96. fejezet

Kedveseim!

Elérkeztünk az utolsó fejezetig, csak egy epilógus van hátra.

Szóval, azt hiszem, ideje útjára engednem a történetet, hogy magától szárnyaljon, és önmagáért beszéljen ez a rész.

Remélem, mindannyiótoknak okoztam szép perceket, olyan világot teremtettem, amiben elmerülhettetek, amikor csak szükségetek volt rá, és örömmel olvastatok!

Sok puszi

Sophie

Az egyik folyosón csend honolt, viszont irtózatos bűzt éreztem, így arrafelé vettem az irányt. Edward próbált elhúzni a másik irányba, de arra kellett mennem — éreztem. Egy másik teremhez érkeztünk, amit miután kinyitottam, szinte elájultam. Seth és három vámpír a mi csapatunkból állt körbe egy rakás égő holttestet.

— Seth! — kiáltottam fel megkönnyebbülten.

Felém fordította a fejét és láthatóan megkönnyebbült. Odasietett hozzám, mire átöleltem a nyakát és olyan erősen megszorítottam, ahogy csak tudtam.

95. fejezet

Sziasztok!

Ezer bocsánatot kérek, amiért nem volt rész, 

viszont most egy tripla hosszúságúval jelentkezem!

Sok sok puszi!

Igazából, ha nem tudnám, hogy tele van vámpírral, el sem hinném.

A kastély előtt álltam, ami legalább annyira elhagyatottnak tűnt, mint amennyire most én éreztem magam. Már nem féltem attól, hogy belépjek, azt magam mögött hagytam, amikor elbúcsúztam Sebastian–tól.

Lassan besétáltam a kapun keresztül, és meglepődtem, mekkora élet is van a váron belül, ami lentről nem látszott. Turisták sétálgattak a gyermekeikkel, akik mutogattak a vár különböző pontjaira, a szüleik pedig gumicukorból készült vámpírfogakkal tömték őket.

94. fejezet

Sziasztok!

Visszatértem a következő fejezettel ☺

Jó olvasást kívánok, sok puszi 💓😍

Megpróbáltam egyhelyben maradni, de semmi esély nem volt rá, hogy valóban meg tudom tenni. Egyenletesen haladtunk az autópályán, én pedig pont úgy éreztem magam, mintha nem is egy méregdrága bőrülésben lennék, hanem egy kicseszett tűpárnán.

– Fejezd már be, az istenért! – szólt rám hangosan Sebastian.

Csúnyán néztem rá, de továbbra is az utat figyelte és legalább száznyolcvannal repesztett.

Ideges voltam, hiszen ha ezzel a sebességgel haladunk, akkor már két órán belül ott leszünk a kastélynál. A francba is, tényleg le kell nyugodnom.

– Van valamid inni? – néztem rá, mire egyik kezével a kesztyűtartó felé bökött. Mohón kinyitottam, de amikor megláttam az ásványvizes üveget, azonnal vissza is löktem azt. – Valami erősre gondoltam.

Sebastian mélyet sóhajtott és lehúzta kicsit az ablakot. Ha tippelnem kellene, akkor az én fejemet akarta kiszellőztetni, nem a sajátját.

93. fejezet

Halihó! 😊

Meg is érkezett a legújabb fejezet :)

Jó olvasást kívánok 😘

Feküdtem az ágyon, ahogyan már hosszú órák óta, de még mindig nem keltem fel. Még ha nem is otthon vagyok, akkor is itt érzem a legjobban magam, akárcsak ott. Ma még nem beszéltem Edwarddal, de annyira hiányzott, hogy már fizikai tüneteket észleltem magamon.

Két halk kopogás az ajtómon jelzésként szolgált, miszerint ideje lenne abbahagynom az önsajnálatot és felkelni.

– Gyere be! – sóhajtottam, felültem az ágyban és összefogtam a hajam.

James bedugta a fejét, egy óvatos mosollyal közeledett felém, majd levetette magát az ágyba.

92. fejezet

 Sziasztok bogyócskák!

Megérkeztem a legújabb fejezettel, és mivel teljesen eltűntem, 

ezért most dupla hosszúságú lett a rész :)

Jó olvasást kívánok mindenkinek 😘📖

A seattle–i repülőtéren ültünk a váróban, pont ott, ahol visszatértem az igazi életembe. Azon töprengtem, mennyi minden változott azóta, és vajon milyen lehettem én azelőtt. Nem emlékszem mindenre, még mindig csak foszlányok vannak meg abból, amit Josh elvett tőlem, de legalább azok megvannak.

Az edzőcipőmből kiálló szálat piszkáltam, amit a térdemen nyugtattam, arra várva, hogy végre becsekkoljunk. Az elmúlt két hétben Malik óta nem történt újabb lázadás, mindenki sziklaszilárdan mellettünk állt. Még mindig rosszul érzem magam amiatt, amilyen döntést hoztam, de nem volt más választásom, meg kellett tennem.

– Tessék – jelent meg mellettem Edward egy papírpohárral a kezében, amiben az illatából ítélve kávé lakozott.