64. rész

Sziasztok!
Boldog új évet kívánok mindenkinek! Tudom, régen jelentkeztem, de remélem mindenkit kárpótolok :P Jó olvasást!
Sok puszi



Edward pár másodpercig rám meredt, végül hihetetlen vigyorra húzta ajkait. Felnevetett, maga alá gyűrt a kanapén és ajkai az enyémekre tapadtak. Szenvedélyes csókot kezdeményezett, nyelve szinte azonnal utat tört a számba. Ugyanolyan hévvel csókoltam vissza, de egy idő után elhúzódtam tőle és az arcát vizslattam. Hihetetlen boldogság áradt belőle és megnyugvás. Kuncognom kellett, ami nem kerülte el a figyelmét.
– Mi az? – kérdezte, miközben még mindig rajtam volt, két könyökén támaszkodott a fejem mellett.
– Te – válaszoltam egyszerűen immár nevetve.
– Kinevetsz? – kérdezte felháborodást tettetve. Vállat vontam, mire lejjebb ereszkedett rajtam, így testünket egyetlen centiméter sem választotta már el egymástól. – Ajjaj… úgy tűnik, nem tudsz kiszabadulni – suttogta.
– Úgy tűnik.
– Mihez kezdjek most veled? – sóhajtotta. Megpróbáltam kiszabadulni alóla, mire vigyorogva még jobban a kanapéba préselt.
Tehetetlenül feküdtem alatta kiutat keresve. A lábaimat a sajátjával szorította le, a karomat a csuklómnál fogva fogta le.
– Azt hiszem, most az egyszer elengedhetlek – vont vállat és legördült rólam. Újra kuncognom kellett, mire szorosan magához ölelt úgy, hogy közben a mellkasára vont. Apró köröket rajzoltam az ingen keresztül a mellkasára és igyekeztem nem elaludni. Mondjuk ez nehezen ment, amikor Edward a hajamat simogatta.
– Nem akarom elrontani a kedved, de… mit gondolsz Sarah–ról? – suttogta a hajamba.
Egy mondat, és oda a hangulat. Nem tudom, hogy képes arra, hogy ezzel az egy névvel visszarángasson a valóságba és ismét gyomorgörcsöm legyen.
Mély levegőt vettem, a kanapé karfáját bámultam, ami szemmagasságban volt velem.
– Nem tudom. Miután kimentetek… – fájdalmasan felsóhajtottam. – Tudta, hogy létezem, de nem érdekelte annyira, hogy megkeressen. Még a szüleim halála után sem.
Megszorította körülöttem a karját és mély levegőt vett.
– Sajnálom.
Hanyagul vállat vontam, majd mélyet szívtam bódító illatából. Nem akartam Sarah–ról beszélgetni. Elég volt a bonyodalmakból a mai napra. És ha most elkezdem elemezni a ma estét, akkor biztos, hogy soha nem bírok elaludni.
– Szerintem meg fog kedvelni.
– Ez érdekel a legkevésbé – emeltem fel a fejem. – Jelen pillanatban fáradozzon ő, hogy én megkedveljem. Nekem gőzöm nem volt róla, hogy ők léteznek, ő viszont tudott rólam.
Edward összevonta a szemöldökét, látszott rajta, hogy nem tetszik neki Sarah viselkedése. Úgy fordult, hogy alatta legyek, amitől ismét kuncognom kellett. Ma már sokadjára kerülök ugyanebbe a helyzetbe.
– Nem értem, miért tett ilyet.
Tökéletes arcát ráncok mélyítették, ami miatt nem tudtam megállni, hogy hozzáérjek a homlokához.
– Azért, mert nem akarta egy másik nő gyerekét, akit történetesen élete szerelme csinált fel.
Edward meglepődött a nyersességemen, de csak vállat vontam. Ezzel a helyzettel nem tudtam mit tenni, egyszerűen el kellett fogadnom. Ahogyan azt is, hogy Sarah csak és kizárólag James kedvéért csinálja ezt az egészet, nem azért, mert engem meg szeretne ismerni.
