Sziasztok! Ismét bocsánatot kérek, amiért ilyen ritkán hozok részt :S Viszont most nagyon kell tanulnom, meg külön foglalkozások stb... De most nem panaszkodni vagyok itt :) Ez amolyan bevezető szerű lesz a következő részhez, szóval... jó olvasást kívánok!
Puszi: Lilly
Ahogy hazaértünk, teljesen elálmosodtam. Holnap már kezdődik a téli szünet, így ki tudom magam pihenni rendesen. Viszont Joshnak még nem vettem ajándékot, szóval el kellene mennem egy bevásárló központba, hogy vegyek neki valami kis apróságot.
Puszi: Lilly
Ahogy hazaértünk, teljesen elálmosodtam. Holnap már kezdődik a téli szünet, így ki tudom magam pihenni rendesen. Viszont Joshnak még nem vettem ajándékot, szóval el kellene mennem egy bevásárló központba, hogy vegyek neki valami kis apróságot.
– Lilian, mi lenne, ha nem itthon töltenénk a karácsonyt? – kérdezte egy idő után.
A kanapén ültünk, s épp egy karácsonyi filmet néztünk a tévében.
– Mármint… utazzunk el valahová? – felé fordultam, ő pedig elmosolyodott.
– Igen, szerintem jobb lenne. Nem kellene készülnünk, sem korán kelnünk. Csak mi ketten lennénk egy szállodában, na mit szólsz? – Kicsit gondolkodtam az ajánlatán, azután megráztam a fejem.
– A Karácsony úgy jó, ha itthon vagyunk. Ez a szeretet ünnepe, amit az otthonunk nélkül nem éreznék teljesnek, ráadásul nem hagyhatjuk ki a fadíszítést sem! – Rávigyorogtam, mire ő is elmosolyodott.
– Csak gondoltam jót tenne mindkettőnknek egy kis kiruccanás – vont vállat.
– Hát, jót tenne, de jobban örülnék, ha itthon maradnánk – bújtam még jobban oda hozzá. Mélyet szívtam tökéletes illatából, s mellkasára hajtottam a fejem.
– Minden úgy lesz, ahogy te akarod – puszilta meg a homlokom. Mosolyogva néztem tovább a filmet, ameddig teljesen el nem gémberedtek a végtagjaim. Akkor felálltam, kimentem a konyhába egy csésze teáért, majd újra Josh ölébe vackoltam magam. Ő még szorosabban ölelt át, barna szeme vidámságot tükrözött.
– Mi az? – kérdeztem.
– Semmi, csak szeretem, amikor így hozzám bújsz – csokoládébarna szemeit az enyémekbe fúrta, s vidáman felkacagott. – Most viszont… - összehúzta szép szemeit – vége a filmnek, így vigyázz magadra! – Csibészes mosolyától megijedtem – azonnal felpattantam, rohanni kezdtem az emeletre, a szobánkba. Sajnos túl lassúnak bizonyultam, mivel mielőtt be tudtam volna csukni az ajtót, ő ott termett mellettem, megcsikizett.
– Ne, Josh! – nevetésem visszhangzott a házban, de ő nem hagyta abba. – Josh! – alig tudtam kinyögni a nevét, annyira nevettem.
– Mármint… utazzunk el valahová? – felé fordultam, ő pedig elmosolyodott.
– Igen, szerintem jobb lenne. Nem kellene készülnünk, sem korán kelnünk. Csak mi ketten lennénk egy szállodában, na mit szólsz? – Kicsit gondolkodtam az ajánlatán, azután megráztam a fejem.
– A Karácsony úgy jó, ha itthon vagyunk. Ez a szeretet ünnepe, amit az otthonunk nélkül nem éreznék teljesnek, ráadásul nem hagyhatjuk ki a fadíszítést sem! – Rávigyorogtam, mire ő is elmosolyodott.
– Csak gondoltam jót tenne mindkettőnknek egy kis kiruccanás – vont vállat.
– Hát, jót tenne, de jobban örülnék, ha itthon maradnánk – bújtam még jobban oda hozzá. Mélyet szívtam tökéletes illatából, s mellkasára hajtottam a fejem.
– Minden úgy lesz, ahogy te akarod – puszilta meg a homlokom. Mosolyogva néztem tovább a filmet, ameddig teljesen el nem gémberedtek a végtagjaim. Akkor felálltam, kimentem a konyhába egy csésze teáért, majd újra Josh ölébe vackoltam magam. Ő még szorosabban ölelt át, barna szeme vidámságot tükrözött.
– Mi az? – kérdeztem.
– Semmi, csak szeretem, amikor így hozzám bújsz – csokoládébarna szemeit az enyémekbe fúrta, s vidáman felkacagott. – Most viszont… - összehúzta szép szemeit – vége a filmnek, így vigyázz magadra! – Csibészes mosolyától megijedtem – azonnal felpattantam, rohanni kezdtem az emeletre, a szobánkba. Sajnos túl lassúnak bizonyultam, mivel mielőtt be tudtam volna csukni az ajtót, ő ott termett mellettem, megcsikizett.
– Ne, Josh! – nevetésem visszhangzott a házban, de ő nem hagyta abba. – Josh! – alig tudtam kinyögni a nevét, annyira nevettem.
Kezei les-fel jártak a testemen, mindenütt megcsikizve engem. Egy pillanatban, amikor sikerült kinyitnom a szemem, abbahagytam a nevetést.
– Josh – suttogtam – vendégünk van. – Az ajtóban álló férfi maga volt a megtestesült arrogancia. Barna haja tökéletesen fénylett, mint aki most lépett ki egy samponreklámból. Sötétbarna, már-már fekete szemei engem vizslattak, szája gúnyos mosolyra húzódott. Ettől a férfitől mindig a hideg futkosott a hátamon – nem volt ez másképp most sem.
– Josh – suttogtam – vendégünk van. – Az ajtóban álló férfi maga volt a megtestesült arrogancia. Barna haja tökéletesen fénylett, mint aki most lépett ki egy samponreklámból. Sötétbarna, már-már fekete szemei engem vizslattak, szája gúnyos mosolyra húzódott. Ettől a férfitől mindig a hideg futkosott a hátamon – nem volt ez másképp most sem.
Josh abbahagyta a csiklandozást, felállt az ágyról – fogalmam sincs mikor kerültünk oda – a vendége felé indult, s játékosan hátba veregette.
– Mindjárt visszajövök! – kacsintott.
– Sokáig fog tartani – nézett még mindig engem. Elfordítottam a tekintetemet, nem akartam őt nézni.
– Mindjárt visszajövök! – kacsintott.
– Sokáig fog tartani – nézett még mindig engem. Elfordítottam a tekintetemet, nem akartam őt nézni.
Lementek a földszintre, én pedig úgy döntöttem, mivel már így is eléggé fáradt voltam, elmegyek zuhanyozni. Összeszedtem minden cuccomat, ami szükséges, majd átvonultam a fürdőszobába.
/Josh szemszöge/
Lementem Sebastiannal a földszintre, hogy nyugodtan tudjunk beszélni. Hellyel kínáltam a bárpultnál, ő pedig el is vett egy üveg Whiskey-t és vett elő két poharat, de én nemet intettem. Ő vállat vont, öntött magának az italból, majd azt kortyolgatta. Pár percig csend volt, ameddig hallottam, hogy Lilian kimegy a fürdőszobába.
– Mi történt? – kérdeztem ekkor.
– A lány eltűnése elég nagy port kavart mindenkinél azon a környéken. Bár a városon belül próbálják titkolni, de azon kívül fogalmam sincs, hányan tudják. – Bólintottam. Odamentem a táskámhoz, elővettem Lilian mobilját és kitöröltem a legújabb nem fogadott hívásokat.
– Igen, folyamatosan hívják. Valami Alice meg Carlisle… ilyenek keresik. Csodálom, hogy a Volturi még nem lendült akcióba, hisz a pasija Volturi. – Sebastian unottan nézte a kezemben a telefont, majd vállat vont.
– Az már nem az én gondom, majd te elintézed – felhajtotta a pohár alján maradt italt. – A srác, akiről beszéltél egy rezervátumba megy mindig. Nem nagyon hagyja el, legalábbis ameddig be tudtam jutni, nem láttam elmenni. – Öntött magának még egy kis Whiskey-t. Nem zavart, ugyanis ameddig Liliant kerestem, mindig itt beszéltük meg a legújabb ötleteinket. Ő talált rá igazából, nem Matt.
– Rendben. Őt kövesd tovább! Ha megy valahova segítségért, vagy valami, azonnal hívj! – Bólintott. Fentről hallottam, ahogy szerelmem még zuhanyozik, így folytattam. – Mit tudtál meg James-ről?
– Elég nehéz úgy keresni, hogy ők nem a városban élnek. Mégis hallottam róla egy-két dolgot. – Az italával volt elfoglalva, nem nagyon akarta folytatni.
– Mit?
– A teljes neve James Black, nincs barátnője. Folyamatosan rezervátumbeli kölykökkel lóg, akik legalább akkorák, mint ő. – A vezetéknevénél csaptam egyet a pultra.
– A rohadt életbe! Miért nem töröltem ki az emlékezetét? Sebastian, ennek a kölyöknek van bármi köze Lilian-hez?
– Nem tudok róla. Ha lenne, azt biztos megtaláltam volna. – Mégiscsak elővette a másik poharat, öntött nekem is, hátha megnyugszom.
– Megtudtad már, mit keresett Lilian azon a helyen? – Az alkohol pezsdítőként hatott kiszáradt ereimre.
– Nem sok mindent lehet úgy megtudni, hogy közben titokban tartsam, miért is kérdezősködöm róla – sziszegte.
– De te nagyon jól végzed a dolgod, így kiderítetted – vigyorogtam rá. Ő szokásos gúnyos mosolyát vette elő.
– Igen, ami azt illeti, kaptam némi infót, bár nem hinném, hogy sokra mész vele. – Intettem neki, folytassa, mert nem sok időnk van. – Hallottam két kölyöktől valami olyasmit, hogy szerintük terhes, bár ezt erősen kétlem. Meg valami Edwarddal, vagy kivel kavart az iskolában. Ennyi, ugyanis nem éppen az a típus, akiről minden nap beszélnek. Valami orvos vagy ki húzta ki a bajból, hogy egy távoli klinikára kellett vinnie, mert beteg.
Letette a poharat, s az ajtó felé indult, de előtte egy lépéssel visszafordult.
– Kitörölted az emlékezetét, igaz? – kérdezte.
– Mind a hatvan évet, ameddig kerestem – suttogtam. Fájó szemekkel nézett rám, s kilépett az ajtón.
/Lilian szemszöge/
A zuhany után átfésültem vizes hajamat, s felvettem hálóingemet. Visszamentem a szobába, ahol már Josh a tévét nézte, de amikor beléptem, rögtön ki is kapcsolta. Ledőltem mellé az ágyra, ásítottam, majd közelebb csúsztam hozzá.
- Hmmm… - teljesen magához húzott, két kezével átkarolt. – Sajnos ettől meg kell válnunk! – Sóhajtotta, s húzni kezdte lefelé a hálóingem pántját.
- El kell, hogy keserítselek, de nem válok meg tőle – suttogtam, s visszahúztam a pántot eredeti helyére.
- Ne már, Lilian! – Nyűgös hangra váltott, viszont ezzel sem tudott meggyőzni.
- Ha azt mondom nem, akkor nem! – jelentettem ki, s ezzel le is zártam a témát. Nem volt kedvem vitatkozni vele, de ha nem ért a szóból, akkor muszáj. Elfordultam, hogy ne lássam őt – inkább úgy döntöttem, alszok.
Reggel eléggé világos volt, mikor felébredtem. Széthúztam a függönyt, s megláttam, mi okozta ezt a vakító fényt. Leesett az első hó ebben az évben! Ennek nagyon megörültem, mivel így lesz teljes a karácsony. December huszonkettedike van, és azt hiszem, ez a hó meg is marad szentestéig, ugyanis esett vagy fél méter az éjszaka. Végre nem csak az esőt látom minden nap!
Gyorsan felkapkodtam a ruháimat, előkerestem a nagykabátomat, s kirohantam a friss hóba. Josh már rég odakint seperte a havat a bejárat elől, mérgesen, ugyanis ő utálta ezt a fajta csapadékot.
- Jó reggelt! – Egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, majd rohantam hóangyalt készíteni.
- Lehetne jobb is, ha nem esett volna… - zsörtölődött. Én csak nevettem rajta, fogalmam sem volt, miért is utálja igazából a telet. Jó, hideg van, csúszik minden, de a hó látványa számomra mindezeket semmissé teszi. Mintha a fehérség elsöpörne minden rosszat, s azt sugallja: közeledik a szeretet ünnepe. A második hóangyalom után Josh felrántott, mondván, nem kellene megfáznom pont karácsonyra. Bent a házból néztem a fehérséget, ami elkápráztatott. Gyönyörű volt azt látni, hogy a fák kopasz ágain néhány centis hó leledzett. Mivel Josh felment lezuhanyozni, úgy döntöttem, főzök egy kis kakaót, hátha attól még jobban átmelegszik. Ameddig Josh a fürdőben tartózkodott, én megreggeliztem, elkezdtem takarítani a házat. Mikor lejött, tátott szájjal nézte, mit csinálok.
-Te miért takarítasz? – a homlokát ráncolta, de nem mozdult volna el a lépcsőről.
- Azért, mert már bántja a szemem, hogy ennyire koszos a ház!
– Mi történt? – kérdeztem ekkor.
– A lány eltűnése elég nagy port kavart mindenkinél azon a környéken. Bár a városon belül próbálják titkolni, de azon kívül fogalmam sincs, hányan tudják. – Bólintottam. Odamentem a táskámhoz, elővettem Lilian mobilját és kitöröltem a legújabb nem fogadott hívásokat.
– Igen, folyamatosan hívják. Valami Alice meg Carlisle… ilyenek keresik. Csodálom, hogy a Volturi még nem lendült akcióba, hisz a pasija Volturi. – Sebastian unottan nézte a kezemben a telefont, majd vállat vont.
– Az már nem az én gondom, majd te elintézed – felhajtotta a pohár alján maradt italt. – A srác, akiről beszéltél egy rezervátumba megy mindig. Nem nagyon hagyja el, legalábbis ameddig be tudtam jutni, nem láttam elmenni. – Öntött magának még egy kis Whiskey-t. Nem zavart, ugyanis ameddig Liliant kerestem, mindig itt beszéltük meg a legújabb ötleteinket. Ő talált rá igazából, nem Matt.
– Rendben. Őt kövesd tovább! Ha megy valahova segítségért, vagy valami, azonnal hívj! – Bólintott. Fentről hallottam, ahogy szerelmem még zuhanyozik, így folytattam. – Mit tudtál meg James-ről?
– Elég nehéz úgy keresni, hogy ők nem a városban élnek. Mégis hallottam róla egy-két dolgot. – Az italával volt elfoglalva, nem nagyon akarta folytatni.
– Mit?
– A teljes neve James Black, nincs barátnője. Folyamatosan rezervátumbeli kölykökkel lóg, akik legalább akkorák, mint ő. – A vezetéknevénél csaptam egyet a pultra.
– A rohadt életbe! Miért nem töröltem ki az emlékezetét? Sebastian, ennek a kölyöknek van bármi köze Lilian-hez?
– Nem tudok róla. Ha lenne, azt biztos megtaláltam volna. – Mégiscsak elővette a másik poharat, öntött nekem is, hátha megnyugszom.
– Megtudtad már, mit keresett Lilian azon a helyen? – Az alkohol pezsdítőként hatott kiszáradt ereimre.
– Nem sok mindent lehet úgy megtudni, hogy közben titokban tartsam, miért is kérdezősködöm róla – sziszegte.
– De te nagyon jól végzed a dolgod, így kiderítetted – vigyorogtam rá. Ő szokásos gúnyos mosolyát vette elő.
– Igen, ami azt illeti, kaptam némi infót, bár nem hinném, hogy sokra mész vele. – Intettem neki, folytassa, mert nem sok időnk van. – Hallottam két kölyöktől valami olyasmit, hogy szerintük terhes, bár ezt erősen kétlem. Meg valami Edwarddal, vagy kivel kavart az iskolában. Ennyi, ugyanis nem éppen az a típus, akiről minden nap beszélnek. Valami orvos vagy ki húzta ki a bajból, hogy egy távoli klinikára kellett vinnie, mert beteg.
Letette a poharat, s az ajtó felé indult, de előtte egy lépéssel visszafordult.
– Kitörölted az emlékezetét, igaz? – kérdezte.
– Mind a hatvan évet, ameddig kerestem – suttogtam. Fájó szemekkel nézett rám, s kilépett az ajtón.
/Lilian szemszöge/
A zuhany után átfésültem vizes hajamat, s felvettem hálóingemet. Visszamentem a szobába, ahol már Josh a tévét nézte, de amikor beléptem, rögtön ki is kapcsolta. Ledőltem mellé az ágyra, ásítottam, majd közelebb csúsztam hozzá.
- Hmmm… - teljesen magához húzott, két kezével átkarolt. – Sajnos ettől meg kell válnunk! – Sóhajtotta, s húzni kezdte lefelé a hálóingem pántját.
- El kell, hogy keserítselek, de nem válok meg tőle – suttogtam, s visszahúztam a pántot eredeti helyére.
- Ne már, Lilian! – Nyűgös hangra váltott, viszont ezzel sem tudott meggyőzni.
- Ha azt mondom nem, akkor nem! – jelentettem ki, s ezzel le is zártam a témát. Nem volt kedvem vitatkozni vele, de ha nem ért a szóból, akkor muszáj. Elfordultam, hogy ne lássam őt – inkább úgy döntöttem, alszok.
Reggel eléggé világos volt, mikor felébredtem. Széthúztam a függönyt, s megláttam, mi okozta ezt a vakító fényt. Leesett az első hó ebben az évben! Ennek nagyon megörültem, mivel így lesz teljes a karácsony. December huszonkettedike van, és azt hiszem, ez a hó meg is marad szentestéig, ugyanis esett vagy fél méter az éjszaka. Végre nem csak az esőt látom minden nap!
Gyorsan felkapkodtam a ruháimat, előkerestem a nagykabátomat, s kirohantam a friss hóba. Josh már rég odakint seperte a havat a bejárat elől, mérgesen, ugyanis ő utálta ezt a fajta csapadékot.
- Jó reggelt! – Egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, majd rohantam hóangyalt készíteni.
- Lehetne jobb is, ha nem esett volna… - zsörtölődött. Én csak nevettem rajta, fogalmam sem volt, miért is utálja igazából a telet. Jó, hideg van, csúszik minden, de a hó látványa számomra mindezeket semmissé teszi. Mintha a fehérség elsöpörne minden rosszat, s azt sugallja: közeledik a szeretet ünnepe. A második hóangyalom után Josh felrántott, mondván, nem kellene megfáznom pont karácsonyra. Bent a házból néztem a fehérséget, ami elkápráztatott. Gyönyörű volt azt látni, hogy a fák kopasz ágain néhány centis hó leledzett. Mivel Josh felment lezuhanyozni, úgy döntöttem, főzök egy kis kakaót, hátha attól még jobban átmelegszik. Ameddig Josh a fürdőben tartózkodott, én megreggeliztem, elkezdtem takarítani a házat. Mikor lejött, tátott szájjal nézte, mit csinálok.
-Te miért takarítasz? – a homlokát ráncolta, de nem mozdult volna el a lépcsőről.
- Azért, mert már bántja a szemem, hogy ennyire koszos a ház!
Behoztam a felmosót, de mielőtt teleengedtem volna vízzel a felmosóvödröt, kivette a kezemből.
- Úgy értettem: miért te takarítasz? Ezért fizetem a takarítónőt, nem? Amúgy pont mára beszéltem meg vele, hogy jön.
- Bocs, kiment a fejemből… Öhm… felhívom Lis-t, és lehet, elmegyünk egy kicsit shoppingolni, oké? – A karácsonyi ajándékát akartam már megvenni, mivel tovább nem halaszthatom. Vállat vont, visszavitte a felmosót a helyére, én pedig ez idő alatt telefonáltam. Barátnőm szívesen vállalkozott a feladatra, miszerint elkísér.
Elszaladtunk egy plázába, én pedig azon törtem a fejem, mit vegyek Josh-nak.
- Jaj, édes mindegy, hisz ha tőled kapja, ki fog ugrani a bőréből! Egyébként meg nem hinném, hogy ő egyáltalán gondol arra, mit is vegyen neked – Elisabeth sokszor kimondta, mit is gondol, főleg, ha Josh-ról volt szó.
- Jó, de akkor is! Karácsony lesz, szeretném meglepni valamivel. Így akarom kifejezni, mennyire szeretem – rávigyorogtam, ő pedig elfordult, amit nem igazán értettem. Gondoltam, veszek neki valami nyakkendőt, vagy ilyesmit, de tudom, nem szeret kiöltözni. Így végül egy óra mellett döntöttünk Lis-zel, aki kicsit sem palástolta unalmát, miközben én válogattam.
- Megyünk már? – kérdezte, én pedig bólintottam. A karóra a táskámban hevert, díszcsomagolásban, csak azt vártam mikor adhatom már át. – Nem tudom, miért költekezel, ha ő úgysem ad neked semmit.
- Képzeld, tegnap este felajánlotta, hogy menjünk el külföldre a szünet idejéig – Beültünk a kocsimba, s már hajtottam is hazafelé.
- Ja, képzelem mit válaszoltál… - Idézőjeleket kezdett rajzolni a levegőbe, azután folytatta. – „Josh, ez nagyszerű ötlet! Már alig várom, hogy végre kettesben legyünk!”
- Nemet mondtam – suttogtam. – Amúgy meg mi bajod van most? – Félig rápillantottam, de utána inkább az utat választottam.
- Semmi az égvilágon, csak most nincs kedvem Josh-ról beszélni.
Ennyivel le is zártuk a témát.
Hazavittem barátnőmet, otthon pedig gondosan elrejtettem az ajándékot. Josh a kanapén olvasott egy könyvet, amikor beléptem az ajtón. Leültem elé, táskámat magam mellé tettem.
- Jó volt a vásárlás? – kérdezte, miközben fel sem nézett.
- Semmi érdekeset nem vettünk – vontam vállat.
- Lis még mindig haragszik rám, vagy már megbékélt? – Unottan felnézett a könyvből, mint aki ezt a beszélgetést vagy háromszor végigcsinálta.
- Nem igazán szeretett volna rólad beszélni, úgyhogy gondolom még haragszik. Min vesztetek össze? – visszafordította fejét a könyvhöz, s nem szólalt meg. Én felmentem a szobánkba, s mivel már eléggé besötétedett, készülődni kezdtem a lefekvéshez.
/Külső szemlélő, tegnap este/
Amikor a férfi belépett a helyiségbe, mindenki elcsendesült. Rajta kívül hárman voltak az egész teremben, két férfi és egy nő. Nem is inkább nő, hanem egy fiatal lány. Teljesen el volt keseredve.
- Főnök, nagyon sajnálom, de… ez nekem nem megy! Annyi idős, mint én és… komolyan azt hiszi te vagy mindene!
- Elisabeth! Most fejezd be! Nem azért vettelek fel, hogy hisztizz! Azt hittem erős vagy, pont ezért te vagy a megfelelő a barátnőjének! Még csak ma volt az első nap, ha nem bírod, akkor most menj innen! – A lány megkövülten ült a bárpultnál, a kezét bámulta.
- Josh, ismersz, nekem nem szokásom beleszólni ezekbe a dolgokba, de ez már túlzás. Itt van, örülj ameddig tart az igézésed. Az, hogy felbérelsz embereket, akikkel jóba legyen, hát ez már… - Sebastian arrogáns volt, de nagyon kedvelte a lányt, még a régi időkben. Mindig képes volt megnevettetni, akármilyen hangulatban is volt. Látta azokban a kék szemekben, hogy minden eltűnt. – Josh, az agyadra ment ez az őrült ragaszkodásod Lilianhez!
- Pofa be, Sebastian! Végre visszakaptam őt, ennyi év után, hát nem érted?!
- Én nagyon jól megértelek, ezt te is tudod. Ismertem őt, de ez nem boldogság, amit te kreáltál neki!
- Fogalmad sincs róla, milyen végre mellette lenni! Olyannak látom őt, mint mikor még velem volt. Ez nem kreáció! Visszaadtam neki azt az érzést, amit régen érzett irántam.
- Josh, fogd fel! Ha valahogy rájön, mit tettél vele, jobban fog utálni! Egyébként sem szeretett téged, talán soha. Csak akkor sem hagytál neki más választást. – Sebastian közelebb ment hozzá, de a férfi hátrált. Az arrogáns férfi győzködő hangra váltott. – Figyelj! Tudod, mennyire fontos volt nekem. Ő volt az egyetlen, aki megértett, miután ez történt velem – magára mutatott. – Ne tedd ezt vele! Gondolj arra, hogy hálás lenne, ha visszamehetne azokhoz az emberekhez, akikkel eddig jól érezte magát.
- Egyáltalán nem lenne hálás! – Szemei villámokat szórtak. Letelepedett a pult elé, s arcát kezeibe temette. A pub-ban lévők fellélegeztek, ugyanis a férfi ezzel a tettével kicsit igazat adott nekik, még ha nem is mondta ki hangosan. Sebastian ismét győzködni kezdte, ameddig úgy nem látta, hogy sikerrel járt. Végül a két testvér elhagyta a szórakozóhelyet, s a két férfi hajnalig ültek ott némán.
Reggel hat óra körül Josh mély levegőt vett, majd az ajtó felé indult.
- Lilian hamarosan felébred, szóval… indulnom kell! – Tétovázott.
- Remélem hazajuttatod, még mielőtt a dolgok rosszra fordulnának!
Josh vállat vont, keze a kilincsen pihent. Sebastian rájött, akármit is mond, a barátja uralkodási vágya nem fog alábbhagyni. Megrázta fejét, ő is felpattant az asztaltól, majd még mielőtt Josh kilépett volna, kitárta az ajtót, s másodperceken belül már a környéken sem volt.
/Lilian szemszöge/
Amikor felébredtem, körbejártam az egész házat, de senki nem volt itthon. Gondoltam Josh elment az egyik haverjához, de biztos éhes lesz, amikor hazaér. Visszamentem a szobába, belebújtam a selyem köntösömbe, s lementem a konyhába főzőcskézni.
Vajon hol lehet ilyenkor? Hisz még ahhoz is túl korán van, hogy egy ismerősénél legyen. Tudomásom szerint nem szokás öt óra után látogatóba menni, bár nem lepődnék meg azon, ha Josh tényleg valamelyik haverjánál lenne, egy csajjal. Ezekre a gondolataimra harag gyúlt bennem, mérgesen kezdtem el felvágni a kenyeret a pirítóshoz. Közben pedig elővettem a paradicsomot, s a különböző zöldségeket és szépen megterítettem az asztalt. Minden szükséges dolgot letettem az asztalra, s vártam Josh-t. Mivel még negyed óra múltán sem bukkant fel, elkezdtem reggelizni, majd miután befejeztem, lezuhanyoztam és felöltöztem. Idegesen húztam fel a cipőmet, s eldöntöttem; nem várok Josh-ra többet – így hát elmentem vásárolni.
A szupermarketben mindent megvettem, amire szükségünk lehet Karácsonykor. Mivel Josh-ra nem számíthattam ételek terén - mert ha megkérdezem, mit főzzek, csak annyit válaszol, hogy mindegy – vettem halat, pulykát, s még mindent, ami ezekhez kell majd. Mikor kiértem az áruházból, nem bírtam tovább, elővettem a telefonom, hogy felhívjam. Sokáig csörgettem, de nem vette fel. Végül a hangpostájára hadartam gyorsan el egy üzenetet:
- Mégis hol a fenében vagy?? Csak hogy tudd, én már bevásároltam az ünnepi ebédhez, és alig várom a magyarázatodat arra, hol is töltötted az éjszakát! Ha végre telefonközelben lennél, hívj fel!
Idegesen lecsaptam a telefont, bepakoltam az autó csomagtartójába, majd ahogy beültem, rögtön indítottam.
Útközben folyamatosan Josh hollétéről kattogott az agyam, s bármennyire is próbáltam kizárni, nem ment. Viszont megint visszatért az a rossz érzésem vele kapcsolatban.
Leparkoltam a kocsibejárón, s behordtam a konyhába a vásárolt holmikat. Muszáj volt valahogy lenyugodnom, szóval öntöttem magamnak egy pohár vizet, azt kortyolgattam. Sikerült megnyugodnom – amennyire lehetett – de máris visszajött minden dühös gondolatom. Kinyílt az ajtó, Josh nyúzottan lépett be rajta. Kibújt kabátjából, felakasztotta a fogasra, s meglepetten állt meg, amikor meglátott.
- Te már fent vagy? – Az órára pillantott, összehúzta szemöldökét. Láttam rajta, mennyire szitkozódik magában, de tőlem csak egy gúnyos mosolyt kapott.
- Igen, kicsit régóta. Te figyelj csak… – tettem a mutatóujjamat a számra, mintha gondolkodnék – ha elmész éjszaka, legalább érj haza reggelre, hogy azt higgyem, végig itt voltál, rendben?! – Karjaimat összefontam melleim előtt, a lábammal dobolni kezdtem.
- Ezt majd később megbeszéljük! Fáradt vagyok… - elkezdte levenni ruháit, a lépcső felé indult, de én nem bírtam ki szó nélkül.
- Jobb lenne, ha most beszélnénk meg, nem gondolod? – Pár másodpercig csak állt az egyik lépcsőfokon, azután megfordult, állkapcsát megfeszítve szűrte ki a fogai között a szavakat:
- Azt mondtam, fáradt vagyok! – Egy pillanatig félve álltam a konyhapultnak dőlve, majd látszólag már annyira nem érdekelte, hogy ismét hátat fordított, s elment zuhanyozni. Tényleg megijedtem tőle. Eddig még soha nem beszélt így velem…
Nem tudtam mit csinálni, úgy tettem, mintha ez meg sem történt volna – elkezdtem díszíteni a fenyőfát. Amikor a csúcsot akartam feltenni, behoztam egy széket, de amikor felálltam rá, az hirtelen eltűnt alólam. Megéreztem a két erős kart magam körül, viszont egyáltalán nem volt most hangulatom vele beszélni.
- Megvárhattál volna a fadíszítéssel. Tudod, mennyire szeretem. – Felhelyeztem a csúcsot, majd fejemmel intettem neki, hogy tegyen le.
- Nem voltál olyan állapotban, amikor beszélni lehet veled! – Nem néztem rá, csak a padlót pásztáztam, kezemben egy régen eltörött dísszel.
- Sajnálom az előbbit… de tényleg annyira fáradt vagyok, és egész este dolgoznom kellett – sóhajtotta.
- Igen? És megmondanád, hol dolgoztál egész éjszaka? – Mély levegőt vett, elfordult, s leült a kanapéra.
- Matt-nek és a nagybátyjának segítettem – az arcára erőltetett egy halvány mosolyt. Felidéztem magamban a múltkori beszélgetésemet Lis-zel, miszerint Fred jövő hét kedden fog hazajönni. Ma pedig szerda van, szóval enyhén sántít a történet.
- Aha, és Fred jól utazott? Tudod… biztos megviselte az időjárás változás… - vontam vállat. Kíváncsi voltam, képes-e a szemembe hazudni, de úgy tűnik, szemrebbenés nélkül.
- Igen, azt mondta nagyon hideg volt. Még a hotelben is majdnem megfagytak. – Olyan meggyőzően adta elő, hogy alig bírtam elhinni.
- Nos, ez elég érdekes, mivel Fred Ausztráliában van, ahol most tudniillik harminc fok körüli a hőmérséklet. Ja, és azt már meg se említsem, hogy egy hét múlva jön haza! – Látszott rajta, mennyire szidja magát, amiért ennyire eltolta. Meg is érdemli. Megráztam a fejem, s hihetetlen nagy erővel indultam fel a szobába. Az ágyneműtartóból kivettem egy párnát, s egy takarót, majd kidobtam az ajtón. Josh ott állt, azt figyelte, mit is csinálok.
- Valami azt súgja ma a kanapén alszok! – Felvette az ágyneműt, lement a lépcsőn, elkezdett megágyazni a kanapén, s láttam ahogy sóhajtozva lefekszik aludni. Azt éreztem, hogy nem akartam megbántani, hisz szeretem, viszont egy kapcsolatban nincsenek hazugságok. Ő is a legjobb pillanatot választja a titkolózásra! Pont karácsony előtt! Ha nem lesz hajlandó elmondani, mit csinált, akkor ne várjon békés karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése