66. rész

Sziasztok!

Először is köszönöm lányok a kommenteket, jól esett :) Remélem most is írtok :)

Másodszor sajnálom, hogy ennyire eltűntem, de az utóbbi időben nem tudtam géphez ülni.

Harmadszor pedig jó olvasást kívánok mindenkinek! Sok puszi! 

A suli nem volt annyira nehéz, mint vártam. Természetesen ezerrel kellett tanulnom, hogy mindenből úgy teljesítsek, hogy felvegyenek majd az egyetemre. Edward sokat segített, főleg, amikor teljesen el voltam veszve. Mindenhez hozzá kellett szoknom, minden új volt még számomra.

Két hónap alatt már hozzászoktam az épülethez, a tanárokhoz és a legtöbb évfolyamtársamnak már tudtam a nevét. Egész könnyen beilleszkedtem, mindenki nagyon aranyos volt velem.

Sikerült úgy megoldanom a dolgokat, hogy tudjak tanulni és dolgozni is egyszerre és egyik ne menjen a másik rovására.

James születésnapja után hazaköltöztem – ebben csak részben volt szerepe, a legfőbb indok az volt, hogy bármennyire is próbáltam tanulni, úgy hogy Edwarddal együtt éltünk, nem igazán ment. James kikötése miatt csak hétvégenként aludtunk egymásnál, amit mind a ketten nehezményeztünk, de a bátyám gyakran dolgozott éjszaka, így kihasználtuk az időt.

Azután a bizonyos tábortűz után sokszor voltam La Push–ban, leginkább Chrissiana miatt. Sok időt töltöttünk együtt, gyakran tartottunk csajos napokat, amikor Kate–t és Alice–t is magunkkal rángattuk egy kis mozizásra.

Az az este elevenen él az emlékeimben, bár nem épp azért, amiért vártam. Válaszokat akartam, de teljesen mást kaptam – újabb barátokat.

Miután hazaértem, Edward alaposan kikérdezett, én pedig elmeséltem neki mindent töviről–hegyire. Láttam rajta, mennyire aggódott, és teljesen ki volt készülve egészen addig, amíg át nem öleltem.

Ahogyan azt megterveztem, miután lezuhanyoztam és hajat mostam, a kék csipkés melltartót vettem fel és egy fekete csipkebugyit. Semmi többet.

Kicsit idegesen álltam a tükör előtt, de végül úgy döntöttem, hogy jól nézek ki. El kellene kezdenem újra futni, mert van rajtam egy kis felesleg, de az ég szerelmére, két napja is így néztem ki!

Mély lélegzetet vettem és átsétáltam Edward szobájába. Az ágyon feküdt, egy pólóban és pizsamaalsóban. Megálltam az ajtóban, nekidőltem az ajtókeretnek és figyeltem. Rögtön rám kapta a tekintetét, és nagyot nyelt, amikor végignézett rajtam. Még jobban elvigyorodtam, majd odamentem az ágyhoz és leültem a másik oldalra.

– Segítenél?

Felé nyújtottam a testápolós flakont, ő pedig vigyorogva vette ki a kezemből.

– Kívánságod számomra parancs, kicsim.

Pillanatokon belül már éreztem a testápolótól hűvös kezeit a vállamon. Finoman gyúrni kezdte a vállizmaimat, majd keze lesiklott a hátamon.

– Jó érzés? – kérdezte rekedt hangon.

Bólintottam és oldalra hajtottam a fejem, hogy a nyakamat is könnyedén elérhesse. Kuncogott, természetesen tudta, hogy mire megy ki a játék, és hogy ezek csak felesleges körök.

Akárhol megérintett, azt hamarosan az ajkai követték, kiváltképp a fülem alatti érzékeny részen.

– Nagyon jól áll neked ez a melltartó – suttogta.

Odafordultam hozzá, és elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy úgy mered rám, mintha egy üveg víz lennék a sivatagban.

Megfogtam a kezét, hogy kapaszkodni tudjak, amíg az ölébe mászom.

– Basszus – sóhajtotta.

– Csak nem élvezi a helyzetet, Mr. Cullen?

Lágyan megcsókoltam, ő azonban megragadott a tarkómnál fogva és a lehető legközelebb húzott magához.

– De még mennyire, hogy élvezem. És remélem, hogy ennél jobban is fogom! – mondta az ajkaimat súrolva. Kezével a fenekembe markolt, mire felkuncogtam.

– Türelem!

Kihámoztam a pólójából, ő pedig nekidőlt az ágytámlának. Nem akartam semmit elsietni, ki akartam használni az időt, amit Alice és Jasper távol töltenek. Edward feszülten várta, hogy mi lesz a következő lépésem, de ezt még én sem tudtam. A testem viszont érezte, mit kell tennie. A hasamban megfeszültek az izmok, ahogy Edwardhoz nyomtam magam, miközben megcsókoltam. Felnyögött, mikor óvatosan mozogni kezdtem rajta és a melltartón keresztül a mellembe markolt.

– Szeretnék kipróbálni valamit, de nem tudom, hogy neked jó lesz–e – néztem rá kétkedve.

– Bármit teszel, nekem az jó – válaszolta kaján vigyorral az arcán.

Mély levegőt vettem és a nadrágjához nyúltam. Amikor ránéztem, kérdőn felvonta a szemöldökét, de nem tiltakozott, így megfogtam férfiasságát. Jézusom, hogy fért el bennem? Mivel még sosem csináltam ilyet, nyilván látta rajtam, mennyire esetlen vagyok, ezért megfogta a kezem és le–fel húzogatni kezdte, hogy érezzem a ritmusát. Éreztem, hogyan keményedik meg még jobban.

– Basszus – nyögött fel.

Rövid időn belül elvette a kezem, de én nem akartam még abbahagyni.

– Lili! – szólt rám figyelmeztetőleg, mire elengedtem.

Megcsókolt, egy pillanat alatt változtatott a helyzetünkön és én kerültem alulra. Kuncogtam, ahogy észrevettem ő mennyire siettetné a dolgokat.

– Ne siess – suttogtam a csókunkba.

– Két napja nem értem így hozzád – mentegetőzött, mire mind a ketten felnevettünk.

Visszahúztam magamhoz, ő pedig végigcsókolta a fülem mögötti érzékeny területet és a nyakamat. Minden apró érintésétől megborzongtam, belülről viszont égetett a vágy. Akartam. Annyira, mint még soha semmit és senkit. Minden porcikám vágyott az érintésére, a csókjaira, arra, hogy olyan közel kerüljön hozzám, amennyire csak lehetséges.

– Biztos nem vagy fáradt? – kérdezte, miközben a keze a mellemet cirógatta.

– Tele vagyok energiával – vigyorogtam rá.

Kuncogott, a homlokát az enyémnek támasztotta, én pedig fészkelődni kezdtem alatta.

– Ó, nem. Ki akartad használni az időt, hát kihasználjuk!

– Meggondoltam magam – vinnyogtam.

– Késő – nevetett.

Végigsimított az oldalamon, amitől libabőrös lettem. Lehunytam a szemem, az ajkamba haraptam, mikor kezei a lábfejemtől felfelé indultak, és a combom belső oldalához érve hüvelykujjával kis köröket írt le a bőrömön. Ahol megérintett, ott meg is csókolt pillanatokkal később.

Az ajkai visszatértek az enyémekhez és lágy táncba vonták azokat, miközben egyik keze a hátam mögé csúszott és kikapcsolta a melltartómat.

– Edward… – suttogtam a nevét, mire egy pillanatra leállt a simogatással, majd kétszeres hévvel csókolt tovább. A szívem vadul vert a keze alatt, és én is éreztem, mennyire szeretné már, hogy együtt legyünk.

A keze lassan siklott le a hasamon a legérzékenyebb pontomig, és amikor megérintett, felnyögtem.

– A pokolba a lassúsággal! – morogta.

Levette a pizsamaalsóját és az alatta lévő bokszert. Visszatért hozzám, a fülem mögé simította egy kósza tincsemet. Lángba borult az arcom, ahogy megéreztem a kezét a bugyimban. Szentséges ég, könyörülj rajtam!

Széles mosoly terült el az arcán, amikor megérezte, hogy összébb szorítom a combjaimat az érintésére. Ezúttal nem fog kímélni, ebben biztos voltam. Ó édes istenem! A keze olyan vadul mozgott rajtam és bennem, hogy tudtam, nem bírom sokáig.

– Jó érzés? – búgta az ajkaimnak. Válaszul felnyögtem, nem voltam képes egész szavak kiejtésére.

Perceken belül remegni kezdtem és még jobban nekinyomtam magam a kezének. Azt akartam, hogy soha ne hagyja abba. A hátam ívbe feszült a gyönyörtől és pillanatokig magamhoz sem tértem.

Amikor sikerült kinyitnom a szemem, rögtön megéreztem magamban. Még mindig éreztem az izmaim összehúzódását az alhasamban, de már ő is bennem volt. Lassan mozogni kezdett bennem, amitől azt hittem, szétrobbanok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen tökéletes érzés lesz. Megcsókolt, miközben kihúzódott és újra belém csúszott.

– Szeretlek – suttogta és újra megcsókolt.

– Én is szeretlek – mosolyogtam rá.

A tekintete olyan sötét volt, mint talán még soha. Láttam a szemében, mennyire szeret engem és ekkor rájöttem, hogy ennél jobban nem is dönthettem volna. Ő életem szerelme.

A mozgása egyre gyorsult, és én is éreztem, hogy újra épül bennem a gyönyör. Amikor már a határon voltam, igyekeztem visszafogni magam, mert vele együtt akartam ezt átélni.

– Ne, Lili! – szólt rám, ahogy megérezte, hogy már nem előzöm meg mozdulatait a csípőmmel. Lehúztam magamhoz az arcát, és hevesen megcsókoltam. – Kérlek, add meg nekem! – suttogta az ajkaimnak.

Újra mozgatni kezdtem a csípőmet és éreztem, hogy megint megfeszülnek az izmaim. Felnyögtem, és amint elértem a csúcsot, ő is azonnal követett a nevemet kiáltva. A nyakamhoz hajtotta a fejét, és így ziháltunk mind a ketten.

Amikor sikerült valamennyire magunkhoz térnünk, kihúzódott belőlem, miközben lassan megcsókolt. Körénk tekerte a takarót és a mellkasára húzott, közben folyamatosan becézve ajkaimat.

– Nem kellett volna megvárnod – mosolygott.

Az arcomat simogatta, én pedig beharaptam az alsó ajkamat.

– Nem is azért csináltam, mert kellett, hanem mert ezt akartam.

– Igen?- kérdeztem és felhúzott magához, hogy mosolyogva megcsókoljon.

– Szeretlek.

Még jobban elmosolyodott. Amikor visszahanyatlottam a mellkasára, továbbra is ölelt, és a hajamat csókolgatta.

– Edward… – szóltam neki egy idő után.

– Hm?

– Hol van a bugyim?

Mély levegőt vett és utána krákogott. Kérdőn néztem fel rá, mire próbálta elnyomni a vigyorát, de nem sikerült neki. Követtem a tekintetét, és lenéztem a földre.

– Hoppá – vigyorgott, közben erősebben ölelt magához. A bugyim szétszakítva hevert a padlón. Döbbenten meredtem a csipkére, majd Edward egyáltalán nem bűntudatos arcára.

– Lili! Figyelsz? – kérdezte Edward. Összerezzentem a hangjára és elpirultam.

– Persze – füllentettem.