– Ez akkor is abszurd – sóhajtott fel.
– Mint minden ezen a világon.
Legördült rólam, felhúzott a kanapéról és kikapcsolta a tévét.
– Menjünk aludni… már biztosan fáradt vagy.
– Igen, tényleg az vagyok – bólintottam.
Edward átölelt, így mentünk fel a lépcsőn a szobájába. Jól éreztem magam a közelében, és engem is boldogsággal töltött el az, hogy ezt el is mondtam neki.
Bebújtam az ágyba, lecsuktam a szemem. Éreztem, hogyan süpped be alattam az ágy, és azt is, hogy figyel engem. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy tágra nyílt szemmel meredt rám.
– Ha nézel, nem bírok aludni – suttogtam.
– Nem tudlak nem nézni, amikor alszol. Egyszerűen gyönyörű vagy.
Forgatni kezdtem a szemem, de maga felé fordította az arcom, hogy ránézzek. Beharaptam az alsó ajkam, mire próbált elfojtani egy vigyort.
– Ne csináld ezt… – szóltam rá, bár a hangomból hiányzott a szigorúság, inkább majdnem elnevettem magam. Vállat vont, még közelebb húzódott és kisimította az arcomba hulló tincseket. – Így biztosan nem fogok aludni.
– Hmm…
– Ne hümmögj, hanem hagyjál aludni! – nevettem rá, mire ő megrázta a fejét.
Az arcomat simogatta, ami megnyugtatott. Az arca hirtelen változott át komollyá, és bár egy pillanatig habozott, azután csak kibökte, mi zavarta.
– Tényleg szeretsz? – suttogta.
Elmosolyodtam.
– Igen, szeretlek – nyugtattam meg.
Kifújta az eddig benntartott levegőt, és halványan elmosolyodott. Megpuszilta az arcom, majd a fülemhez hajolt és belesuttogott:
– Köszönöm!
Felnéztem aranybarna szemeibe, megfogtam az arcát és magamhoz húztam, hogy meg tudjam csókolni. Nem ellenkezett, nyelve pillanatok múlva már táncot járt az enyémmel. Keze lesiklott a derekamra, fölém tornyosult, majd lassan befejezte a csókunkat. Ziháltam, de mivel a derekamon ült, nem tudtam megmozdulni. Ő is ugyanúgy kapkodta a levegőt, akárcsak én. Egy picit feljebb csúsztam, mire szeme elsötétült és még szaporábban vette a levegőt. Lehajolt hozzám, úgy helyezkedett, hogy a testünk összesimulhasson. Ajkaink találkoztak, lágyan becézték egymást, miközben kezeivel megragadta az enyéimet és a fejem fölé szorította azokat.
– Szólnod kell, ha fájdalmat okozok, oké? – zihálta a nyakamba.
– Oké – suttogtam, de szinte már azt sem tudtam, hogy mire válaszoltam.
Edward érintése égette a bőröm, ahogy közelebb húzta szájához a nyakam és lágyan végighúzta nyelvét a kulcscsontomtól a fülemig. Elengedte a karjaimat, amivel rögtön bele is túrtam a hajába, így húzva vissza őt a számhoz. Belenyögött a csókba, én pedig megborzongtam. Keze lejjebb kalandozott, a derekamnál állt meg, és becsúszott a pulcsim alá. Akaratlanul is feljebb emelkedtem, hogy még jobban a kezéhez simuljak, miközben ő az oldalamnál fogva haladt egyre közelebb a mellemhez. Elérve a célját elégedetten mosolygott, belém markolt, óvatosan masszírozott. Felnyögtem, vártam már a folytatást.
