73. rész

Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet! :) Jó olvasást!

xoxo Lill

Délután megérkezett James, az első kérdése az volt, mit találtunk ki. Amikor elmondtam neki, hogy várunk, és majd meglátjuk, mit lép Josh, kis híján elájult. Tajtékzani kezdett a dühtől, ordítozott velem, Edwarddal és Carlisle–jal is. Elmagyaráztam neki, hogy ez a legjobb, amit csak tehetünk, de nem nyugodott meg. Úgy nézett Edwardra, mintha az ő hibája lett volna ez az egész.

Sajnos az sem segített, hogy Alice és Jasper is osztották a nézeteit, miszerint ez a világmindenség leghülyébb terve.

Emmett nem szólt közbe, azt hiszem, még mindig bűntudatot érzett amiatt, hogy rosszul lettem, holott már elmagyaráztam neki, egyáltalán nem volt felelős érte. De ezáltal nem mondott nekem ellent.

Rosalie csendben fürkészett, de egyetlen szót sem szólt, amíg vitatkoztunk. Később értettem csak meg, miért nem.

Esme és Carlisle még mindig felfoghatatlannak tartották, amit tenni akartam. Mind a ketten igyekeztek rávenni, hogy menjünk el, ám én hajthatatlan voltam.

Nem fogok örökké menekülni Josh elől. Azt hiszem, civilizáltan is meg lehet oldani egy konfliktust, nem kell ősember módjára viselkednünk. Tény, hogy én sem épp felnőtthöz méltóan hagytam ott, és gyáva voltam, amiért nem mertem a szemébe mondani, hogy képtelen vagyok mellette maradni.

Később, miután James elment – valószínűleg Kate–hez, hátha neki sikerül lenyugtatnia –, Edward szobájában voltam és megpróbáltam pihenni. Kavarogtak a gondolataim, próbáltam minden eshetőségre forgatókönyvet gyártani, nehogy felkészületlenül vágjak ebbe a dologba.

Kopogtak az ajtón, amit furcsállottam, ezért kiszóltam, hogy szabad. Rosalie belépett és kecsesen leült a kanapéra, velem szemben.

– Nem köntörfalazok, szerintem őrültségre készülsz – közölte, még mielőtt köszönhettem volna neki. Valószínűleg ez volt az első beszélgetésem Rose–zal, de a kezdetekből ítélve, nem fog jól alakulni.

– Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed, de ha ennyit szerettél volna, akkor kérlek, hagyj magamra. Fáradt vagyok – intettem az ajtó felé és azt várva, hogy pillanatokon belül kinyílik, majd becsukódik az ajtó, lehunytam a szemem. Amikor ez mégsem történt meg, kinyitottam, Rose–ra szegeztem a tekintetem.

– Senkivel szemben nem fair, amit tenni akarsz. És szerintem nem épp most van itt az ideje, hogy önző legyél – nézett rám komoly tekintettel.

– Csak azt szeretném, ha mindenki biztonságban lenne – biztosítottam.

– Tudom, de azzal, hogy ölbe tett kézzel várod Josh–t, nem csak magadat sodrod veszélybe.

– Ne aggódj, egyikőtöknek sem fog baja esni, erről gondoskodom.

Rosalie megrázta a fejét, kibámult az üvegfalon, amin keresztül a délutáni Nap sugarai megcsillantak a bőrén. Már ez sem lepett meg.

– Bármennyire is ellenkeztem, a családunk része vagy. Fontos vagy Edwardnak és ő is fontos neked, ezt már számtalanszor bizonyítottad. Most csak azt kellene eldöntened, hogy megéri–e mindent feláldoznod azért, hogy mentsd a családot és ne hagyd, hogy segítsünk.

Választ sem várva felállt mellőlem, és kiment a szobából. Döbbenten meredtem utána, vagyis az ajtóra, amint épp becsukódott. Magamban imádkoztam, hogy Rosalie ne sejtsen semmit, illetve ha mégis sejt valamit, akkor ne mondja el senkinek.

Lefeküdtem az ágyra, de megrohantak az emlékek, amikor Edwarddal itt szeretkeztünk. Ahogy hozzám ért, ahogy a fülembe suttogott. Minden egyes alkalom minden mozdulatát fel tudtam idézni és ez megrémített. Nem tudtam, hogy a hormonjaim valóban megbolondultak pusztán néhány emléktől, vagy kezdtem komolyan becsavarodni.

Besüppedt mellettem az ágy, amitől éreztem, hogy vérvörössé válik az arcom. A szívem felgyorsult, hiába próbáltam egyenletesen lélegezni, nem sikerült.

Kinyitottam a szemem, Edward aranyló íriszébe néztem.

– Tudtál pihenni? – suttogta, tekintete az ajkamra tévedt.

– Igen… egy kicsit – hazudtam.

Bólintott, végigsimított az arcomon. Nem akartam, hogy azt higgye, minden rendben van köztünk. Nagyon sok mindent meg kellett volna még beszélnünk, de nem álltam készen arra, hogy ezt most tegyük meg.

Hüvelykujja az ajkamra tévedt, a tekintete elsötétült, ahogy bekaptam az ujját. Fogalmam sincs, miért tettem, de már nem is számított. Egy ideig nézte, ahogy szopogatom, majd kihúzta ajkaim közül és közelebb csúszott hozzám.

Megtámaszkodott a bal karján, jobbját az arcomra helyezte, odafordította magához. Csillogó szemeibe néztem, csak a nevem – mint halk suttogás – figyelmeztetett a csókra. Ajkai mohón tapadtak az enyémekre, amitől először meglepődtem, de a tudatom hangját elnyomta a testem sajgása, ami hetek óta gyűlt bennem. Visszacsókoltam, kinyitottam a számat, Edward pedig nem habozott, rögtön átcsúsztatta nyelvét, hogy elmélyítse csókunkat. A hajába túrtam, nem tudtam ellenállni, hogy még közelebb érezzem magam hozzá. Felnyögtem, amint keze megtalálta a felsőm szegélyét, és végigsimított az oldalamon, egyre közelebb haladva a melleimhez. Ajkai a fülem alatti érzékeny területre vándoroltak, lágy csókokkal halmozta el a vékony bőrt.

– Lili, nem kell… – kezdte rekedt hangon, én azonban ajkaira tettem a kezem.

– Azért teszem, mert akarom. Nagyon akarom.

Kaján vigyor terült szét az arcán, a combjaim közé gördült, én meg reflexből a csípőjére kulcsoltam a lábam. Felhúzott magához, kicsit oldalazott, hogy a földön legyen a lába és nekem kényelmesebb legyen. Egyik kezét a tarkómra kulcsolta, óvatosan masszírozta, míg másikkal a csípőmet húzta közelebb az övéhez.

Mind a ketten felnyögtünk, a hajába markoltam és visszahúztam ajkait az enyémekhez. Mozgatni kezdtem a csípőm, mire Edward másik kezét is a derekamra tette, teljes erejéből magához rántott.

A nevemet suttogta, egyik keze felcsúszott a felsőm alatt a mellemre. Erősen masszírozta, megcsípte a mellbimbómat, amivel újabb nyögést váltott ki belőlem.

Egy pillanatra elhúzódtam, amíg levette rólam a felsőt és a melltartót, azután én is kihámoztam a pólójából, hogy végre megcsodálhassam hasizmait. Végigsimítottam rajtuk egytől egyig, minden kidolgozott kockán, ő pedig ledőlt az ágyra, úgy nézett fel rám. Hagyta, hadd tegyek vele azt, amit csak akarok, és ez tetszett. Ráhajoltam, csókot leheltem az ajkára, azután végig a nyakára, végül a mellkasához értem. Végigsimítottam a hasán, kigomboltam a nadrágját, hogy az se álljon közénk. Épp lehúztam a cipzárját, amikor a fenekembe markolt és lehúzta a fejemet a sajátjához, hogy megcsókoljon. A kezem felcsúszott a vállára, ő pedig úgy fordult, hogy ismét alatta legyek.

– Hihetetlenül gyönyörű vagy – mormolta a mellembe, mire kuncogtam.

Egyre lejjebb haladt az apró csókokkal, és amikor megállt a farmerom korcánál, megmerevedtem. Kigombolta a nadrágot, megszabadított tőle, csókokkal halmozott el a belső combomon.

Feszülten toltam közelebb magam, azt akartam, hogy érjen végre hozzám, legyen bennem és egy ritmusra mozogjunk. Semmire nem vágytam jobban abban a pillanatban.

Levette a nadrágját, majd a bokszert, én pedig elvigyorodtam.

– Mi olyan vicces? – felvonta a szemöldökét, de a mosolyt nem tudta letörölni az arcáról.

– Imádom, hogy ennyire akarsz – pirultam el.

– Jobban, mint hinnéd. A kis akciód óta, hogy rám tekerted a lábaidat, azon dolgozok, hogy ne menjek el – vigyorgott.

Ha lehet még vörösebb lettem, felültem és átvetettem a lábamat a derekán. Felnyögött, közelebb tolta a csípőjét, én pedig megszorítottam a vállát. Ha így haladunk, már azelőtt orgazmusom lesz, még mielőtt belém hatolna.

– Akkor miért nem engeded? – suttogtam a fülébe, közben megharaptam a fülcimpáját.

– Az én koromban elég ciki lenne, ha anélkül mennék el, hogy egyáltalán hozzám értél volna – kuncogott.

– Ezen segíthetünk – vigyorodtam el, de még mielőtt hozzáérhettem volna a férfiasságához, a hátamra döntött és lassan elkezdte lefelé húzni a bugyimat.

– Nem úgy akarom. Benned akarok lenni.

Nem kellett kétszer mondania, felemeltem a csípőm, ő pedig lecsúsztatta rólam az utolsó ruhadarabot. Teljes súlyával rám nehezedett, a kezeinket összefonta a fejem felett és hozzám simult. Megcsókolt, de ebben már semmi lágyság nem volt, pusztán erő és vágy.

Egyik keze a mellbimbómat csipkedte, a másikkal a lábam közé nyúlt. Felnyögött, és belém csúsztatta az ujját.

– Készen állsz rám… – mormolta.

– Igen – ziháltam.

Kihúzta belőlem az ujját, megremegtem a hirtelen hiányérzettől. Elhelyezkedett a lábaim között és egy erőteljes lökéssel belém hatolt. Mind a ketten felnyögtünk, ahogy teljesen belém csúszott.

– Istenem – fakadtam ki.

– Ó, Lili…

A derekára kulcsoltam a lábamat, hogy jobban magamba engedjem. Felnyögtem, a nevét sóhajtottam, amikor megcsókolt.

Edward ajkát állatias morgás hagyta el, ahogy a vállába vájtam a körmeimet. Csaknem teljesen kihúzódott belőlem, majd erőset döfött és újra kitöltött. Istenem, mennyire hiányzott!

– Nézz rám! – parancsolta.

Megtettem, amit kért és elsötétült szemeibe néztem. Körözni kezdett a csípőjével, ezzel egy sikítást kiváltva belőlem. A hajába markoltam, lehúztam az arcát magamhoz, hogy megcsókoljam. Újra mozogni kezdett bennem, nyögéseket kiváltva belőlem.

– Edward, ó, igen… – az ajkamba haraptam, amikor megéreztem, hogy a gyönyör épül bennem. – Erősebben – kértem.

A könyökére támaszkodott, mélyen és erősen döfött tovább. Pillanatok múlva átlökött az eksztázisba és a nevét sikítva élveztem el. Gyorsabban és még erősebben mozgott, és pár lökés után ő is elérte a gyönyört.

Rám hanyatlott, a nyakamba temette az arcát, próbálta lecsillapítani a légzését, ahogyan én is.

– Ez nagyon jó volt – kuncogtam.

– Az nem kifejezés – sóhajtotta, majd kihúzódott belőlem. – Pár perc múlva folytathatjuk – nézett rám kaján vigyorral.

– Nos, bármennyire is szexéhes vagyok, azt hiszem azzal a második menettel várnunk kell egy kicsit – pirultam el.

Kérdőn nézett rám, átölelt és a fülembe suttogott.

– Miért?

– Mert még mindig az első hatása alatt állok.

Felnevetett, a hajamba temette az arcát, mélyen magába szívta az illatom.

– Olyan illatod van, mint nekem – jegyezte meg, mire még vörösebb lettem.

– Szuper. Legalább mindenki tudni fogja, hogy szexeltünk.

– Szerintem azóta tudják, mióta elkezdtük.

Villámgyorsan felé fordítottam a fejem és tátott szájjal meredtem rá. Ne! Atya. Úr. Isten. Ezt a szégyent nem élem túl. Az egész családja premierben végighallgatta, ahogy szexelünk?

– Ugye viccelsz? – vinnyogtam.

Megrázta a fejét, mire felnyögtem és a kezembe temettem az arcom. Jézusom. Végig sikítottam? Tuti nem fogok kimenni ebből a szobából! Az egész családja itthon van, mégis mit gondoltam? A pokolba is!

– Lili… – megpróbálta elvenni a kezemet, de nem engedtem. – Lili ne csináld már!

– Soha nem tudok újra a szüleid szemébe nézni – motyogtam bűntudatosan.

Felnevetett, elrántotta a kezem, hogy a szemembe nézhessen.

– Szerinted a többiek elmennek valahová? – kérdezte. Jókedv csillogott a szemében, amiért hozzávágtam egy párnát. Csak azt értem el vele, hogy még jobban nevessen rajtam. – Emmett–ék mellett tíz évig nem tudtam megmaradni, mert állandóan a szexre gondoltak. És amilyen gyakran gondoltak rá, olyan gyakran csinálták.

Ha eddig nem játszottam bíbor színben, most már biztosan. Elképzelni sem tudtam, milyen az, amikor az embernek hallóközönsége van. Illetve most már tudtam.

– Csak tedd túl magad rajta, kicsim – simította meg az ajkam. – Senki nem ítél el minket.

– Emmett kihasználja majd az alkalmat, nem igaz?

A fülembe kuncogott és bólintott.

– Minden bizonnyal. Egy pillanatot sem hagyna ki, hogy zavarba hozzon – kacsintott. A nyakába fúrtam a fejem és hangosan felnyögtem. Ezt a szégyent sosem fogom kiheverni.

– Remek – fújtattam.

Edward kihúzta alólunk a takarót – szent ég, még erre sem figyeltünk! –, hogy betakargasson minket vele. Hálásan bújtam hozzá, ő pedig átölelt, miközben a mellkasára hajtottam a fejem.

Bevetette a titkos fegyvert, amivel tudta, hogy úgyis álomra bírhat – simogatni kezdte a hajam.

– Nem akarok elaludni – motyogtam a mellkasának, de ekkor már javában az álomvilág felé tartottam.

– Aludj csak, szerelmem. Vigyázok az álmaidra – suttogta és megpuszilta a hajam.

Arra ébredtem, hogy korog a gyomrom. Először nem akartam foglalkozni vele, csak a másik oldalamra fordultam, de beleütköztem valamibe. Jobban mondva valakibe. A kuncogó hangra kinyitottam a szemem és Edward vidám tekintete láttán minden eszembe jutott. Ó, te jó ég.

– Jó reggelt? – kérdeztem.

A tekintete a számra villant, majd vissza a szememre. Úgy látszott, elhatározásra jutott, mert megcsókolt. Viszonoztam a csókot, nyelve rögtön a számba hatolt, amitől felnyögtem.

– Inkább estét – húzódott el.

Feltámaszkodott az egyik könyökére, a másik kezével a combomat simogatta.

– Éhes vagy? – kérdezte vigyorogva, amikor a hasam ismét megkordult.

Elpirultam és bólintottam.

– Menjünk, nézzük meg, mit vásárolt Esme!

Miután felöltöztünk, szorosan megragadtam Edward karját. Nem akartam egyedül szembenézni a szüleivel. Nem tudom, mit gondolhattak rólam a pár órával ezelőtt történtek miatt.

Feszülten léptem a konyhába, ahol Esme a tűzhely és a pult között szorgoskodott. A többieket nem láttam, ezért egy kicsit fellélegeztem.

– Mit főzöl, Esme? – kérdezte Edward leülve a pulthoz. Legnagyobb meglepetésemre a derekamnál fogva átkarolt és az ölébe húzott.

– Gombával, sajttal és baconnal töltött csirkemellet. Jó lesz, drágám?

Felénk fordult, a tekintetéből egyáltalán nem olvastam ki megvetést vagy szemrehányást. Pusztán szeretetet, ettől hatalmas kő esett le a szívemről.

– Tökéletesen – mosolyogtam vissza.

– Mit szeretnél köretnek?

– A diétám szerint leginkább csak salátát. De ölni tudnék egy kis sültkrumpliért – sóhajtottam vágyakozva.

Esme felnevetett, azután kivette a krumplit a zacskóból és elkezdte hámozni. Edward a térdével megbökte a fenekem, hogy rá figyeljek. Amikor felé fordultam, összeráncolt homlokkal nézett rám.

– Diéta?

Mélyet sóhajtottam és magyarázni kezdtem.

– A farkas dolog miatt. James azt mondta, könnyebben kordában tudom tartani, ha nem viszek be annyi szénhidrátot. Meg amúgy is kellene, mivel felszaladt rám pár kiló – pirultam el.

– Gyönyörű vagy, ha lehetséges, szebb, mint valaha. – Elgondolkodott egy pillanatig, majd folytatta. – De ha nem eszel elég szénhidrátot, akkor nem is lesz elég energiád.

Bólintottam.

– Jelenleg úgyis annyit eszem, mint egy olimpiára készülő férfi, szóval nem is baj, ha normalizáljuk az adagokat.

A fülemhez hajolt és nagyon halkan belesuttogott:

– Nyugodtan bevihetsz annyi kalóriát, amennyit csak akarsz. Úgyis ledolgozzuk – kuncogott.

Tátott szájjal fordultam felé és leugrottam az öléből, még mielőtt magához szoríthatott volna. A pult másik oldalára mentem, hogy távolságot tartsak tőle.

– Esme van itthon mogyorókrém?

– A felső polcon – mutatott egy szekrény felé. Kivettem a mogyorókrémet, és ahogy lenyaltam a kanálról, úgy éreztem, mint aki megnyerte a lottó ötöst. Ha lehet orgazmust kapni egy ételtől, én most átéltem.

Megfogtam az egész üveget és elindultam a nappaliba. Edward tátott szájjal bámult rám, amikor végignyúltam a kanapén és ránézve lenyaltam a maradék krémet a kanálról. Leugrott a székről, egy másodperc sem telt belé, máris felkapott a kanapéról, hogy mögém fekhessen. Átölelte a derekam, én pedig próbáltam elfojtani a vigyort, amikor megéreztem a férfiasságát a fenekemnél.

– Ne csináld ezt! – szólt rám, amikor újabb adagot vettem a számba. Felnéztem sötétedő szemébe, ami vágytól csillogott.

– De kívánom.

– Ahogy én is – morgott, kikapta a kezemből a kanalat és lecsapott ajkaimra. Vadul falta őket, megnyalta az alsó ajkam, hogy utat engedjek a nyelvének. Önkéntelenül is szétváltak ajkaim, alig vártam az édes találkozást.

– Felavatjátok a kanapét? – hangzott fel mellettem a nevető mély hang.

Összeszorítottam a szemem és imádkoztam, hogy mikor kinyitom, ne legyen ott. Természetesen Emmett nem jött zavarba, lehuppant a mellettünk lévő fotelba és egyenesen ránk bámult.

– Emmett, nincs neked valami dolgod? – emelkedett fel mellettem Edward. Visszaadta a kanalat, én pedig rögtön újabb adag krémet tettem rá – csak hogy ne kelljen Emmett–re néznem, aki kaján vigyorral a száján figyelt minket.

– Ami azt illeti, nincs.

Edward felmordult a nyakamba temette az arcát.

– Szóval, jól szórakoztatok, gyerekek? – emelkedett fel a szemöldöke. – Mert úgy hallottam, nagyon jól. El is gondolkoztam, hogy nem tévedtünk–e – vakargatta az állát. – Szerintem inkább vadmacska vagy, mint farkas – hajolt előre.

Kiesett a kezemből a kanál és rámeredtem Emmett–re. Kaján vigyorától még jobban elvörösödtem, a pír lekúszott a nyakamra.

– Na jó – sóhajtottam. – Szerintem ez egyáltalán nem a te dolgod.

– Már úgyis tudom a választ – kacsintott.

Felállt és felment az emeletre. Felsóhajtottam, örültem, hogy ezen is túljutottunk. Remélhetőleg nem fogja újra szóbahozni.

– Elég jól kezelted – vigyorgott rám Edward és odahúzott magához.

Ha arra gondolt, hogy nem borultam ki és nem kezdtem el hisztériázni, nos, igen, igazat kellett adnom neki. De sajnos a pirulásom mindent elárult.

– Kész a vacsora, drágám! – szólt Esme, mire rögtön felpattantam és a konyhába siettem. Edward felnevetett, és fejcsóválva jött utánam.

Esme annyira jól főzött, hogy repetáztam. Ennyit a diétámról – nevettem fel, amikor befejeztem.

Hálásan öleltem át Esme–t, amiért ennyit fáradozott a kedvemért.

Felmentünk Edwarddal a szobájába, és amint beértünk, meghallottam, hogy a telefonom türelmetlenül pittyog. Megnéztem, Kate küldött sms–t, amiben leírta, James mennyire kiborult Edward miatt és, hogy segítsek.

– Ööö… – néztem fel Edwardra, miközben zsebre dugtam a telefont. – Mennem kéne. James eléggé ki van akadva és Kate nem tud mit kezdeni vele. Félek, hogy nem tud uralkodni magán.

Edward arca megrándult, de megfogta a kezem. Nem igazán értettem, hogy mi is van köztünk, de annyi biztos, hogy még mindig nem tudtam neki teljesen megbocsátani, amiért annyi ideig hazudott.

– Hazaviszlek.

– Nem, minden rendben. Amikor James elment, itt hagyta az autót, majd hazamegyek azzal.

– Lili, nem akarom, hogy egyedül menj! – nézett rám elszántan.

Mély levegőt vettem és a kezembe fogtam az arcát.

– James rád dühös, amiért nem vetettél ősember módjára a hátadra, hogy elvigyél innen. Nem jó ötlet, hogy a közelébe kerülj. Beszélek vele és minden rendben lesz – mosolyogtam rá.

Bekanyarodtam a felhajtóra és rögtön ki is pattantam a kocsiból. Féltem, milyen állapotban fogom James–t találni, ha Kate odáig ment, hogy üzenetet küldött. Belöktem az ajtót és levettem a kabátomat.

– James! – kiáltottam, de nem érkezett válasz. Újra megpróbáltam, de még mindig semmi. – Kate?

Előhalásztam a telefont a zsebemből és megnéztem, azt hittem félreértettem és nem is itt vannak. Küldtem egy üzenetet, amiben megkérdeztem, hol van. Meglepetten hallottam, hogy az üzenetet jelző hang a nappaliból jön.

Felkapcsoltam a villanyt és lemerevedtem.

– Hello, szépségem. Hiányoztam?