– Akkor biztosan megértetted ezt a bonyolult trigonometriai feladatsort, amit a matektanár adott fel házinak – pimaszkodott.

A karjába bokszoltam és nevetve megráztam a fejem.

Nálunk voltunk, mert James éjszakás műszakban dolgozott. Ilyenkor miénk az egész ház, és a bátyám sem szólt egy rossz szót sem, ha Edward itt aludt. Én is sokkal jobban éreztem magam, mert biztonságot sugárzott.

– Azt hiszem, neked egyáltalán nem a matekon jár az eszed – hunyorgott rám. Láttam, mekkora erőfeszítésébe telik, hogy elrejtse előlem a mosolyát.

– Lehetséges – vigyorogtam rá. Felvonta a szemöldökét, a tekintete pedig elsötétült.

– Ne csábítsd, kérlek!

– Én semmit sem csinálok – tettem fel a kezem, csakhogy ártatlanságomat bizonyítsam.

Edward szemei az ajkaimra meredtek, majd nagyot nyelt és visszafordult a füzetéhez. Kuncogtam, mire letette a füzetet és az ölébe emelt.

– Tudod, hogy mindjárt itt lesznek a többiek – simogatta a hátamat. – De azért érdekelne, hogy mi vonta el ennyire a figyelmed – vigyorgott kajánul.

Átvetettem az egyik lábam a derekán, hogy pontosan szemben lehessek vele, és a tarkójára kulcsoltam a kezemet.

– Emlékszel arra a melltartóra, amit te választottál? – kérdeztem, mire két másodperc múlva felcsillant a szeme.

– Arra pontosan emlékszem, amikor először felvetted – keze a derekamról a fenekemre csúszott, és óvatosan belemarkolt. – És a bugyidra is – a vigyora kiszélesedett, mire én is felnevettem.

– Na igen, valószínűleg Alice megölne, ha tudná, mit tettél a francia csipkével.

Úgy tett, mint akit nagyon bánt a dolog, végül nem bírta tovább és felnevetett. A szívem megdobbant erre a hangra, és bármennyire nem akartam kötődni senkihez a Josh–sal való történtek miatt, nem sikerült ezt elérnem. Teljes kudarcot vallottam, de ezúttal nem bántam. Imádtam őt, a családomat, a családját és minden barátunkat.

Az arcomra tette a kezét, ezzel ébresztett fel a gondolataimból.

– Minden rendben? – kérdezte kutató tekintettel.

– Persze – mosolyogtam.

Fél órán belül minden barátunk telefonált. Gyomorinfluenza járvány tört ki, vagy csak mindenkinek megártott a menzai hamburger, de az összes áthívott vendégünk lemondta a ma estét.

Szomorúan tettem le a telefont, miután Chrissiana is hívott, hogy rosszul érzi magát.

– Azt hiszem, ez a ma este csak a miénk – fordultam Edwardhoz. – Mindenki gyomorinfluenzás – sóhajtottam.

– Kate is? – lepődött meg.

– Mindenki – sóhajtottam.

Már délután előkészültem, sütöttem sütit, vettem pattogatott kukoricát és bementem a DVD kölcsönzőbe. A ma estét amolyan előrehozott hálaadásnak terveztük, amit a barátainkkal töltünk. Na jó, nem ünnepi menüvel készültem, de a lényeg úgyis az lett volna, hogy együtt legyünk.

– Nem mintha bánnám – mormogta, miközben mögém lépett és átölelt hátulról. – Szeretek veled kettesben lenni, de azért sajnálom a többieket.

– Én is.

Megfordultam és átöleltem a nyakát, hogy közelebb húzhassam magamhoz.

– Most mit csináljunk? – kérdeztem tehetetlenül.

– Bújjunk az ágyba és nézzük meg a filmet, amit kivettél.

A karjába kapott, mire felvisítottam. Felvitt a szobámba – ami most már inkább közös volt, mivel voltak nálam ruhái –, és letett az ágyra. Betette a lejátszóba a lemezt és már kezdődött is a film. A Számos pasas–t  néztük, amin annyit nevettünk, hogy már a könnyem is kicsordult.

Mivel ma is suli volt, hamar elfáradtam, így miután véget ért a film, kikapcsoltuk a tévét és egymáshoz bújtunk. Edward átölelt, megcsókolt és a fülembe suttogta, mennyire szeret engem.

/Edward szemszöge/

Lili haját simogattam, ő pedig már régen egyenletesen lélegzett. Kifárasztja az iskola, de nagyon jól helytállt az elmúlt két hónapban. Mióta velem aludt, egyáltalán nem ébredt fel éjszakánként és ezt sikernek könyveltem el. Pontosan úgy hatott rá a közelségem, mint régen. Szerettem, amikor hozzám bújt, ilyenkor úgy éreztem, mintha a régen halott szívem újra dobogna. De mindenekfelett a kedvencem az volt, amikor a karjaimban aludt. Ekkor tényleg minden a régi volt.

Már azelőtt meghallottam a gondolatait, mielőtt még elkezdett volna dörömbölni, így óvatosan kimásztam Lili mellől és betakargattam.

Lementem a lépcsőn, és az újabb dörömbölést megakadályozva kinyitottam az ajtót.

– Mit keresel itt? – mordultam rá.

Jacob elnyomult mellettem és a nappaliba ment. Milyen jól ismeri már a járást…

– A lányomat, szerinted seggfej?

– Alszik.

Kétkedve méregetett, és azon gondolkozott, vajon tényleg igazat mondok–e.

– Elmúlt éjfél, ráadásul hétköznap van, mégis mit vársz, hol van? – karba tettem a kezem és vártam, hogy elmenjen.

– Elmondtál már neki mindent?

Döbbenten meredtem rá. Most ugye csak viccel velem? Egymással szemben álltunk, egyikünk sem mozdult.

– Normális vagy? – kérdeztem nyugodt hangon. Mivel nem válaszolt a költői kérdésemre, amit amúgy nem annak szántam, ezért mély levegőt vettem és magyarázni kezdtem. – Tudom, hogy nehéz lesz megértened, de megpróbálom századjára is elmagyarázni. Lili emlékeit kitörölték, és újakat kreáltak helyette. Ha most bárki mondd neki valami olyat, ami a valódi múltjában történt, attól összezavarodik. Az agy nagyon érzékeny terület, nem tudjuk, hogy reagál majd, ha visszatérnek az emlékei. Én már láttam, mennyi fájdalommal járt pusztán pár kép, és hidd el nekem, te sem kívánod neki azt a szenvedést!

Összepréselte a száját, és gondolatban legalább négyszer elátkozott. Nem mintha számítana.

– Akkor is tudnia kell az igazat, seggfejkém!

Megdörzsöltem a szemem és mérgesen kifújtam a levegőt.

– Jacob, értsd már meg, hogy nem tudjuk, milyen következményei lennének. Szerinted én nem akarom, hogy emlékezzen?

– Úgy tudom, épp elhagytad, amikor eltűnt. Szóval nem, szerintem nem akarod, hogy emlékezzen. Neked ez az amnézia épp kapóra jött.

Eltátottam a számat, ő pedig diadalittasan nézett a szemembe. Sosem bírtam ezt a faszfejet, de most már a tűrőképességem határán voltam. Ha nem Lili apja lenne, és nem kötne a szerződés, akkor már rég megöltem volna.

Tudtam, hogy előbb–utóbb megtudja, hogy mielőtt Lili eltűnt, tudomást szereztem Josh–ról és nem kezeltem jól a helyzetet. De őszintén, ki kezelte volna jól ezt a dolgot? Hogy a barátnője tíz évig együtt volt valakivel, akiről egy szót sem szólt, sőt a menyasszonya volt?