– Ettől szabaduljunk meg, mit szólsz? – búgta. Pajkosan pillantott rám, és amikor bólintottam, felcsúsztatta a pulcsim, majd gyorsan átbújtatta a fejemen. Csodálattal meredt rám, de nem hagytam neki elég időt – azonnal felültem, megcsókoltam, közben elkezdtem kigombolni az ingét. Kidolgozott márvány mellkasa ott volt előttem, és nem tudtam neki ellenállni. Edward segített nekem, leejtette az inget a földre, és hagyta, had tegyek vele, amit csak akarok. Ledöntöttem az ágyra, fölé magasodtam, apró csókokkal hintettem a mellkasát és a hasát, végig a szőrcsíkon keresztül, ami annyira vonzott. Kigomboltam a farmerjét, mire ő egy pillanat alatt változtatott a helyzetünkön, így ismét alatta voltam.
Mélyen belülről éreztem a sajgást, amit az okozott, hogy ennyire vágytam rá. Minden mozdulatával az őrület határáig juttatott, majd visszarántott onnan a jelenbe.
Kibújt a farmerjéből, rólam is lehámozta a jogging nadrágomat. Ott feküdtem alatta egy szál fehérneműben, mégsem voltam zavarban. A vágy eltörölte minden kétségemet afelől, amit tenni készültünk.
Te jó ég! Minden felkészültség nélkül készülök először szerelmeskedni valakivel!
Edward mosolyogva csókolt végig a bokámtól a belső combomig. Apró csókjaitól áramütésszerű löketek járták át a testem és tudtam, hogy ha akarnám, sem tudnám megállítani magunkat abban, amit épp teszünk.
– Gyönyörű vagy – suttogta a bőrömbe, ahogy lekerült rólam a melltartó. Megcsókolta az érzékeny halmokat, a mellbimbómat a szájába vette és szívogatni kezdte. Felnyögtem a hirtelen érzett impulzusoktól, a hajánál fogva közelebb húztam magamhoz. Kezével a másik mellemet izgatta, én pedig már ettől közel álltam ahhoz, hogy teljesen végem legyen.
A derekamhoz nyúlt, az ujjai a bugyimhoz csúsztak. Anélkül, hogy bármit is kérdezett volna, megemeltem a csípőmet, így könnyedén le tudta rólam csúsztatni az utolsó ruhadarabot. Elpirultam a tekintetétől, ahogy végignézett rajtam, mielőtt ő is megszabadult az alsójától.  Szemében a vágy mellett szerelmet és biztonságot láttam – ez megnyugtatott.
– Edward, én még nem… – kezdtem, de félbeszakított.
– Vigyázok rád – suttogta ajkaimnak, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Végigsimította az egész testem, majd ujjai rátaláltak a legérzékenyebb pontomra. Ismét felnyögtem, nem bírtam csendben maradni.
– Annyira nedves vagy – suttogta csodálattal a hangjában. Ujja hüvelyem bejáratát izgatta, amitől minden egyes izmom megfeszült. – Alig várom, hogy az enyém legyél – nyögött fel.
Elvette tőlem a kezét és a szájához emelte. Megnyalta azt az ujját, amelyik pillanatokkal ezelőtt még bennem járt én pedig azonnal vérvörös lettem. Ez annyira erotikus volt, annyira észveszejtő, hogy legszívesebben már én rohantam volna le őt.
Még mielőtt megtehettem volna, visszacsúszott hozzám, lágyan megcsókolt, semmit sem siettetett.
– Még mindig meggondolhatod magad – mormolta ajkaimnak.
– Nem fogom – jelentettem ki teljes meggyőződéssel.
Kuncogott, az éjjeliszekrényhez nyúlt és kivett belőle egy csomag óvszert. Pár pillanat múlva a fólia már a földön hevert, az óvszer pedig Edward tekintélyes férfiasságán volt.
– Szólnod kell, ha túl erős vagyok.
– Rendben.
A combom közé helyezkedett, megtámaszkodott a könyökén, homlokát az enyémnek támasztotta.
– Lazulj el, kicsim – suttogta.
Próbáltam azt tenni, amit mondott, igyekeztem minél nyugodtabb lenni. Tekintetét az enyémbe fúrta, és lassan belém hatolt. Felnyögtem az elsőre érzett fájdalomtól, amit a szüzességem elvesztése okozott. Edward nem mozdult, a tekintetemet kutatta, majd lágy csókba vonta ajkaimat.
– Jól vagy? – kérdezte rekedt hangon. Aprót bólintottam, még mindig fájt, de tudtam, hogy ez már nem tart sokáig. Egyre mélyebbre hatolt, amitől kénytelen voltam lehunyni a szemem. Teljesen kitöltött, majd óvatosan kihúzódott belőlem. Felnyögtem a hirtelen hiányérzettől, de időm sem volt megszokni, mert azonnal bennem volt újra. Mozogni kezdett, a fájdalmam pedig gyorsan múlt el – felváltotta az izgalom és az élvezet, amit ő okozott. Minden lökéssel egyre jobban magamban éreztem, egy kis idő után sikerült felvennem ritmusát és mozdulatait sajátommal előztem meg. Egyik kezemmel a hátába kapaszkodtam, a másikkal a hajába túrva vontam magamhoz. Felnyögött, gyorsított a tempón, majd ahogy én is hangot adtam élvezetemnek, még gyorsabb lett. Éreztem, hogy hamarosan el fogom érni a gyönyör kapuját, ha így folytatjuk, nagyon hamar. Lehunytam a szemem, szorosan kapaszkodtam belé. A gyönyör elsöprő hullámai elértek, teljesen kikapcsoltam ettől a vad érzéstől. Edward két lökés után megmerevedett, a nevemet kiáltotta, miközben ő is elérte az extázist. Teljes súlyával rám feküdt, zihált, akárcsak én. Az arcát a nyakamba fúrta, még mindig bennem volt. Egy idő után felemelkedett, mosolyogva nézett le rám és megcsókolta a homlokom.
– Hogy vagy?
Beharaptam az alsó ajkam, igyekeztem nem elvörösödni, de tudtam, hogy ez lehetetlen.
– Csodásan – suttogtam.
Elvigyorodott, megcsókolt, majd lassan kihúzódott belőlem. Megrándultam az érzéstől, mire Edward megmerevedett.
– Biztos, hogy jól vagy? – Arca gyanakvó volt, szemeiből bizonytalanság tükröződött.
– Sohasem voltam jobban – gyors csókot nyomtam a szájára megnyugtatásképpen.
Lemászott az ágyról, felvette az ingét a földről és visszafeküdt mellém. Nem sejtettem, mit akar, de amikor már félig rám terítette a ruhadarabot, elmosolyodtam. Boldogan bújtam bele az ingébe, ő pedig begombolta azt. A mellkasára hajtottam a fejem és a kezével kezdtem játszani. Felnéztem rá, láttam, hogy mosolyog és szeretettel néz engem. Felhúztam magam, úgy fordultam, hogy az arcát csak centiméterek válasszák el az enyémtől.
– Szeretlek – suttogtam ajkainak, mielőtt megcsókoltam volna.
– Én is szeretlek.

Az éjjel olyan sokáig voltunk fent, hogy késő délelőtt ébredtem. A fejem alatt Edward mellkasa egyenletesen mozgott, amiből arra következtettem, hogy ő még alszik. Kinyitottam a szemem és megláttam a félig feltűrt inget, amitől rögtön vérvörössé vált az arcom. A tegnap éjszaka minden képzeletemet felülmúlta. Sohasem gondoltam volna, hogy amikor megtörténik ennyire csodás lesz. Kissé felemelkedtem, mire Edward karja megfeszült a derekamon. Elmosolyodtam, lágy csókot leheltem ajkaira. Lassan kinyitotta a szemét, elvigyorodott.
– Szia – vigyorogtam vissza rá.
– Szia.
Megfordult velem együtt, így nekem kellett felnéznem rá. Vártam, hátha tesz valamit, de mivel csak bámult engem a csibészes mosolyával, nekem kellett cselekednem. A hajánál fogva lehúztam magamhoz, hogy végre megcsókolhassam.
– Jó reggelt csók? – kérdezi ugyanolyan vidáman, mint amilyen az előbb volt.
– Annak is nevezhetjük – vontam vállat.
– Minden reggel így akarok felébredni – sóhajtja.
– Talán megoldhatjuk – flörtöltem vele. Felvonta az egyik szemöldökét, elkapta a derekam, de ahelyett, hogy hozzám simult volna, az ujjai életre keltek rajtam és csikizni kezdtek. Felsikítottam a nem várt támadás miatt, ide–oda tekergőztem alatta, miközben ő nevetett.
– Ne… elég! – kértem, mert már sírtam a nevetéstől.
– Nagyon jól áll neked ez az ing – jegyezte meg.
Megragadta a combom, a derekához húzta, ezért átkulcsoltam azt a bokámmal. Bár már volt rajta bokszer, tudtam, hogy ha akarnám, nem sokáig maradna rajta. Ismét megcsókolt, majd legördült az ágyról és megfogta a kezem.
– Mit szeretnél reggelizni? – kérdezte, miközben felrángatott arról az eszméletlenül puha ágyról. Vállat vontam, elindultunk a konyha felé, de a lépcsőnél eszembe jutott egy őrült ötlet.
– Mennyire vagy felkészülve a meglepetésekre? – kérdeztem Edwardtól, aki előttem haladt, így nem láttam az arckifejezését.
– Eléggé… miért?
Nem válaszoltam, csak ráugrottam a hátára, és visítottam, amikor elkapta a lábam, hogy megtartson. A karomat a nyaka köré vontam, az arcomat az övéhez szorítottam.
– Csak gondoltam tesztelem a reflexeidet – nevettem. Láttam, amint felvonta a szemöldökét, és összeszűkölt a szeme. Ajjaj! Rosszat sejtek…
És amint ezt kigondoltam, már be is következett: Edward futni kezdett velem a lépcsőn, majd körbe a nappaliban, végül a konyhába értünk. A pulthoz hátrált, elengedte a lábam, én pedig elvettem róla a kezem.
– Akkor reggeli – csapta össze a tenyerét. Te jó ég, ha arra gondolok, mi mindent csinálhatna azokkal az erős kezekkel… rögtön elpirulok. Amint hátat fordított nekem, rögtön elvigyorodtam és szemügyre vettem. Még soha nem láttam alsónadrágban hátulról. Jó a feneke!
– Bébi, ha bámulsz, nem lesz reggelid! – figyelmeztetett. Honnan tudja? Ó, az üvegfal… basszus.
– Nem bámultalak – duzzogtam. – Csak tanulmányt végzek „A férfi és a feneke” címmel.
Felém fordult, felvont szemöldökkel meredt rám, majd nevetésben tört ki. Megragadtam a legelső tárgyat, ami a kezem ügyébe esett – ez esetben egy fakanalat –, és erőből hozzávágtam. De még mielőtt hozzácsapódott volna a mellkasához, elkapta. Azt a… ezt meg hogy?
– Nem jó ötlet – fenyegetett, én pedig felhúztam a szemöldököm. Tényleg? Na azt majd meglátjuk!
Lepattantam a pultról, olyan közel mentem hozzá, hogy teljesen a mosogatónak préselődött. Lábujjhegyre álltam, megtámaszkodtam egyik kezemmel a vállán, a másikkal pedig kinyitottam a feje fölött lévő szekrény ajtaját. Gondosan ügyeltem rá, hogy a testem minden pontja az övéhez érjen. A tervem működni látszott, Edward lélegzete elakadt. Kivettem egy müzlis tálkát, majd hátat fordítottam neki, és lassú csípőrázással a hűtőhöz sétáltam a tejért, na meg persze a hűtő melletti polcon lévő müzliért.
Amikor ismét megfordultam, Edward centiméterekkel állt előttem. Kivette a kezemből a tálat, a hátam mögé ejtette, és megfogta a tarkómat. Basszus, arra nem számítottam, hogy ilyen gyors és halk!
– Lili… – suttogta a nevem, miközben közelebb húzott magához és megcsókolt. A nyelve lassan utat tört a számba ezzel ösztönös reakciót váltott ki belőlem. Közelebb toltam magam hozzá és felnyögtem, amikor megéreztem, hogy ő is annyira kíván engem, mint én őt. Leseperte a pultról a tálat és felrakott rá, miközben ajkai egy pillanatra sem engedték el az enyémeket. Felszisszentem a fájdalomtól és próbáltam nem egyenesen ülni, hanem egyik oldalra húzódni.
Elhúzódtam Edwardtól, ő pedig a homlokomnak támasztotta az övét.
– Minden oké? – kérdezte, miközben leemelt.
– Persze – húztam mosolyra a szám.

A délután hátralévő részében csak nevettünk. Edward tudta, hogy számomra nem lenne kellemes, ha együtt lennénk, ezért csupa olyan dolgokat csináltunk, aminek semmi köze nincs a szexhez. Na jó, talán mégis voltak olyan dolgok, amiknek picit köze van hozzá.
Délután egymás mellett feküdtünk a szobájában, egy filmet néztünk. Még mindig az inge volt rajtam, ami úgy láttam, nagyon tetszett neki.
– Mikor jönnek haza a többiek? – kérdeztem.
– Nem mondták. Miért?
– Mert Alice nyilván nem hagyja ki a vásárlást, ha már kikönyörögte, hogy itthon maradjunk – sóhajtottam és kibújtam az öleléséből.
– Igazad van, a húgom nem az a fajta, aki egy ilyen fontos dolgot kihagyna. Ha a család nagy része nem is jön ma haza, ő biztosan itt lesz két órán belül.
Felsóhajtottam és bementem a gardróbba, hogy valami ruhát keressek, még mielőtt Alice hazaérne, és Edward ingében találna. Nem hiszem, hogy egyelőre meg szeretném osztani bárkivel is a tegnap átélt dolgokat. Ez csak két emberre tartozik: rám és Edwardra.
– Mondtam már mennyire gyűlölök vásárolni? – szóltam ki, amikor felvettem a farmerem. Nem a legkényelmesebb ruhadarab ilyenkor, így rögtön le is lököm magamról. Egy cicanadrág mellett döntök, felülre pedig egy topot és hosszított inget veszek. Máris jobb!
– Említetted – nevetett fel.
Megállt az ajtóban, rám vetette féloldalas mosolyát. Visszavigyorogtam rá, közelebb léptem és megcsókoltam.
– Írtam Alice–nek. Fél órán belül itthon van.
Felnyögtem. Belekapaszkodtam a pólójába, és a nyakához hajtottam a fejem. A vásárlás annyira hiányzik, mint púp a hátamra. Meg vagyok elégedve a ruháimmal, ráadásul otthon még egy csomó van. Szinte akkora a szekrényem, mint az ágyam. Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt hinném, hogy abban is benne van Alice keze.
– Talán meg kellene fésülködnöd – vetette fel Edward. Kérdőn néztem rá, mire megfogta a kezem és a fürdőszobába vezetett.
Te jóságos ég! A hajam összekócolódva, mintha beleszaladtam volna a 220 Voltos áramba. Egész nap így néztem ki? Többet nem lehetek ennyire felelőtlen…
Nekiestem a fésűvel, mert ezt senki nem láthatja. Elég probléma, hogy Edward látta. Nagyjából tíz percig szenvedtem vele, mire sikerült elfogadható kinézetet varázsolnom a seprű hajamból.
– Szerintem jól állt – húzta meg egy tincsemet.
– Mondhattad volna korábban is, hogy dühöngő őrültnek nézek ki – vetettem rá gonosz pillantást.
– Nem néztél ki annak. Nekem tetszett. Főleg, hogy együtt tettük ilyenné a hajad – vigyorgott.
Szorosan mögém állt, átölelte a derekam. Mind a ketten a tükörbe néztünk. Két boldog fiatalt láttam benne, akik nagyon szerelmesek.
– Hát… az a része nekem is tetszett – vigyorogtam.
– Akkor talán holnap megismételhetnénk.
Megcsókolta a vállam, de még mielőtt odafordulhattam volna hozzá, becsapódott a bejárati ajtó. Alice jó erőben van, annyi szent.
– Srácok, merre vagytok? – kiáltotta.
– Honnan tudja, hogy itt vagyunk? – suttogtam, csak hogy tovább tarthasson a pillanat.
– Ő Alice. Mindent tud.
Két perc múlva Alice már ott állt az ajtóban karba tett kézzel. Szerintem még a lábával is dobogott, amikor meglátott minket.
– A fületeken ültök? Háromszor kiabáltam!
– Nem hallottuk – vont vállat Edward.
Alice felvonta az egyik szemöldökét, Edward pedig elvigyorodott.
– Jól van szépfiú, engedd el a barátnőmet, hogy felturbózhassam a ruhatárát!
– Ha lehetne, én inkább… – kezdtem, de a figyelmeztető pillantás miatt inkább abbahagytam. Ezek szerint nem úszhatom meg a vásárlást. Szuper.
Alice kirángatott Edward öleléséből, elindított lefelé a lépcsőn. Még épphogy hátra tudtam köszönni, máris kituszkolt az ajtón. Duzzogva ültem be az autóba, nem akartam menni.
– Na, mi újság? – kérdezte. A hangja pontosan annyira volt mindentudó, mint a tekintete.
– Semmi – hazudtam.
– Milyen volt kettesben? – firtatta továbbra is. Kibámultam az ablakon és nem válaszoltam. A szerelmem húgával biztosan nem fogom ezt kielemezni.
– Lili, a barátnőd vagyok!
– Igen, tudom – sóhajtottam. – Ne haragudj!
– Semmi baj, csak szeretném, ha úgy is kezelnél, mintha a barátod lennék, nem csak mint azt a lányt, akinek a bátyjával jársz.
Megdörzsöltem az arcomat, de nem válaszoltam. Nem kezelem úgy, mintha csak az a lány lenne, ezt ő is tudja. Csak egyszerűen nem kerültünk olyan közel egymáshoz, hogy ennyire bizalmas információt megosszak vele.
A bevásárlóközpont Portlandben tömve van fiatalokkal. Nem gondoltam volna, hogy mindenki ennyire bezsongott az iskolától, de tényleg. Nem akartam idejönni vásárolni, mert a hitelkártyámat nem szándékozom teljesen lemeríteni. Az enyémet? A francokat… James a múltkor ideadta az övét, amikor a boltba mentem, de azután volt a perpatvar és elfelejtettem visszaadni. Talán ha vásárolok egy kicsit a számlájára… esetleg megenyhülök egy picit.
Alice egyik boltból a másikba rángatott, mindegyikből szatyrokkal jöttünk ki. Arra már rájöttem, hogy a barátnőm kedvenc helye a cipőbolt. Kinézett nekem egy combközépig érő tűsarkú csizmát, ami potom ötszáz dollárba kerül.
– Alice, ezt nem vehetem meg!
– Azt mondtad, a bátyád kártyája nálad van és most dühös vagy rá.
– Az vagyok, de… ötszáz dollár, Alice? Ennyire nem utálom. Az sok pénz.
– Akkor tekintsd iskolakezdési ajándéknak – vont vállat.
Megráztam a fejem és visszatettem a cipőt. Nem fogok ennyire kitolni a bátyámmal. Átmentünk a szemközti kávézóba, rendeltem egy lattet, Alice meg egy eszpresszót. Ott cseverésztünk az egyik asztalnál, amikor megláttam Sarah–t.
– Komolyan Lili, legalább történt valami tegnap? – csattant fel Alice, de már régen nem rá figyeltem. A bátyám anyjára összpontosítottam, aki mosolyogva kért egy kávét. – Föld hívja Lilit! – csettintett egyet az arcom előtt.
Felnéztem rá, de a szemem sarkából még mindig a mosolygó ügyvédnőt néztem.
– A pultnál álló nő James anyja – hadartam.
Alice elkomorult, óvatosan a kiszolgáló felé nézett.
– Elég jól tartja magát.
Csúnyán néztem rá, mire vállat vont. Sarah amint megfordult, kiszúrta, hogy ott ülünk. Egy pillanatra megállt, a meglepetés miatti sokk hatásaként, azután tovább indult, és illedelmes nőhöz méltóan odajött hozzánk. Hol volt ez az illedelmesség, amikor csak ketten voltunk? Engem nem tud átejteni.
– Sziasztok!
– Jó estét! – köszönt Alice.
– Szia… – mereven bámultam a kávémat, nem akartam ránézni. Elég kínos volt a tegnapi találkozás is, nem akartam, hogy a mai is úgy végződjön.
– Esetleg leülhetek? – kérdezte mézesmázosan.
– Nyugodtan.
Mivel Alice és én szemben ültünk egymással, leült az oldalunknál lévő székre. Most már nagyon kíváncsivá tett, mit szeretne. Kezd egyre zűrösebb lenni ez az egész.
– Tudom, hogy a fiam sosem mondaná el, amit most fogok – nézett a szemembe.
– Kimegyek a mosdóba – motyogta Alice és rögtön fel is pattant az asztaltól. Gyilkos tekintettel meredtem utána.
– Mit akarsz mondani? – kérdeztem halkan.
– Menj haza! Neked egyelőre James mellett van a helyed. Ő a családod, nem pedig Cullenék. Hiányzol a testvérednek.
Ez a nő az őrületbe kerget. Tegnap még gyűlölt, ma meg jó tanácsokkal lát el? Mi a fene folyik ebben a városban? Itt egyik pillanatról a másikra pokolbeli ördögökből angyalokat faragnak?
– Nézd, Sarah! Nem hinném, hogy jelenleg kíváncsi vagyok a tanácsaidra. Tegnap még rohadtul utáltál, nem?
Nagyot kortyolt a kávéjából, azután mély levegőt vett. Nem bírom, ha húzzák az időt. Főleg nem, ha az én időmet vesztegeti valaki. Könyörgően néztem a mosdó irányába, de Alice sehol nem volt. Mi a franc? Direkt csinálja, vagy megy a hasa?
– Miután elmentetek, beszéltem Jamesszel. Megértette velem, mennyire fontos vagy neki. Rájöttem, hogy bármit is teszek, ti testvérek maradtok, ez nem változik.
Az arca nem árulkodott arról, hogy csak színjátékot űzne velem, de sosem árt óvatosnak lenni.
– Sarah, komolyan összezavarsz.
– Sajnálom. A tegnapit is, mindent. Csak… vannak dolgok, amikről te nem tudsz, én pedig védem a fiamat. Ő az egyetlen gyerekem és bármi áron megvédem, ha veszélyt érzek. Még ha ő nem is hagyja ezt.
– Én miért jelentek számára veszélyt? – értetlenkedtem. Sehogy sem áll össze ez a kép. Valami rohadtul nincs rendben.
– Lilian, sok dologról nem tudsz és engem nem hatalmaztak fel arra, hogy elmondhassam ezeket. De Cullenékről sem tudsz mindent.
Hát ez röhejes. Előáll ezzel a „sok mindenről nem tudsz” dumával, utána meg kiszúrja ezzel a szemem? „Nem mondhatom el”. Baszd meg.
– Valamit mondanod kell, ha már elhúztad előttem a mézes madzagot – közöltem vele.
– Költözz haza és holnap este gyere el La Push–ra Jamesszel! Ott sok mindenre kaphatsz választ.
Felállt, elköszönt és el is tűnt.
Most mit csináljak? Azt mondta, válaszokat kaphatok. És ráadásul pontosan azt mondta, amit Sebastian szokott: sok mindent nem tudok. Csakhogy a válaszoknak ára van… haza kell költözzek, másképp nem mehetek el Jamesszel La Push–ra. Mintha a világegyetem összeesküdött volna ellenem: a dolgaim jól mennek Edwarddal – több mint jól –, erre kénytelen vagyok hazaköltözni. Mit tudhatnék meg Cullenékről, amit még nem tudok? Borzalmas előérzetem van. Két tűz közé kerültem: vagy a vérszerinti családomat választom, vagy a szerelmemét, akik engem is befogadtak. 

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése