61. rész - Döbbenet

Sziasztok! Itt a legújabb fejezet! :) Remélem sikerül meglepnem vele titeket, még csak most fognak kezdődni a bonyodalmak... ;) Jó olvasást kívánok, sok puszi!

Néha az élet különösebb, mint egy álom. És csak akkor tudsz felébredni, ha szembenézel azzal, ami a lelked mélyén fekszik.

James–szel azzal szórakoztunk a nyári szünet utolsó napjaiban, hogy amikor nem dolgoztam, a városban poénkodtunk. Kitaláltunk mindenféle idiótaságot és azt próbáltuk teljesíteni. Az volt az egyik feladatom, hogy találjak két hörcsögöt a főtéren. Bevallom, mire rájöttem, hogy van egy kisállat kereskedés a közelben, nagyon sok idő eltelt. James már úgy nevetett rajtam, hogy majdnem lefordult a padról.

Azóta az este óta nem voltak „rohamaim”. Nem tudtam rájuk más szót, így ez a borzalmas kifejezés maradt az egyetlen, ahogy hívhatom a jeleneteket, amiket az agyam játszik le nekem. Megmondtam Edwardnak, hogy ez nem normális, és jobban tenné, ha mégsem lenne egy lánnyal, akinek sűrűn vannak eszméletvesztései. Sem neki, sem James–nek nem számoltam be a képekről, amelyek rendszerint megijesztenek és fokozatos rémülettel töltenek el, akárcsak az álmaim. Azok megmaradtak. Minden éjjel Josh–sal álmodom, és nem épp szép dolgokat.

Reggelit készítettem, amikor James álmosan lebotorkált az emeletről.

– Ne hagyd, hogy legközelebb kinyissam azt a szekrényt – fogta a fejét egyik kezével, míg a másikkal az italos szekrény felé mutatott.

Felnevettem. A kávéfőzőhöz sétált és egy hatalmas bögrével kiöntött magának.

– Akkor legközelebb ne nyisd ki – vetettem fel ragyogó mosollyal az arcomon.

– Nem emlékszem, hogy este tiltakoztál volna.

Leült az asztalhoz, én meg elé tettem egy tányér pirítóst.

– Nem is. Te nem akartál osztozni, most akkor edd meg – akarom mondani, idd meg, amit kifőztél.

Grimaszt vágott, mire kinyújtottam a nyelvem.

– Inkább örülj, hogy nem volt itt Kate. Apropó… azt hiszem, mégiscsak tud a tegnap estéről.

Hirtelen felkapta a fejét, én pedig somolyogva felemeltem a telefonom.

– Megígértem, hogy ő is kap egy cikis fotót – mondtam védekezésképpen. – Ami azt illeti, szerintem nagyon aranyos vagy, amint épp ringatod a szobámban lévő mackót – nevettem hangosan.

A kezére hajtotta a fejét és felnyögött. Azt nem árultam el neki, hogy Kate sírva röhögött a képen, amikor felhívtam. Szóhoz sem jutott két percig, csak nevetett.

– Jó, hogy a szülei nem látták, és hogy még nem ismernek személyesen.

Vállon veregettem, majd ott hagytam, hogy valamennyire helyrerázódjon a tegnap esti tequila után. Nem sok időbe tellett, ébredése után fél órával elment futni, és utána olyan volt, mintha soha nem is ivott volna.

Elment Kate–ért, hogy elmenjenek randizni, én pedig Edwardot vártam a pavilonban. Nem sokat késett, csupán pár percet, mégis bűnbánóan kért tőlem bocsánatot.

– Viszont hoztam valamit.

Visszafordult az autóhoz és kiemelt egy csomagot belőle. Beharaptam az ajkamat, úgy vártam, mi fog előkerülni a tasakból. Átadta, én pedig kihámoztam belőle a tartalmát.

– Csoki! – kiáltottam fel boldogan.

Edward felnevetett és megpuszilta a homlokom.

– Tudtam, hogy megéri késni.

Máris kibontottam az egyiket és letörtem belőle egy kockát.

– Hmm… legközelebb meg tudod úgy oldani, hogy nem késel, de hozol csokit is? – Rebegtettem a szempilláimat, mire forgatni kezdte a szemeit.

– Megpróbálom.

Lágy csókot leheltem ajkaira és a ház felé vettem az irányt. Edward hangtalanul követett, fel a szobámba, ám az ajtónál megállítottam.

– Ugye tudod, hogy ma dolgozom? – kérdeztem felvont szemöldökkel. Értetlenül bólintott, mire felsóhajtottam.

– Átöltözöm – közöltem vele és becsuktam volna az ajtót, ha hagyja. De nem hagyta, helyette besétált mellém a szobámba és vigyorogva a derekamra helyezte kezeit.

– Ha gondolod, segíthetek – suttogta kitartóan a szemembe nézve.

Beharaptam az alsó ajkamat, és nagyot nyeltem.

– Azt hiszem, egyedül is menni fog – suttogtam vissza kis idő után.

Vállat vont, magához húzott és forrón megcsókolt.

– Gondolj erre, miközben öltözöl – suttogta lágyan a fülembe. Megborzongtam és láttam, hogy ő is észrevette. Kaján vigyorral az arcán ment ki az ajtón, behúzva azt maga mögött. Levegőért kellett kapnom, ugyanis a csókja minden eddigit felülmúlt. Megnyaltam az ajkaimat, de gyorsan meg is ráztam a fejem, hogy kitisztuljon.

Menj oda a szekrényhez, vedd ki a ruhád és öltözz át! – adtam ki magamnak az utasítást. Gépies mozdulatokkal vettem fel az egyenruhámat, majd mellé a tornacipőmet, hogy valami kényelmes is legyen rajtam. Már közel sem volt meleg, mint egy hónapja, de Carl azt mondta, a miniszoknya vonzza a vevőket. Valószínűleg nem tévedett, mivel mióta minden felszolgáló ilyen cuccokban járkál, jelentősen nőtt a forgalmunk.

Mikor kész lettem, belenéztem az egészalakos tükörbe és elmosolyodtam. Jól néztem ki, bár ha nem kellett volna fél délutánon keresztül járkálnom, akkor vehettem volna fel magas sarkút. Azzal jobb lenne az összkép.

Kisétáltam a szobámból, a karomra hajtva a bőrkabátom. Edward a lépcső alján állt nekem háttal, ám amikor meghallotta az ajtó nyikorgását, megfordult. Nem először látta rajtam ezt az összeállítást – sőt, körülbelül már századszorra –, de még mindig ugyanúgy reagált, mint először. Alulról felfelé végignézett rajtam, amibe belepirultam.

– Ha továbbra is ezt fogod viselni a munkában, meg kell ölnöm a vendégeket – közölte véresen komoly arccal.

Felnevettem és lesétáltam mellé. A nyakára kulcsoltam a karomat és csókot nyomtam az ajkaira.

– Carl pedig téged ölne meg.

Vállat vont, és a derekamat ölelve elindult az ajtó felé.

A műszakom ugyanúgy telt, mint minden másik napon. Egyeztettem Carl–lal az időbeosztásomat a suli idejére, hogy tanulni is maradjon időm, de azért dolgozzak is. Persze csökkenteni kellett a műszakomat, ami együtt jár a fizetésem csökkenésével, de valamennyit akkor is keresek.

James legnagyobb bánatára Kate is jelentkezett felszolgálónak, mert szeretne takarékoskodni az egyetemre. Így vele együtt leszek mindig beosztva – ami elég rendes dolog volt a főnökünktől –, a többiek pedig kedvesen vállalták a további órákat.

Edward nyugodtan üldögélt a pultnál, amíg én ide–odaszaladgáltam az asztalok között. Amikor épp nem volt rendelés, akkor folyamatosan a hétvégét tervezgettük, hogy mit csináljunk.

– Öcsi, örülnék ha nem lógnál mindig itt. A vendégeim és én se szeretem, ha szóval tartod Liliant!

– Bocs, Carl! De mégsem hagyhatom, hogy méregessék a barátnőmet – emelte fel a kezét felháborodottan.

Carl összefonta a karját mellettem, én pedig igyekeztem láthatatlannak tűnni, miközben egy eszpresszót főztem az egyik vendégnek.

– Igazad van kölyök. Ne is hagyd!

Megkönnyebbülten felsóhajtottam, hogy nem fog kirúgni, és gyilkos pillantással jutalmaztam Edwardot. Vigyorogva vont vállat, én meg legszívesebben megütöttem volna. Komolyan.

Egész délután nagy volt a forgalom, úgy tűnik, mindenki visszatért a nyaralásából. A legtöbb fiatalnak ez a kávézó a törzshelye az már biztos.

Munka után Edward hazavitt, de előtte még tettünk egy kis kitérőt a gyorsétteremben. Laza estét akartam, ezért hamburgert és pizzát vettünk, mellé pedig kólát. Na igen, ma éjjel nem igazán fogunk aludni, ha ezeket tényleg megesszük.

– Melyiket szeretnéd, a hamburgert, vagy a pizzát? – kérdezte Edward, amikor a konyhában pakoltunk.

– Hambit – vágtam rá azonnal.

Egy tálcára pakolta az ételünket, és elindult a nappali felé.

– A szobámba menjünk.

Felvont szemöldökkel nézett rám. Nem sűrűn fordult elő, hogy a szobámban voltunk, amikor James nem volt itthon.

– James és Kate moziban vannak, de utána idejönnek. Nem akarom zavarni őket – magyaráztam.

– Oké.

Mind a ketten leültünk az ágyra, én rögtön enni kezdtem. Edward vigyorogva figyelte, ahogy beleharapok a hamburgerbe.

– Mi az? – kérdeztem egy kis idő után.

– Senki nem tud ilyen jóízűen enni rajtad kívül.

– Látnád Jamest!

Filmet néztünk, mivel a moziba sose jutottunk el, ezért DVD–t kölcsönöztünk. Edward mellkasán feküdtem, ettől pedig olyan nyugalom szállt meg, mint mindig, amikor velem van. Megpusziltam az állát, mire kíváncsian tekintett le rám.

– Nem is figyelsz a filmre – kézfejével végigsimított a karomon, ami jóleső borzongással töltött el.

– Lehet… – vigyorogtam.

A derekamra csúsztatta a kezét és ő is elvigyorodott.

– Szeretnél valami mást csinálni? – búgta mély hangon. Bólintottam, felnevetett.

Lecsúszott hozzám, könnyedén a hátamra fordított és fölém tornyosult.

– Elmész holnap Alice–szel vásárolni? – kérdezte, miközben megcsókolta a halántékomat.

– Azt hiszem.

Elakadt a lélegzetem, ahogy a keze végigsiklott a lábamon, majd visszafelé megállt a szoknyám aljánál. Edward észrevette a reakciómat, ezért mosolyogva lágy csókot lehelt az ajkaimra, majd lejjebb kalandozott az államra.

– Csodálatos vagy – suttogta a bőrömnek.

Felkuncogtam és beletúrtam a hajába. Az ajkai már a nyakamat kényeztették, kezeivel a combomat simogatta, egyre feljebb tűrve a szoknyámat. Amikor az apró ruhadarab eléggé felcsúszott, Edward óvatos mozdulattal betérdelt a lábaim közé. Dereka köré fontam a lábaimat, hogy közelebb húzzam magamhoz, ő viszont megdermedt. Felemelte a fejét, és amikor bólintottam, teljes súlyával rám nehezedett.

– A bátyádék mikor jönnek haza? – kérdezte rekedt hangon, miközben az ingemet kezdte kigombolni.

– A három órási vetítésre mentek. Másfél órás a film.

– Van még fél óránk – suttogta és továbbgombolta az inget.

A derekához nyúltam, felhúztam a pólóját, ő pedig levette és elhajította valahová. Az ingem is rövidesen erre a sorsra jutott, a szoknyám szintén.

Edward tekintete bejárta a testem, a keze követte. Lágyan csókolta minden porcikám, amitől a csontjaim olvadt zselévé változtak. Amikor a keze megindult a bugyim felé, ismét felnézett rám, de nem látott rajtam tiltakozást. Kaján mosolyát semmivel sem lehetett volna letörölni, de amikor feljebb akartam tolni a csípőmet, hogy lecsúsztassa a bugyim, visszanyomott az ágyhoz. Kérdő tekintetem láttán megcsókolt, és amíg önkívületi állapotba kerültem az ajkaitól, az ujjaival kezdett kényeztetni. Edward szemeibe néztem, amik elszántan és szerelmesen néztek rám vissza. Nem sok időbe telt, amíg átléptem a gyönyör kapuját.
Még mindig a fellegekben jártam, amikor Edward magához ölelt. Szorosan bújtam hozzá, de hamar fázni kezdtem, mire Edward kuncogva rám terítette az ágy végében lévő pokrócot.

Hálásan a mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig vigyorogva nézett engem. Nem kellett sokáig várnom, hamarosan megszólalt:

– Minden nap kellene ezt csinálnunk.

Felemeltem a fejem, elmosolyodtam, majd álmosan visszahanyatlottam rá.

– Jó ötlet. De a jövő héttől meghalni nem lesz időm.

– Még az a szerencse! Kár, hogy nem lesz időd erre… pedig ebben is csodálatos vagyok – közölte vigyorogva, mire ráütöttem a mellkasára.

– Fogd be! Tönkrevágod a hangulatot…

– Attól még igazam van, ezt te is tudod.

Felnyögtem, és a mellkasára támaszkodva felültem.

– Nem hagyod, hogy kiélvezzem a pillanatot – vádoltam.

– Ezt nem mondanám. Azt már kiélvezted – vont vállat ártatlan arccal.

Felvettem a földről a ruháinkat, a pólóját hozzádobtam, mire hangosan felnevetett.

– Letussolok – mormoltam és az ajtó felé indultam, csakhogy megragadta a derekam.

– Valld be, hogy nagyon élvezted! – suttogta rekedt hangon a fülembe.

Az arcom fellángolt, de leginkább a fenekemnek nyomódó férfiassága volt, ami zavarba hozott. A levegőt szakadozva vettem, kibújtam Edward körém fonódó karjaiból. Halkan felnevetett, amíg kimentem a fürdőszobába.

– Hallgatás beleegyezés! – szólalt meg az ajtó túloldalán.

Megcsóváltam a fejem és belenéztem a tükörbe. A szemem csillogott, az arcom vöröslött, alapjában véve a boldogság tükröződött vissza. Elmosolyodtam, és még a zuhany alatt is mosolyogtam. Amikor visszamentem, Edward még mindig az ágyamon feküdt, ő is boldogan vigyorgott rám.

A szekrényből kivettem egy pólót és egy jogging nadrágot, majd visszavonultam a fürdőbe, hogy felvegyem.

– Cica, az előbb láttalak fehérneműben – szólt utánam.

– Nem baj – kiáltottam vissza.

Felöltözve bújtam mellé vissza az ágyba, ő pedig átkarolt.

– Meddig maradhatsz? – suttogtam a pólójába.

– Ameddig szeretnéd.

– Jó – motyogtam.

Edward szorosan ölelt, belepuszilt a hajamba és simogatni kezdte a hátam. Elaludtam, de szinte azonnal fel is ébredtem egy női hangra. Már épp fordultam volna, hogy lemásszak az ágyról, amikor Edward megszólalt:

– Aludj csak! Majd én megnézem.

– Nem is laksz itt… megnézem ki az, aki képes volt betörni hozzánk. James–t szólongatja?

A nőnek végleg sikerült kivernie az álmot a szememből, így kimásztam Edward mellől és lementem a lépcsőn. Hamar ki fogom tenni a szűrét innen, bárki is az. James–nek pedig meg fogom mondani, hogy szereljünk fel új zárakat.

A lépcső legalsó fokán megálltam, a hátam mögött szorosan Edwarddal.

– Segíthetek? – kérdeztem a nőre nézve, aki épp a konyhából jött ki.

A harmincas évei közepén járhatott, esetleg egy kicsit lehetett idősebb. Barna hosszú haját kétoldalt feltűzte, barna szemei kíváncsian néztek rám. Azután Edwardra vándorolt a tekintete, aki megfagyott mellettem.

– Te… – kezdte ismét rám nézve, de látszólag torkán akadtak a szavak.

Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, James és Kate nevetve sétáltak be rajta. A bátyám kérdőn nézett ránk, ahogy ott állunk a lépcsőn, majd tekintete az ismeretlen nőre tévedt. Az arcáról lefagyott a mosoly, helyébe bizonytalanság költözött. Kate ott állt mellette, az arcáról értetlenség tükröződött, látszólag ő is annyit értett ebből a helyzetből, mint én.

– Lenne szíves valaki elmagyarázni, mi folyik itt? Maga hogy jött be ide? És egyáltalán ön kicsoda? – fordultam a nő felé, aki még mindig hitetlenkedve nézett rám.

– Az ajtó feletti kulccsal – mondta gépiesen. – És én vagyok… – kezdte, de James félbeszakította.

– Hadd magyarázzam el neki én! – nézett a nőre esdeklően.

A hölgy rákapta a tekintetét, majd ismét rám nézett, de nem szólalt meg. Edward a derekamra helyezte a kezét és magához ölelt. Rosszat súgtak a megérzéseim: fura érzés költözött a mellkasomba, a légzésem pedig akaratlanul felgyorsult.

– Lilian… – közelebb lépett hozzám, annyira, hogy kartávolságon belül volt. – Ő itt az anyám.