65. rész

Sziasztok! Meghoztam a részt ☺ Jó olvasást, és szép hétvégét! Puszi :)

Egész úton nem szóltam hozzá Alice–hez. Ő is érezhette, hogy nagyon a gondolataimba merültem,

mert nem firtatta a Sarah és köztem történt beszélgetést, egyszerűen csak felhangosította a rádiót.

Nem akarok hazaköltözni, még nem állok rá készen, hogy minden nap James–szel és a hazugságával nézzek szembe. Túl sok lenne.

Amikor visszaértünk a Cullen villába, Alice elkezdte behordani a ruhákat, én viszont a garázsban maradtam, hogy felhívjam James–t. Meg kell tudnom, mi fog történni holnap La Push–ban.

Hosszú ideig vártam, hogy felvegye, és amikor már majdnem letettem, beleszólt.

– Lili! – szólt bele túlságosan is lelkesen.

– Ööö… szia.

– Nem gondoltam, hogy felhívsz.

Mély levegőt vettem és még mielőtt meggondoltam volna magam, kiböktem:

– Mi lesz holnap este La Push–ban?

Nem válaszolt. Hosszú ideig csend volt a vonal másik végén, már azt hittem letette.

– Erről meg honnan tudsz? – kérdezte bosszúsan. – Az anyám volt, igaz?

– El akarok menni veled.

Újabb csend következett. Mély levegőt vettem, rá akartam szólni, hogy ideje lenne válaszolnia, mert nem akarom sokáig húzni az időt. Már így is feltűnhetett Edwardnak, hogy még mindig nem mentem be.

– Nem hinném, hogy jó ötlet.

– Hadd emlékeztesselek, mi történt a legutóbb, amikor azt gondoltad valamiről, hogy nem jó ötlet: elköltöztem.

Mély levegőt vett, mintha egy gyerekkel készülne vitatkozni. Tisztára, mintha az apám lenne.

– Lili, ez most tényleg nem fog menni!

– Két nap múlva elkezdek iskolába járni. A te döntésed, hogy akarsz–e velem találkozni addig. Csak holnap este érek rá, La Push–ban.

Letettem a telefont, ezzel lezártnak tekintettem a dolgot. Nem költözök haza, de válaszokat azért akarok.

– Miért nem jöttél még be?

Összerezzentem Edward halk hangjától, mintha rosszat tettem volna. Összevont szemöldökkel állt mögöttem, a kezét karba tette. Mosolyra húztam a szám, odaléptem hozzá és megcsókoltam.

– Tisztázni akarom a dolgokat James–szel, ezért felhívtam, hogy holnap este találkozzunk.

Körém fonta a karját, de a szeméből még mindig bizonytalanság áramlott.

– La Push–ban? – kérdezte, nem kicsit gúnyosan.

– Igen, ott. Mi a bajod vele?

Megrázta a fejét, elengedett és elindult a házba vezető ajtóhoz. Nagyon kiborult, amit nem értettem. Utána mentem a nappaliba, ahol fel–le járkált.

– Elmondanád, mi a bajod La Push–sal?

– Nem akarom, hogy odamenj! – Ingerült volt, szinte már dühös.

– És miért nem szeretnéd? – kérdeztem a tőlem telhető legnyugodtabb hangon.

Reményvesztetten nézett rám, összepréselte a száját, és odaintett magához.

– Gyere ide!

Odasétáltam és átöleltem. Viszonozta az ölelésem, megpuszilta a hajam és jó szorosan így tartott hosszú ideig.

Alice bukkant fel Edward háta mögött és elmosolyodott. Szívecskét formált a kezéből, mire elnevettem magam.

– Olyan szépek vagytok, kis szerelmeseim!

– Alice, nem akarsz eltűnni? – kérdezte Edward, még mindig háttal a húgának.

– Azt hiszem, nem. Jasper mindjárt itt lesz, már berendezkedett az új lakásba.

Kérdőn néztem rá, kibújtam Edward karjaiból.

– Új lakás?

– Nekünk a végzős évünk, de Jaspernek, Rosalienak és Emmettnek az első évük kezdődik az egyetemen – magyarázta.

Ó, el is felejtettem… a három idősebb testvér egyetemre jelentkezett az év végén. Jasper pszichológiát fog tanulni, Rose képzőművészetire ment, Emmett pedig kémiát tanul. Utóbbin nagyon meglepődtem, amikor egy hónapja megkapta a felvételét igazoló levelet.

Alice láthatólag elszomorodott, valószínűleg eszébe jutott, hogy egy teljes évet kell várnia, amíg újra minden nap együtt lehet Jasperrel.

– Carlisle–ék is hazajönnek? – kérdeztem mosolyogva.

Alice megrázta a fejét.

– Vakációznak. Carlisle csak most tudott szabadságot kivenni, így egy hétig elmentek Londonba.

– De hát el sem búcsúztak – értetlenkedtem.

– Csak egy hétre mentek el, kicsim. Ez nem olyan sok idő – puszilt meg Edward.

Nem, valóban nem sok idő, de én biztosan kiborultam volna, ha a szüleim nem köszöntek volna el tőlem, amikor elutaztak.

Alice elmosolyodott, megvonta a vállát és a laptop elé ült, elfoglalta magát.

Edward újra magára vonta a figyelmemet, és bár próbáltam nem észrevenni, attól még láttam a szemében azt az ideges csillogást, miszerint aggódik. Rendszerint miattam.

Leült a kanapéra, magához intett, de én túlságosan dacos voltam, ezért a vele szemben lévő helyre ültem le.

– Miért nem akarod, hogy La Push–ba menjek? – kérdeztem meg újra.

Összeszorította a száját, a szememet fürkészte.

– Nem akarom, szerintem ez elég magyarázat. Okom van rá, miért ellenzem.

– Akkor magyarázd már el nekem, légy olyan kedves, mert nem igazán tudom, mióta tilthatod meg nekem, amit csinálni akarok! – Bennem is növekedett az indulat. Gyűlölöm, ha valaki korlátozni akar. Sohasem voltam olyan ember, akivel ezt megtehették.

– Nem megtiltani akarom, hanem megkérlek rá, hogy ne menj oda. A kettő nem ugyanaz.

– A te szádból ugyanúgy hangzik.

Mély levegőt vett és nagyot sóhajtott. A tenyerébe temette az arcát, én pedig kihúztam magam. Nem állt szándékomban elveszíteni ezt a vitát, amikor ennyi minden forog kockán. A válaszokat megkaphatom, csak egy karnyújtásnyira vannak tőlem, most nem adom fel.

– Edward, akár tótágast is állhatsz, akkor is elmegy. És igaza van, nem tilthatod meg neki. A testvérével megy, nem lesz baja – szólt oda Alice, fel sem nézve a laptopból.

Hálás voltam neki, és igaza van. Mindenképpen elmegyek, Edwardnak tetszik vagy sem.

– Kár vitatkoznom, ugye? – nézett fel rám meggyötörve.

– Igen – mosolyodtam el.

Megrázta a fejét, magához hívott, én pedig szinte belerobbantam az ölébe. Csalódottan meredt rám, én pedig mosolyra húztam a száját. Ezen felnevetett, és a homlokomnak döntötte a sajátját.

– Szeretlek – súgta.

Megcsókoltam, utána pedig a nyakához hajtottam az arcom. Imádtam, amikor ezt mondta. Bár tettekkel mindig bizonyította, attól még jólesett, mikor ki is mondta.

A bejárati ajtó kinyílt, Jasper pedig mosolyogva belépett. Rögtön kiszúrta Alice–t, és szinte szaladt hozzá. Ugyan csak tegnap váltak el, mintha legalább egy éve nem látták volna egymást, úgy viselkedtek. Alice azonnal felugrott az asztaltól, Jasper nyakába borult, úgy forogtak a szobában.

– Hagyjuk magukra őket? – súgtam Edwardnak.

– Vedd fel a kabátod!

Azt tettem, amit mondott és pillanatokon belül már a garázsban voltunk. Nem volt hideg, ezért csak egy vékony felsőt vettem magamra, ami mégis véd, ha feltámadna a szél.

– James örült neki, hogy holnap vele mész? – kérdezte kis idő múlva.

Ránéztem, és intettem, hogy az utat figyelje.

– Ami azt illeti, egyáltalán nem. Pontosan annyira akadt ki, mint te – sóhajtottam.

– Ha már ketten ezt mondjuk, még akkor sem hiszed el, hogy jót akarunk? – pillantott rám.

Vállat vontam és nem válaszoltam. Lehet, hogy Sarah csak átver, de minden szalmaszálba belekapaszkodok, ami választ adhat.

– Hová megyünk? – kérdeztem, amikor sávot váltott.

– Arra gondoltam, egy mozi belefér a ma estébe – vont vállat.

Kérdőn néztem rá, nem akartam hinni a fülemnek. Tegnap este beadtam a derekam, erre ma moziba megyünk? Mintha visszafelé haladnánk a randizást illetően.

Mintha csak kitalálta volna a gondolataimat – vagy valószínűleg az arcomra volt írva – kuncogott.

– Nem hiszem, hogy neked annyira kellemes lenne, ha most szerelmeskednénk.

Elpirultam, mire még jobban kuncogott és összekulcsolta az ujjainkat. Nagyon figyelmes volt velem, viszont valami nem hagyott nyugodni.

– Értékelem, hogy ennyire szívügyed ez a dolog, de úgy mondod, mintha rengeteg ilyen lánnyal lett volna már dolgod – jegyeztem meg kicsit sértődötten.

Edward felnevetett, de olyan jóízűen, mint még soha.

– Féltékeny vagy? Azt hittem, ezt már megbeszéltük.

El akartam venni tőle a kezem, de megszorította, így nem tudtam.

– Te vagy az első lány, akinek én voltam az első. – Komolyan nézett rám, ami miatt egy kicsit megnyugodtam.

Nem firtattam tovább a témát, bár egy kicsit valóban féltékeny voltam. Eddig csak tapasztaltabb lányokkal volt, én pedig teljesen bénának éreztem magam.

– Hé – simította meg az arcom. – Ne rágd magad, oké? Zűrös életem volt, benne voltam egy–két dologban.

– Nem rágom magam – vontam vállat. Kibámultam az ablakon és néztem Forks elsuhanó zöld táját.

Ma már másodjára jártam Seattle–ben, de a mozi nem volt izgalmas. A holnap este járt az eszemben mindvégig. Edward igyekezett elterelni a figyelmemet, de nem vált be.

A plázában járkáltunk egyik emeletről a másikra, és már majdnem kiborultam, amikor Edward beterelt egy könyvesboltba.

Rögtön nekiveselkedtem a legújabb köteteknek, míg Edward mellettem állt és figyelte a reakcióimat. Mivel délután totálisan lemerítettem a keretemet Alice–szel, ezért nem álltam épp a pénzügyi helyzetem magaslatán, szóval ezt a cuki kis könyvet már el is felejthetem. Jövő hónapig.

Mélyet sóhajtottam és visszatettem a polcra. Imádtam olvasni, és ha sokáig nem volt rá időm, akkor kezdtem begolyózni. Ezért is féltem picit a sulitól.

– Szeretnéd? – kérdezte Edward.

– Mit? Ja… nem, ráér.

Most ő sóhajtott, és láttam a szemében, hogy legszívesebben mondana valamit, de inkább visszafogja magát.

Ahogy tovább sétáltunk, Edward egyszer csak megállt, a kezemnél fogva visszahúzott magához.

– Nem megyünk be? – kérdezte az előttünk lévő fehérneműboltra intve.

Eltátottam a számat, felváltva pillantottam rá és a boltra. Most ezt komolyan gondolja?

Döbbent arcomat látva felnevetett, de továbbra is ott álltunk.

– Ugye viccelsz?

– Ugyan már, tegnap láttalak meztelenül… – búgta. A tekintete elsötétült, ahogy végigfuttatta rajtam azt. Megborzongtam a pillantásától, és elpirultam. Megnyalta ajkát, és amikor látta, hogy teljesen elgyengültem, közelebb vont magához és behúzott a boltba.

– Csaló! – duzzogtam.

Egy eladó sietett elénk mosolyogva, majd amikor meglátta Edwardot, szinte rögtön felé irányította a figyelmét. Felvont szemöldökkel figyeltem, amint egy pillanat alatt felméri az előtte álló barátomat, aki széles mosollyal nézett körbe az üzletben.

– Miben segíthetek önöknek? – kérdezte Edward tekintetét kutatva, aki a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy egyáltalán észrevette volna a nőt.

– Csak nézelődünk, köszönjük – erőltettem mosolyt az arcomra.

A nő rám nézett, felvont szemöldökkel végigmért, a mosolya elég kimért lett.

– Ha mégis segíthetek, csak szóljatok!

Elvonult, én pedig megsemmisülve éreztem magam.

– Oké, minek kellett bejönnünk? – Olyan dühösen néztem Edwardra, amennyire csak tudtam.

– Szeretném, ha választanál egy fehérneműt.

– Aha, kösz, de ez egyedül is menne.

– A kedvemért! – könyörgő kiskutyaszemeket vetett rám, én pedig szinte szikrákat szórtam.

Tudta, hogy ezzel bármikor meggyőzhet, és ezért nagyon utáltam. Nagyon.

Dühösen sóhajtottam, és összefontam a karom a mellem előtt.

– Egyet kiválasztasz, felpróbálom és elmegyünk! – közöltem.

Ezért Alice sokkal tartozik nekem.

Edward körbejárt, én pedig igyekeztem felépíteni a lerombolt önbizalmamat. A barátom akar fehérneműt választani nekem… ez már több a soknál! Ha meglep vele, rendben van, annak örülnék. De amikor itt vagyok, akkor ne járkáljon úgy, mint egy ragadozó, aki épp most készül megvenni a pácot a húshoz.

Visszatért hozzám, kezében egy kék csipkés melltartóval. Még mindig hitetlenkedve ráztam a fejem.

– Csak ezt az egyet, szívem! Kérlek!

Kikaptam a kezéből a melltartót és bementem a fülkébe. Édes istenem, mit csinálok? Mióta viselkedem én így? Ez csak egy melltartó!

Felvettem, a tükörbe néztem és meglepően tapasztaltam, hogy jó rám.

– Mégis honnan tudtad, mekkora a méretem? – szóltam ki, mire Edward feje megjelent a függönynél.

– Most erre komolyan válaszolnom kell? – kérdezett vissza kaján vigyorral az arcán. Ha lett volna nálam valami, biztos, hogy nekidobom. – Megvesszük.

Szóhoz sem jutottam. Kész, teljesen megnémultam. Még vitatkozni sem maradt időm, máris visszahúzta a függönyt, én meg csak álltam ott, mint egy hal. Még tátogtam is.

Mikorra sikerült visszanyernem az önuralmam, Edward már kifizette a legújabb ruhadarabom. Ha jól sejtem, minél hamarabb látni is akarja majd, ha már ennyi energiát fektetett abba, hogy felvegyem.

Csak az ajtóban vettem észre, hogy a kezében már van egy tasak, ami eddig nem volt ott.

– Vettél még valamit? – kérdeztem gyanakodva. Kisfiús mosolyra húzta száját és felém nyújtotta a tasakot.

– Gondoltam örülnél neki – vont vállat.

Belenéztem és meglepődve láttam azt a könyvet, amelyiket az előbb nézegettem. Felnéztem Edwardra, aki mosolyogva figyelt engem.

– Visszamentem, amíg a próbafülkében voltál.

Meghatottan néztem rá, majd a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

***

James–re várni rosszabb volt, mintha biztosan tudnám a jövőmet. Legalább fél órája készen álltam, de ő még sehol nem volt.

Ezzel szemben Edward még idegesebb volt, mint én. Észrevettem, hogy egész éjjel csak forgolódott mellettem, és hajnali kettőkor ki is ment. Reggel persze úgy tett, mintha mi sem történt volna.

– Szerintem nem jön – vont vállat megkönnyebbülve.

Csúnya pillantást vetettem rá, ő pedig mélyet sóhajtott.

– Lilian, csak szeretném, ha… – idegesen túrt a hajába, hogy időt nyerjen – ha felkészülnél. Ott lesz Sarah, és ez nem hiszem, hogy hiányzik neked.

– Edward, minden rendben. Sarah remélhetőleg nem lesz ott, és ha mégis, akkor elkerüljük egymást. Ez csak egy buli.

Amin válaszokat kapok, legalábbis remélhetőleg.

Edward megrázta a fejét és átölelte a derekam. Belecsókolt a hajamba, én pedig a nyaka köré fontam a karomat.

– Remélem, hogy amikor hazajössz, akkor is így gondolod majd.

Lassan megcsókoltam, de ahogy teltek a másodpercek, mi is úgy lettünk szenvedélyesebbek. Az éjjel – rám való tekintettel – nem voltunk együtt, így most le kellett győznöm magamban a vágyat, hogy ráugorjak.

James most az egyszer megmentett: a csengő megszólalt, én pedig elszakítottam magam Edward ajkaitól. Halkan mormogott valamit, ami nem hangzott éppen kedvesnek, de inkább nem kérdeztem rá.

Kinyitottam az ajtót és a bátyám mosolygó arcával találkoztam. A csípős idő ellenére csak egy póló és rövidnadrág volt rajta – ezzel szemben rajtam kabát, hosszúnadrág, edzőcipő, minden, ami egy szabadtéri partira kell így augusztus végén.

– Sziasztok!

– Szia! – köszöntem, bár örültem neki, hogy a keze zsebre volt dugva és nem akart megölelni. Azt lehet, hogy nem díjaztam volna, mivel még mindig haragudtam rá.

– Indulhatunk? – kérdezte ügyet sem vetve a hátam mögött álló Edwardra.

– Kicsim, nálad van a mobilod?

Megtapogattam a zsebem és csalódottan tapasztaltam, hogy nincs.

– Felmegyek, megkeresem – sóhajtottam.

Amíg fent voltam, hallottam, hogy halkan mormognak. Tudhattam volna, hogy a telefonom csak egy kifogás, hogy hallótávolságon kívülre küldjenek.

– Kibeszéltétek magatokat? – kérdeztem vádlón nézve rájuk a lépcső tetejéről.

Mind a ketten elhallgattak, én pedig lesétáltam hozzájuk.

– Csak annyit mondtam neki, hogy vigyázzon rád – simította meg az arcom Edward. Kétkedve figyeltem mind a kettejüket, majd úgy döntöttem, hogy nem ér annyit az egész. Minél hamarabb elindulunk, annál hamarabb nyugszom meg.

Puszit nyomtam Edward arcára és kihúztam Jamest az ajtón.

Bevallom, amikor már az autóban ültünk, elfogott a nyugtalanság. Mi van, ha Edwardnak igaza van és nem fog jól elsülni ez az egész? Mi van, ha olyat tudok meg, amit nem szeretnék?

– Lil?

James felé fordítottam a fejem. Aggódó arccal vizsgálgatott, ebből arra következtettem, hogy nem most szólt először.

– Bocs, elkalandoztam.

– Csak annyit mondtam, hogy nem kellene eljönnöd. Anya pontosan tudja, hogyan befolyásoljon, hiszen ügyvéd! Nem tudom, mit mondott neked, de nem jó ötlet ez az egész.

– James, megtennéd, hogy befogod, és csak vezetsz?! – mutattam az útra.

Láttam, hogy nehezére esik, de megtette.

Egész úton csak a rádió szólt, amit jó hangosra állítottam.

Igazából nem tudom, mit vártam. Mikor odaértünk, egy (vagy kettő) tucat tinédzsert láttam, akik talán még nálam is fiatalabbak voltak. Kérdőn néztem Jamesre, aki csak megrázta a fejét.

A zenét már akkor is hallottam, amikor kiszálltunk, de ahogy sétáltunk, egyre hangosabb lett. James szorosan mellettem jött, egy pillanatra sem távolodott el tőlem.

– Sarah is itt lesz? – kérdeztem halkan.

A szeme sarkából rám nézett, szerintem a reakciómat próbálta felmérni.

– Igen, mindenki itt lesz.

– Ez egy nyárbúcsúztató buli vagy…?

– Nevezheted annak is.

Hát, nem túl meggyőző.

Egy kissrác rohant el mellettünk, majd ahogy visszanézett, rögtön meg is állt.

– Srácok, itt vannak! – kiáltotta.

Ha azt mondanám, mindenki, aki a közelben tartózkodott felénk kapta a fejét, lehet, hogy keveset mondok. Tényleg minden fej felénk fordult. Idegesen kaptam James karja után, aki megszorította a kezem, hogy bátorítson.

A bátyám kevésbé volt lefagyva – vagy csak megszokta már a közönséget –, ezért úgy ment előre, mintha mi sem történt volna. Remegve követtem és igyekeztem minél kisebbnek látszani, hogy ne keltsek még nagyobb feltűnést. Azt nem tudtam, hogy Sarah bejelentette, hogy itt leszek. Ennyire nem vagyok érdekes.

– Ő Seth kisfia, Teddy. Már nagyon várt téged – mosolygott rám.

Jó tudni. De ki az a Seth?

Egyre többen jöttek közelebb, én pedig kezdtem megbánni, hogy itt vagyok. Egy férfi felkapta azt a kisfiút, aki az előbb szétkürtölte az ittlétünket. Nyilván ő volt Seth.

Legalább harmincan voltunk, ami ugyan nem sok, de nem is számítottam ennyi emberre. Itt a legkisebbektől a harmincas korosztályig mindenkit megtaláltunk. Látszott az ittlévő embereken, hogy már tipegős koruk óta ismerik egymást, és jó pár kalandot átéltek már együtt.

– Lilian!

A hang irányába kaptam a fejem, és egy Seth–tel egykorú férfit láttam, aki felénk siet. Rövid fekete haja, kidolgozott teste volt. Legalább akkora bicepsszel rendelkezett, mint a bátyám.

James megmerevedett mellettem, amit nem igazán tudtam hova tenni. Csak bámult az előttünk lévő férfira, aki már alig pár méterre volt tőlünk.

Mikor odaért, olyan meghatott volt az arca, mintha magát Istent látná.

James összeszedte magát, megköszörülte a torkát és bemutatta:

– Lil, ő Jacob… – mély levegőt vett, majd gyorsan elhadarta – anya férje.

Döbbenten kaptam a bátyámra a tekintetem. Azt hiszem nem jól hallottam. Hogy mi van? Sarah újraházasodott?

– Tessék?

Jacob – James nevelőapja! – mosolya kissé lehervadt, de nem hagyta megtörni magát. James megértően bólintott és kimérten nézett Jacobra.

– Megölelhetlek?

Hirtelen nem tudtam mit felelni, ő meg nyilvánvalóan a „hallgatás beleegyezés” elvét követte. Három hatalmas lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot és szorosan a karjába zárt. Azt hittem megfulladok, olyan erősen ölelt.

– Jacob, engedd el, még mielőtt megfojtod! – szólt rá James.

– Bocsánat – suttogta meghatottan.

Fura érzés töltött el ettől a férfitől. Nem tudtam, hogy mi ez, de aggasztott.

James látta az összezavarodottságomat, ezért újra kézen fogott és elhúzott Jacobtól.

– Keressük meg Kate–t, már biztos itt van – mormogta.

Még hátranéztem a nevelőapjára, aki boldog vigyorral az arcán figyelt minket.

Kate valóban ott volt, egy csapat lány közelében, akiket be is mutatott nekem. Bármennyire is igyekeztem, néha rá kellett kérdeznem néhány ember nevére, amiket ő már jól ismert.

James ott hagyott Kate–tel, hogy köszönni tudjon az ismerőseinek. Követtem a tekintetemmel, és láttam, ahogy szinte mindenki egy emberként üdvözli.

– Lilian! – kiáltotta valaki. Kerestem a hang tulajdonosát, de nem találtam. Mikor megfordultam, Kate mellett egy lány állt, akit egy srác ölelt.

– Gaby vagyok, ő pedig Embry, a barátom.

– Nagyon örülök! – mosolyogtam rájuk. A srác fürkésző tekintettel meredt rám, mintha egy bonyolult egyenlet lennék.

– Én is az osztálytársatok vagyok, szóval velem is sokat fogsz találkozni – vigyorgott Gaby. Bólintottam, próbáltam mosolyogni, de valószínűleg elég halványra sikeredett. Nem tudom miért, de nem volt szimpatikus a mögötte álló férfi. Furán méregetett, amitől kirázott a hideg.

Mikor elindultak a tömeg felé, Kate–hez fordultam.

– Csak nekem tűnnek furcsának? – mormogtam.

– Teljesen normálisak – vont vállat és tovább vagdalta a salátához az uborkát. A férfiak sütötték a húst a tűznél, mi meg a köretet készítettük.

Valami van ebben a férfiban, amitől bizonytalan leszek. Nem tudnám megmondani, mi az, de rossz.

Sarah is megérkezett időközben, és bár nem köszöntött olyan szívélyesen, mint a többiek, azért nem is nézett rám hidegen. Inkább, mintha várt volna valamire. Egyszer, amikor elkaptam a tekintetét, esküszöm mintha csak hangosan kérdezte volna, hogy: „Na?” Mintha magamtól kellene rájönnöm a válaszokra.

Márpedig ha ez így van, akkor nem sok értelme van az ittlétemnek. Illetve de: megtudtam, hogy Sarah újraházasodott és az új férjét James nem annyira csípi. Vagy legalábbis engem távol akart tőle tartani, ugyanis Jacob akárhányszor csak öt méteres közelségbe került velem, James azonnal ott termett és mindig talált valamit, amit meg akart mutatni nekem.

– Gyertek, gyerekek! Kezdődik az igazi tábortűz! – visította az egyik fiatal lány.

Kate–hez fordultam segítségért, mire kuncogott és a kezembe nyomott egy csomagnyi papírtányért.

– Chrissiana, és ő nagyon jó fej! Amikor meghallotta, hogy jössz, majdnem kiugrott a bőréből – nevetett.

– Miért akar mindenki megismerni? – kérdeztem halkan. – Hisz én nem tartozom ide – vontam vállat.

Kate megállt, úgy bámult rám, mintha nem lennék normális.

– Lilian, te ide tartozol. Itt van a helyed!

– Már miért lenne? Hisz James–nek csak a féltestvére vagyok!

Mély levegőt vett, megrázta a fejét és elindult a többiek felé. Letette a salátákat a tűz melletti asztalhoz és odalépett James–hez, aki rögtön felém kapta a fejét és szomorú arcot vágott.

– Szia! – hallottam meg egy mély hangot a hátam mögül.

Megfordultam és meglepődve tapasztaltam, hogy Jacob az. A nevelőapuka.

– Ööö… szia – motyogtam.

– Nincs kedved beszélgetni?

Vállat vontam és Jamesre pillantottam, aki kétkedve nézett minket.

Leültünk az asztal melletti két padra és vártam, hátha Jacob elkezdi a beszélgetést. Amikor felnéztem rá, olyan átható tekintettel bámult, hogy el kellett fordítanom a tekintetem.

– El sem hinnéd, mennyire örülök, hogy itt vagy – sóhajtotta.

Kérdőn néztem rá, ő pedig elmosolyodott.

– Miért? Miért örül nekem ennyire mindenki? Én senkit nem ismerek itt, mégis úgy fogadtok, mintha… – fakadtam ki, ő pedig közbevágott.

– Mintha a családod lennénk, igen. Mert mi a családod vagyunk, közénk tartozol! – fogta meg a kezem, amit azonnal el is rántottam.

Fizikai kontaktusokra csak a közeli ismerőseimmel vagyok hajlandó. Jacob szomorúan vette tudomásul az előbbi cselekedetem és összefonta az ujjait az asztalon.

– Köszönöm, hogy ilyen kedvesek velem.

– Gyere, még csak most kezdődik a java!

Felálltunk, és odamentünk a többiekhez.

– Hiányoztál nekünk – suttogta Jacob, még mielőtt leültem volna James és Chrissiana közé. Döbbenten bámultam rá, és nem hittem a fülemnek. Hogy hiányozhattam nekik, ha sohasem találkozunk még?

– Minden oké? – bökött meg a térdével James. Ránéztem és halvány mosolyra húztam a számat.

– Persze.

A legkevésbé sem. Sokkal több kérdésem van, mint ezelőtt volt. Mi a fene folyik itt?! Válaszol rájuk bárki is egyszer?

Az este további részében nem mozdultam James mellől. Illetve egyszer, amikor Seth kisfia, Teddy elvonszolt a többiektől, hogy eláruljon nekem egy titkot: ő már igenis nagysrác és barátnője van. Nem tudtam, hogy az öt éves kissrác épp engem akar féltékennyé tenni, vagy csak dicsekszik, ezért inkább csak gratuláltam neki és visszakísértem a szüleihez. Seth felesége, Tory megnyugtatóan elmosolyodott és az ölébe ültette a kisfiút.

Mindenki a tűz körül ült és Sam bácsi történeteit hallgatta, amik törzsi legendák voltak. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek a kitalált történeteken, amiket a többiek úgy hallgattak, mintha maga a Szentírás lenne. Még a kicsik is érdeklődéssel figyeltek és nem zajongtak.

Miután végre elmondta a legendákat, akkor kezdődött az igazi buli. Táncoltunk, Seth unokaöccse előkapta a gitárját és játszani kezdett rajta, mi pedig énekeltünk. Kezdtem végre feloldódni, ami azért elég ritka nálam egy ilyen nagy közösségben.

Chrissiana a lelkemre kötötte, hogy minden második hétvégén meg kell látogassam, másképp nem fogja kibírni ép ésszel a sulit. Ő a rezervátumba jár, és még két éve van hátra, és már most unja ezt a kettőt is. Hihetetlenül szószátyár a csaj, de nagyon megkedveltem.

Az este nagyjából akkor ért véget, amikor a legkisebbek elfáradtak, és elaludtak. Ekkor minden család hazaindult, hogy minél hamarabb ágyba tehessék a csöppségeket.

Mi, többiek ottmaradtunk, hogy összepakoljunk.

– Választ kaptál néhány kérdésedre? – sietett mellém Sarah, amikor épp a műanyag tányérokat és poharakat dobáltam egy kukazsákba.

– Nem mondhatnám.

Ráncolni kezdte a szemöldökét és egy vonalba préselte a száját.

– Amit megígértem, azt megkaptad. Ha nem figyeltél, magadra vess! – közölte, majd elviharzott Jacob mellé, aki csókkal köszöntötte.

James mellém sétált, és kivette a kezemből a szemeteszsákot.

– Hogy tetszett az este? – kérdezte.

– Jó volt – vontam vállat. – Jó fejek a haverjaid. És Teddy imádnivaló kissrác – mosolyogtam.

– Haláli a gyerek. Még csak öt éves, de képes kikészíteni az egész társaságot – nevetett. – Nagyon tetszettél ám neki, szerintem szerelmes lett.

A karjába bokszoltam és felnevettem.

– Ugyan már, nem hallottad, hogy barátnője van az oviban? – kérdeztem tettetett felháborodással.

James megadóan felemelte a kezét és úgy tett, mintha nagyon sajnálná a dolgot.

– Hazajössz? – kérdezte témát váltva.

Elkaptam könyörgő tekintetétől a fejem. Nem akartam továbbra is haragudni rá, de Edwardot sem akartam otthagyni. Szerettem vele élni, most pedig, hogy előrébb léptünk, mégannyira sem akaródzott elválni tőle, még egy kis időre sem. Ha hazaérek, meglepem; felveszem azt a fehérneműt, amit együtt vettünk.

Elpirultam, James tekintete pedig megvillant.

– Szeretek Cullenéknél lakni – vontam vállat. Igyekeztem előresöpörni a hajam, hogy James ne láthassa a vörös arcomat.

– Inkább Edwarddal szeretsz lakni, nem?

Nem válaszoltam, próbáltam valami kifogást keresni, hogy elfordulhassak.

– Nézd, Lil… nem hinném, hogy ez jó ötlet. Neked is megvan az otthonod és neki is. Ez az együttélősdi még elég korai, hisz csak két hónapja vagytok együtt!

Már épp készültem egy frappáns válasszal, amikor Kate mellénk ért:

– Hé, srácok! Alhatok ma nálatok? Jobban mondva, Lilinél aludnék – nézett Jamesre – jól jönne egy csajos este.

James dühösen meredt rám, úgy tűnt, mindjárt felrobban.

– Alhatsz, de Lilian nem lesz otthon – közölte és otthagyott minket.

Lehunytam a szemem, és próbáltam megnyugodni.

– Beletenyereltem valamibe? – kérdezte Kate. Vállat vontam, próbáltam a legkevésbé érdeklődő hangot megütni.

– A bátyám nem hajlandó elfogadni, hogy Edwardéknál jól érzem magam.

Kate elvigyorodott, mindentudó pillantással méregetett.

– Azt meghiszem, hogy jól érzed magad! Elő a részletekkel!

– Kathleen! – szóltam rá felháborodva és ha lehet, még vörösebb lettem.

– Ugyan már! Milyen vele a szex? Ilyen infókat nem tagadhatsz meg a barátnődtől!

– Kathleen! – visítottam.

– Ajj, ne már, Lili! Menjünk el hozzátok, és megbeszéljük! James úgyis ki fog dőlni, egész nap melózott – húzta szomorú mosolyra a száját.

– Én egy visszafogott lányként ismertelek meg, nem olyanként, aki részletes beszámolót akar.

– Rosszul ismertél meg, és mivel szűz vagyok, ráadásul a legjobb barátnőd, jár az információ. Tudnom kell, mire számítsak – vont vállat és leült egy farönkre.

Követtem a példáját, de nem mondtam neki semmit.

– Ne már, basszus! – nyögött fel hangosan.

– Honnan veszed, hogy egyáltalán megtörtént? – kérdeztem védekezve.

Kate felvonta egyik szemöldökét és felnevetett.

– Ott laksz náluk, ráadásul Edward ellenállhatatlan. Kizárt dolog, hogy nem engedtél a kísértésnek. Szerinted a szüleim miért nem engedik meg, hogy ott aludjak nálatok? Nem mintha nappal nem lehetne szerelmeskedni – forgatta a szemét.

– Akkor ma hogyhogy ott akarsz aludni? – értetlenkedtem.

– Azt mondtam, visszaköltöztél.

Döbbenten meredtem rá, és csak tátogtam, mint egy hal. Kate persze elégedett arcot vágott.

– Szóval már megígérted a szüleidnek, hogy nálunk alszol?

Bólintott, én pedig majdnem felrobbantam.

– Akkor két választásod van, drága barátnőm: vagy nálunk alszol, de nélkülem, vagy hazamész – közöltem vele.

– Naaaaa – vinnyogott. – Légysziiii!

– Nem.

– Kérlek, Lili! Apát egy egész napig győzködtem! – Kiskutyaszemekkel nézett rám, még az ajkát is lebiggyesztette.

 Nem épp ez volt a tervem ma éjszakára, ezért nem is akartam beadni a derekam. Kate viszont annyira szépen nézett rám… ó a fenébe is!

– Muszáj visszamennem Edwardhoz, megígértem neki.

– Nem baj, akkor utána elmegyünk hozzátok! Kérlek!

Megráztam a fejem. Már az is csoda volt, hogy Edward nem akarta a testőr szerepét játszani, szóval nem akartam próbára tenni a türelmét. Biztos vagyok benne, hogy ébren fog várni a nappaliban.

– Kate, majd máskor, jó? Ma tényleg nem megy…

Szomorúan vette tudomásul, hogy most komolyan gondolom.

– Viszont így lesz alkalmad James–szel tölteni az estét – vigyorogtam rá. – Használd ki, hogy nem vagyok ott!

Elpirult, és csak legyintett.

– James-szel három hónapja járunk, Adam–mel fél évig nem jutottunk még csak a gondolatig sem. Vagy legalábbis én nem.

– De James–szel egészen más a helyzet – utaltam Adam nem éppen lovagias tettére, miszerint vagy szex, vagy semmi.

Nem mondott semmit, csupán a szemével kereste meg a bátyámat, aki Sarah–val és Jacobbal beszélt. Mintha csak valami láthatatlan fonál összekötné őket, James rögtön felénk fordult és Kate–re szegezte a tekintetét. Mind a ketten elmosolyodtak, én pedig azon töprengtem, vajon mi is így nézünk–e ki Edwarddal.

– Igen. James–szel egészen más a helyzet.