– Attól még gyűlölöm ezt a helyzetet. Nálam jobban senki nem akarja, hogy visszakapja az emlékeit. De neked sincs annyira ellenedre ez, nem igaz? Elvégre te voltál az, aki gyerekkorában elhagyta és magasról tett arra, hogy mi lett vele.

Jacob tekintete megvillant. Ökölbe szorította a kezét és mielőtt sikerült volna elrejtenie még láttam, hogy megremeg.

Igyekezett palástolni a gondolatait, de nem sikerült neki. Ezzel a mondattal betaláltam, mégpedig nagyon.

– Igazad van, rossz apa voltam. Hagytam eltűnni a lányomat annak idején, de az nem jelenti azt, hogy letagadnám a tetteimet. Elcsesztem, és ezt be is vallom. A lányomnak is joga van tudni, mint ahogy azt is, hogy van családja.

– Van családja. Itt vagyok neki én, itt van James, a családom és az összes barátunk. Van családja.

Jacob nem válaszolt, de a gondolatai mindent elárultak. Leült a kanapéra és csendben hallgatózott. Az egész házban csak Lili egyenletes szívverését és szuszogását lehetett hallani.

– Legalább jól van – suttogta. – Esküszöm vérszopó, ha csak egy haja szála is meggörbül miattad, szerződés ide vagy oda, de megöllek! – nézett rám utálattal.

– Mellettem nem lesz baja.

– Hogyne, Bellát sem te üldözted a depresszióba és ezzel együtt a halálba!

– Most hagyd abba! – kiáltottam rá, még mielőtt tudatosult volna bennem, hogy mit tettem. Néma csendben vártuk, hogy mi történik, és amikor az egyenletes szuszogást szaggatott váltotta fel, elöntött a bűntudat. Rámordultam Jacobra, és mivel tudtam, hogy ha könyörögnék neki, akkor sem tudnám ki tenni a házból, felsiettem Lili szobájába, hogy megelőzzem a találkozást.

Szerelmem álmosan pislogott, miközben az ágyat tapogatta.

– Itt vagyok – suttogtam és odamentem mellé, hogy megnyugtassam.

– Kiabálást hallottam – szólalt meg rekedt hangon.

– Semmiség az egész, csak véletlenül bekapcsoltam a tévét és nagyon hangos volt.

Megsimogattam a haját, és már kezdtem megnyugodni, hogy visszaalszik, én pedig kitehetem innen Jacobot, de természetesen nem így történt.

– Miért mentél el? – kérdezte csukott szemmel.

Ha nem hipergyors aggyal rendelkeznék, komoly időt vett volna igénybe, mire kitalálok valamit.

– Szomjas voltam, lementem vízért.

Válasz nem érkezett, így még egy kicsit simogattam a haját, majd nehéz szívvel hátat fordítottam neki. Amit meg is bántam, ugyanis Jacob önállósította magát és éppen ránk meredt az ajtóból. Undor ült ki az arcára, én pedig kimentem a szobából és behúztam magam mögött az ajtót.

– Egyszer már végignéztem ugyanezt. Másodszorra nem fogom, remélem tudod – közölte.

Felvontam a szemöldököm és gúnyos mosolyra húztam a szám.

– Fenyegetsz?

– Annak veszed, aminek akarod – állta a tekintetem.

– Csak azt nem veszed figyelembe, hogy jelen pillanatban nem én vagyok a rosszfiú. Vagy legalábbis nem a legrosszabb Lilire nézve.

Egy darabig töprengve meredt rám, közben mérlegelte, amit mondtam. Igazat adott nekem, és a fejében megjelent Alice rajza, az egyetlen kiindulópontunk, amin Josh arcképe volt. Már legalább egymillió módot kieszelt arra, hogyan fogja megölni. Ezzel nem volt egyedül. De ha valaki egy ilyen képességgel rendelkezik, az rendkívül erős. Nem szabad alábecsülnünk.

– Találjuk meg azt a rohadékot! – vicsorogta. Ezzel pedig kezdetét vette a ki nem mondott szövetségünk.