28. rész Változik az illatom?

Sziasztok! Meghoztam a részt! Szerintem ez nem lett annyira jó, de most már kezd kialakulni, amit szeretnék :) Holnap nem tudok frisselni, mert Debrecenben leszek, szombaton meg Szoboszlón. Sajnálom! Vasárnap megpróbálok mindenképp hozni új részt! Puszi

Reggel egyedül ébredtem. Kinéztem az üvegfalon, és rájöttem mi ébresztett fel; sütött a nap. Edward nem volt mellettem, gondoltam lement a többiekhez, ezért én is lesétáltam. Ma nagyon boldognak éreztem magam, semmi nem tudta elrontani a kedvem. A konyhába mentem, ahol Emmett ült az asztalnál, Rosalie a tv-t kapcsolgatta ember feletti gyorsasággal, Esme épp dúdolt, miközben valamit tervezgetett. Carlisle talán már elment dolgozni – nem tudom. Jasper a lépcső legalsó fokán ült, átöleltem, mikor odaértem.

– Jó reggelt! – köszöntöttem mindenkit. Emmett odakapta rám a tekintetét, s füttyentett. Töltöttem magamnak gyümölcslét, ittam belőle pár kortyot.

– Szevasz, csajszi! Amint látom, jó éjszakád volt – Tetőtől talpig végigmért engem, mint egy kirakati manökent.

– Nem lehet rossznak mondani – vigyorogtam rá.

– Szóval nem is olyan jó az ágyban ez az Eddy fiú, ha nem volt szuper éjszakád – röhögött. Nem válaszoltam, csak megittam az üdítőt.

– Semmi közöd hozzá, hogy mit csináltunk tegnap éjszaka! – Jelent meg Szerelmem a hátsó ajtóban. Kedvenc mosolyomat küldte felém, amit én is viszonoztam.

– Hát sok mindent biztos nem, mivel síri csend volt – vont vállat. Gondoltam kicsit beszállok a játékba, átverem.

– Emmett, honnan veszed, hogy egyáltalán itt voltunk? Nem mentünk el hozzám, vagy esetleg egy szállodába? – kérdeztem magabiztosan. Összeszűkítette szemeit, így vizsgálgatott.

– Annyira azért nem volt csend – Kajánul elvigyorodott, én pedig ijedten néztem Edwardra. Gyilkos pillantást vetett Emmettre, utána megadta magát.

– Rosszat álmodtál – simogatta meg az arcom, mibe beleborzongtam. – Néha felsikítottál, de mindig sikerült megnyugtatnom téged. – Néhány percig elgondolkodtam, próbáltam visszaemlékezni, de semmi. Egyedül a tegnap este, és a ma reggel. Ennyi volt az emlékezetemben. Még egy halvány kép sem. Hiába erőltettem, feketeség az egész.

– Fura, én nem emlékszem – csodálkoztam. A hangulat kicsit lefagyott, senki nem szólalt meg.

–Még beszéltél is – suttogta Edward. – Minden szavadat tisztán hallottam. Olyan volt, mintha beszélgettél volna valakivel, aki fájdalmat okozott. Először csak a szokásos; hogy vagy? Mit csináltál az elmúlt években? Ilyenek… Utána meg elmosolyodtál, végül sikítozni kezdtél. Egy régi ismerősöd lehetett, azt hiszem.

– Semmi nem rémlik. Régi ismerősöm nem sok van, ugyanis nem ismerkedtem, csak körbejártam a helyeket azután tovább álltam. Alberto-ról már meséltem, egyedül ő volt az, aki közelebbről megismert. – Hirtelen korogni kezdett a gyomrom. A szobában mindenki elmosolyodott, de Szerelmem a legjobban. Én persze azonnal vérvörösben tündököltem.

– Tegyünk eleget az emberi szükségleteidnek – nevetett.

Esme már ott is termett, elkezdett kipakolni a hűtőből.

– Mit szeretnél reggelizni, kicsikém? – A lépcső irányából kacagást hallottam. Odafordultam, mire Alice vigyorgott rám.

–Esme, szerintem ez már lassan ebéd lesz neki! Jó „reggelt” mindenkinek! Bocsánat a késésért, de valamit elő kellett készítenem a ma estére.

– Ugye nem egy újabb buli? – kérdeztem ijedten.

– Nem, ez sokkal nyugisabb! De ez inkább maradjon Edward meglepetése – tapsikolt. Visszafordultam Esme-hez, aki még mindig várta a válaszom, hogy mit szeretnék enni.

– Mindegy mit főzöl Esme, úgyis finom lesz! – Kicsit elgondolkodott, de utána hirtelen felszólalt.

– Mit szólnál gyros-hoz, caciki-vel? – Bólintottam. A gyros most jól fog esni, cacikivel még jobb!

Edward átölelt, s a hajamba csókolt. Arcomat nyakába temettem, mélyet szívtam bódító illatából. Egy percig így maradtunk, amíg Edward el nem tolt magától.

– Mi a baj? – tekintetét kerestem, Ő viszont csak Alice-t nézte. – Mi történt? Edward!

– Valami van az illatoddal – hadarta gyorsan, levegővétel nélkül.

– Az illatommal? – Alice ott termett mellettem, távolabb tolt Szerelmemtől.

–Lili, a véred kívánatosabb lett neki, mint eddig. – A vérem. Kívánatosabb lett, mint eddig volt, ami azt jelenti, hogy… Edward jobban szeretne „megkóstolni”. Amikor végre eljutott az agyamig, a szoba túloldalára akartam futni, de barátnőm felkiáltott, még mielőtt léptem volna. – Ne fuss! Az felerősíti a szagod! Edward, képes vagy uralkodni magadon! Nem olyan régen voltál vadászni… – Emmett és Jasper hátulról lefogták Szerelmemet, aki mindvégig hagyta magát.

– Nem olyan rég lett volna, ha nem blöfföli el az egészet! Fél szarvast evett meg, mert telefonált! – Emmett hátrébb rántotta Őt.

– Nem lesz semmi baj, engedjetek el! Annyira nem rossz, már hozzászoktam. Csak kicsit régen volt – krákogta. Én lefagyva álltam ott, ahová Alice húzott. Jazz nem engedett Edward szorításából így megismételte. – Nem jelentek számára veszélyt, Jasper! A szerelmem, soha nem tudnám bántani! – nézett hátra mérgesen.

– Jasper, nem félek Tőle. – Vállat vont, majd elengedte. – Ez… mindig ilyen lesz? – hüledeztem. Eddig nem váltottam ki ilyen reakciót Edwardból.

–Nagyjából, de ha elmegy vadászni, múlik… egy picit – Ha lefordítjuk ez azt jelenti szerintem, hogy ameddig Edward nem vadászik, kínzom. Lehajtottam a fejem, próbáltam erős maradni. Utálom magam, amiért bántom az embereket, akiket szeretek.

– Mit vagytok úgy oda? Egy ribanccal kevesebb, ha megöli. Legalább eszik egy jót! – Állt fel Rosalie mosolyogva.

– Menj a pokolba, Rosalie! – köpte Edward. – Gyere, Szívem! – húzott oda magához.

Felmentünk az emeletre, a szobájába. Néma csendben voltunk, ami már kezdett kínossá válni, szóval megszólaltam.

– Történt már Veled ilyen? – A kanapén ültünk, egymás kezét fogtuk. Bólintott, de nem szólalt meg. Levegőt is csak néha-néha vett.

–Igen, 80 évvel ezelőtt. – Elvettem a kezem, s felpattantam mellőle. Az ablakhoz sétáltam, a könnyeimmel küszködtem.

– Süt a nap… így hogy lesz meglepetés? Hisz nem mozdulhatsz ki a házból… – Mély levegőt vett, mint aki húzni akarja az időt.

– Hidd el, a nap nem lesz érdekes – Hallottam a hangján, hogy erősen vigyorog. Odafordultam, s megcsókoltam.

– Szerintem kellene egy kis kikapcsolódás mind a kettőnknek. Te elmész vadászni a fiúkkal, én vásárolok Alice-szel, na mit szólsz? – Végigsimítottam mellkasán. Egyetértően bólogatott, megfogta a kezem; apró csókokkal halmozta el. – Miért nem voltál itt reggel? – A teste megfeszült, abbahagyta a csókokat.

– Hoztam Neked ruhát, hogyha iskolába mennél, de délben csak ne menj be, hogy bocsánat, elaludtam. Majd Carlisle leigazolja mindenkinek a napját. – Visszahúzott a kanapéra, megsimogatta az arcom.

– Hazamentem volna, nem volt szükséges elhozni a cuccaim. Max Alice adna nekem ruhát, amíg vásárolunk, ennyi. – Összehúzta a szemöldökét, végül vállat vont. Ezzel a téma le is volt részéről zárva, részemről nem annyira. Titkol valamit… csak tudnám, mit! A szeme mindent elárul… bármennyire is próbálkozik, a szemén nem tud változtatni. – Fel szeretnék öltözni – csaptam a térdeimre.

– Aha, és mi azzal a probléma? – csodálkozott. Forgattam a szemem, mintha nem tudná.

– Csak annyi, hogy menj ki! – Rebegtettem a szempilláimat, hátha hatásos.

– Tegnap este fürödtél előttem! Akkor nem nagyon zavart… – közbevágtam.

– De most nem leszek habokba burkolva. Kérlek, Edward! – Nagy nehezen feltápászkodott mellőlem, csóválta a gyönyörű buksiját.

– Nehéz neked ellenállni… – Elmosolyodtam.

– Tudom!

Dacosan kivonult a szobájából, én pedig ruháimat fogtam a kezembe, amit az íróasztaláról vettem el. Gyorsan kibújtam a pizsamából, felvettem a kék blúzomat, a fekete farmerom, s hozzá még egy öv is ki volt készítve. Végső simításként felhúztam a magassarkú cipőmet. Elindultam a fürdőszoba felé, abban reménykedve, hogy használhatom Alice sminkkészletét. Amikor beértem, nyitva hagytam az ajtót, hogy ki tudjak szólni rajta.

– Alice, használhatnám a sminkkészleted? – Sok kopogás hallatszott a lépcső irányából, biztos most jön fel, és ő is magassarkút visel.

– Nyugodtan, bár én nem mehetek vásárolni. Te mondtad a bátyámnak, hogy tűz a nap, erre elfelejted, hogy én is vámpír vagyok? – Grimaszolt.

– Basszus! Bocsi! Nem tudom mi van most velem. Akkor egyedül megyek karácsonyi ajándékokat venni? – Ijedten kérdeztem, ugyanis fogalmam sincs, ki mit szeretne, vagy inkább minek örülne, mert megvan mindenük.

– Azt halaszd későbbre! - Felvontam a szemöldököm. Már csak pár hét volt, és ráadásul eléggé nagy családnak örvendhetek mostanság. Itt vannak Cullenék, ott van James, Gabriella, Kate… Még Alberto-nak is szeretnék valamit küldeni a parfümért cserébe… – Ugyan Lili, ráérünk még!

– Te hamar elintézed, de nekem nem megy annyira könnyen. Én nem vagyok szuper képességekkel megáldva. – Forgatta a szemét, de már nagyon elege lehetett abból, hogy csak állok, keresgélem a megfelelő szemhéjpúdert, hogy alám tolta a széket, amire ráestem, közölte, hogy hunyjam le a szemem, ő majd kisminkel. – Komolyan Alice, te látod, ki mit kap, de nekem fogalmam sincs!

– Jaj, dehogynem! Te csak arra gondolj, hogy mit vennél Edwardnak! Mondjuk aminek hasznát tudja venni, emlékezteti Rád, ilyenekben gondolkodj! – Hirtelen eszembe jutott egy ötlet, de az nem nagy ajándék, szomorodtam el ismét.

– Szerinted jó ötlet, ha gravíroztatok neki? – Kinyitottam a szemem, és megláttam mennyire vigyorog.

– Igen, nagyszerű ötlet! Lehetne ez ráírva; „Liliantöl Edwardnak ”

– Ez tökéletes! De mibe kellene ezt belegravíroztatni? – Ekkor jutott eszembe, hogy Edward még itt van, nem ment el. – A francba! Most mindent hallott, igaz? – Alice megrázta a fejét. 

– Nem, elment teletankolni a kocsit Jasperrel és Emmettel, úgy döntöttek autóval mennek, az nem lesz annyira feltűnő. Felmennek a hegyekbe, valami nagy vadállatot keresnek. – Felsóhajtottam.

– A Volvo-t vitte? – gondolkoztam hangosan. – Mert ha nem, akkor megvan az egyik ajándék. A Volvo kereskedésből kapnia kellett egy kulcstartót is, nem igaz? Arra rá lehetne írni. És még hozzá egy tollat, amin az állna, hogy mennyire szeretem. Vagy lehetne egy idézet a szerelemről.

– A kulcstartót a nappaliban lévő kis asztalnak a fiókjában találod. A szakembert pedig Port Angeles-ben, vagy Seattle-ben. Ahol szeretnéd, de Rosalie-vel mindjárt rákerestetek az interneten. – Befejezte a sminkem elkészítését; én elégedetten álltam fel a székből. Mintha csak nem is én lennék, annyira jó volt. Sehol egy hiba, bár az évek alatt volt ideje gyakorolni.

– Nem lehetne, hogy Esme nézze meg? Rosalie biztos, hogy rágondolna, amikor Edward visszajön. – Lement a nappaliba, leült a számítógép elé, aztán villámgyorsan gépelni kezdett. Utána mentem, bár az illatok inkább a konyhába csábítottak.

– Hmm… Esme ez biztos nagyon finom lesz! – Rám mosolygott, és azonnal kiszedte egy tálba, majd egy tányérra az ételt. Letette mindet az asztalra, a húst és a salátát is. Én azonnal neki estem, annyit ettem, hogy teli lettem.

– Itt a kulcstartó, a cím, ja és ne felejts el visszaérni este hatra! – adta Alice a jó tanácsot.

– Köszönöm, itt leszek! Sziasztok! – felugrottam az asztaltól, kezemben a dolgokkal, amit Alice hozott oda nekem, és már a kocsimban ültem egy perc múlva, Port Angeles felé hajtottam.