Edward lent várt a lépcső aljánál, mindenki csodálkozva nézett fel hozzánk. Rosalie még undorodóbb arckifejezéssel, mint szokott, a többiek viszont mind ránk meredtek. Szerelmem egy pillanat alatt mellettem termett, átölelte a derekam, s büszkén indult le velem a lépcsőn.
– Gyönyörű vagy! – nézett szemembe. – Az én gyönyörű Lilim – megsimogatta az arcom. – Milyen jó lenne, ha tökéletesen boldog lennél! – Elnevettem magam, ami látszólag kicsit összezavarta.
– Edward, én tökéletesen boldog vagyok, ha itt vagy a közelemben. – Épp meg akart csókolni, mikor Alice feltáncolt mellénk.
– A-a-a! Ma nem fogjátok azt a párt játszani, akik jobban vágynak a magányra! Kérlek szépen, nem azért törekedtem a legjobb családi bulira, hogy aztán ti lelépjetek! – Bosszúsan néztem rá, mire vette a célzást, így a zene felé indult.
– Ilyen nincs – ráztam a fejem.
– Igen, ez Alice. – Sóhajtotta Edward.
Ahogy leértünk, a többiek mind beszélgetni kezdtek, engem is belevonva a történetekbe. Ilyet még sosem hallottam, Carlisle mesélni kezdett, hogy mi hogyan történt. Az ő átváltoztatásától, egészen napjainkig. Esme és a többiek szenvedéseit is elmesélte, de Edwardét, Jasperét, Alice-ét kihagyta. Azután… azután megakadt Bellánál. Mindenki rám nézett, hogy mennyire érint ez engem rosszul. Valószínűleg az ég világon semmi különöset nem láthattak az arcomon, mert Carlisle folytatta a történetet.
– Ahogy mondtam, megjelent Bella. Edwardnak és Jaspernek volt a legnehezebb, mert nagyon intenzív volt a vére illata – tekintete elködösült, mintha tényleg a múltban járna. – Kissé nehéz helyzetbe kerültünk, mikor rájöttünk, hogy Edward szerelmes, s szerelme viszonzott. Nekünk nem volt vele bajunk, bár eléggé fura volt, hogy egy ember is betekintést nyert a titkunkba… – Rosalie félbeszakította nevelőapját.
– Amit még ma sem értek, hogy mi a fenéért kellett elárulnod magad, drága bátyám! Ha hagyod, hogy elüsse az a nyamvadt autó…
– De nem hagyhattam, mert már akkor is szerettem – a szemben lévő kanapén ültünk, de én csak köztük váltogattam a pillantásomat.
– Ez meg a másik! Mit látsz ezekben a Swan-ribikben? Előbb az anyja, most a lánya! – csattant fel ismét Rosalie. – Ő egy farkas reinkarnációja! Te is beismerhetnéd már, hogy csak azért vagy vele, mert a Bella lánya! – Edward felpattant, neki akart rontani húgának, de öten fogták le.
– Ne merészeld őket ribinek nevezni! Tudod Rosalie, nem magadból kellene kiindulnod! – Erre már ő is felugrott. – Edward persze minden gondolatában olvasott, így ha nem fogják le, tuti ő nyer a „párbajban”.
– Nem magamból indulok ki, csak a tényeket közlöm! Ugyan olyan, mint az anyja! Ha elmégy fél évre, már egy másik pasi – aki mellesleg korcs – ágyában találod!
– 80 évet nehezen nevezhetnénk félnek, Rosalie – sziszegte Edward összeszorított fogakkal. Csak egy dolgot nem tagadott le: azt, hogy azért van velem, mert Bella az anyám. Mély levegőt vettem, hogy elfelejtsem ezt a marhaságot. Biztos csak nem is érzékelte, hogy Rosalie ezt mondta. Nem tartottam tanácsosnak kettejük közé állni, mert csak az lenne a vége, hogy Edward elránt az útból vagy Rosalie megöl.
– Akkor is, Edward! Neked mindig ezek a halandók kellenek, ráadásul akik egy vérvonalról származnak?! Direkt vagy ennyire mazochista?! – Ordítoztak egymással.
– Fejezzétek be! – Emelte fel a hangját Carlisle. – Most nem veszekedni vagyunk itt, hanem, hogy egy kicsit meséljünk magunkról. Jobban megismerjük egymást! Nem tűröm a veszekedést; sem a házban, sem azon kívül. – Edwardra nézett, mintha tudná mire gondol. Ő vállat rántott, karon ragadott, s visszaült velem a kanapéra. – Köszönöm. Rosalie? – A gyönyörű vámpír is lehuppant a másik kanapéra. – Gondolom folytathatom. – Mindenkire egyenként ránézett, hogy valóban mondhatja-e tovább. – Szóval; ott tartottam, hogy Bella megismerte a titkunkat. Leleményes lány volt, az már egyszer biztos – nevetett. – Hamar rájött, mik is vagyunk. Utána viszont egy évvel… amikor 18 éves lett… – Mély levegőt vett, Jasper pedig elrohant. Alice összeráncolta a szemöldökét, bocsánatkérően nézett ránk, s utána ment.
– Jaspernek ez még mindig nagyon nehéz, ha szóba kerül – súgta Edward. – Ha megbocsátotok, akkor utánuk mennék. – Carlisle bólintott, Szerelmem pedig azonnal eltűnt mellőlem.
– Megünnepeltük a születésnapját. Nem tudtuk Alice-t lebeszélni a partyról, így belementünk. – Alice belibbent az ajtón, leült mellém, s átölelt. – Amikor Belláék megérkeztek, elmentek átöltözni; Emmett beszerelte a hifit az autójába, mi meg lent vártuk őket. Mikor leértek, elkezdtünk ünnepelni, odaadtuk az ajándékokat, csak Edwardék ajándéka be volt csomagolva… elvágta az ujját a papír… Többet nem láttuk. Edward megkért minket, hogy költözzünk el, azzal indokolva, hogy sokkal idősebbnek mondjuk magunkat, mint amennyinek kinézünk. Bár mindannyian tudtuk, miért akar elmenni, hagytuk, hogy áltassa magát.
– Carlilse, ő is tudta, csak azt akarta, hogy ne lássuk a fájdalmát.
– Igen Alice, igazad van. Mi Alaszkába költöztünk, de ő nem tartott velünk. Egyedül szeretett volna lenni, hát hagytuk. 20 évvel később visszatért közénk – mosolyodott el újra.
– Hadd folytassam én, Carlisle! Persze csak akkor… ha kíváncsiak vagytok Bella további életére.
– Hát persze! – ujjongott Alice.
– Nem annyira – nézett húgára Rose.
– Rosalie! – korholta Esme. Hálásan néztem rá, mert nevelt lánya egyből elcsöndesül.
– Én is szeretném tudni, mi lett a kiscsajjal! – szólalt fel először Emmett, mióta ma beléptünk az ajtón.
– Akkor kezdeném; miután ti elmentetek, Bella hosszú hónapokig magányos volt. Körülbelül hat hónappal később elment Jacob-hoz, valami motort szerelni, vagy mi. Nem sokkal ez után… összemelegedtek, sajnos. Pár évre rá megszülettem én és elkezdődtek a bajok, ugyanis Bella nem akart tovább Jacobbal élni, mivel bántalmazta. Rájöttek, hogy másabb vagyok, örököltem a farkas gént, de vámpír is voltam, valamint ember is. A fejlődési folyamatok lelassultak nálam, ezért nagy veszekedések voltak. Jacob kimaradozott éjszakára, amiket anyu végigsírt. De nem is miatta, hanem Edward miatt. Nagyon fájt neki, hogy elmentetek. Esténként, ha Jacob mégis hazamászott, az üvöltözés ment torkuk szakadtából.
– Bella nem tűnt ilyen harciasnak – emelte fel fejét Em.
– Igen, egy kicsit megváltozott, az esküvő után. – Szünetet kellett, hogy tartsak, mert újra átjártak az emlékek, amiktől megborzongtam.
– Az esküvő a születésed előtt, vagy után volt? – kérdezte Rosalie. Nem tudom, miért izgatja ez, de megpróbáltam felidézni.
– Előtt. Azt hiszem.
– Akkor honnan tudod mindezt? Mert az lehetetlen, hogy előbb esküdtek és te tudod, hogy mi volt! – Már megint fennakadt a dolgokon; elfelejtette, hogy van ilyen „emlékező” képességem is, amivel mások emlékeit látom.
– Ez is a képessége része, Rosalie.- Jelent meg a kanapén Jasper. Eltátogtam egy köszönöm-öt, ő erre elmosolyodott.
– Egymásba ne szeressetek! – Alice köztünk váltogatta a pillantását, összefont karral. Mindenki felnevetett, kivéve őt.
– Édesem nem kell aggódnod, csak a tiéd vagyok! – kapta fel Jazz barátnőmet. – Ha szeretnéd be is bizonyítom… – Ajkait Alice nyakára tapasztotta, azt halmozta el apró csókokkal.
– Jasper, szerintem mi nem nagyon vagyunk kíváncsiak a szexuális életetekre. – A hang irányába fordultam. Edward ott állt a konyhaajtónak támaszkodva, s engem nézett. – Emmett ezt másképp gondolja, de az az ő baja. Azt mondtad, Bella megváltozott az esküvő után – lassan ejtette ki a szavakat, a nevénél kicsit meg is akadt. Bólintottam, a többiek végig nézték a szemkontaktusunkat.
– Mégis hogyan? Kinézetre vagy belül? – Láttam a szemében mennyire tudni akarja a válaszom. Ez nagyon elszomorított. Jasper egyből érzékelte, így megpróbált kimenteni.
- Edward, szerintem meséljük el neki az átváltozásunkat. Hátha eddig még nem sikerült annyira megfélemlítenünk – mosolygott. Amikor Edward elfordult, villámgyorsan rám kacsintott.
- Szerintem a te átváltozásodra még nincs kész lelkileg. Nem szeretném ha elmondanád neki, amíg nem feltétlenül szükséges. Ez Alice múltjára is vonatkozik – fűzte hozzá. – A rémálmokat jobb megelőzni, mint utána megpróbálni elűzni. – Jasper-t nézte szigorú arccal, nem törődve azzal, én mit szólok mindehhez.
- Én hallani akarom! – Szerelmem rám tekintett, majd megrázta a fejét.
- Nem fogod! – jelentette ki határozott, erős hangon. Visszafordult a konyha felé, gondolom számára le van zárva a dolog. Beljebb ment, valamit elővett, de én odafordultam Alice-hez.
- Nem mehetnénk fel a szobádba? Beszélni szeretnék veled! – Mind a ketten felálltunk, gyorsan felmentünk a lépcsőn, Alice szobájába. Engem hellyel kínált az ágyon, ő pedig az íróasztal előtti székre ült.
- Mit szerettél volna megbeszélni? Nem látom pontosan, sőt semmit nem látok ezzel kapcsolatban! – Megfogta a fejét, mintha fájna.
- Alice azt szeretném kérdezni, hogy Edward mennyire szerette az anyámat? – Aggódtam emiatt, ezért kénytelen voltam kideríteni. Barátnőm óvatosan nézett rám, biztos azon gondolkozott, mennyit is árulhatna el nekem.
- Őszinte leszek, Lili. Edward nagyon szerette édesanyádat, ahogy téged is. – Felhorkantam.
- Talán Rosalie-nek igaza van. Edward csak Bella lányának tekint, akit kárpótolnia kell az anyja miatt. – Alice megdöbbenve nézett.
- Hogy mondhatsz ilyet?! Ő Lilian Black-et látja benned, nem a „sajnálnivaló kislányt”! A bátyám ugyanolyan szerelmes beléd, mint Bellába.
- Igen, pont ettől tartok, Alice! Én mindig Anyu árnyékában fogok élni… – Odamászott mellém, megrázott.
- Biztos a barátnőm van idebent? Hahó! Lili! Te nem mondasz ilyeneket. Tudod, hogy mennyire szeret téged Edward. – Az ajtón mintha kopogtak volna, de a végén inkább elhalkult.
- Jól hallottam, hogy kopogtak? – tereltem egy kicsit másfelé a témát. Megrázta a fejét, azután folytatta.
- Nem kell ilyesmik miatt aggódnod. Jasper lassacskán megőrül tőle, olyan érzései vannak. Fűti a szerelem, pedig vámpír, hidd el! – Velem együtt nevetett. Hirtelen eszembe jutott egy ötlet, csak hát… Alice-szel nem számoltam. – Eszedbe ne jusson! – Emelte fel a hangját.
- Többet nem fog – ígértem. Az est további részében egy kicsit beszélgettünk még a legújabb divatról, arról, hogy szeretné, ha Jasper jobban viselné az embereket, ilyenek. – Nem megyünk le a többiekhez? – kérdeztem hirtelen. Barátnőm arca felragyogott, de úgy, azelőtt még soha. Megragadta kezemet, futva vonszolt le a lépcsőn, amitől majdnem kitört a cipőm sarka.
- Edward! Visszahoztam a barátnődet, remélem örülsz – vigyorgott testvérére. Kettejük között álltam, és egy kicsit feszült voltam, ami rögtön elmúlt.
- Ideges vagy – állapította meg Jasper.
- Nem, csak álmos – hazudtam. Kezdek belejönni ebbe a hazudozásba, egészen jól megy.
- Akkor menjünk fel, hogy nyugodtan tudj aludni – mosolygott Szerelmem. A jobb lábam fájni kezdett a fáradtságtól, ezért a balra helyeztem a testsúlyomat. Ő persze ezt észrevette, közelebb lépett felém, féloldalas mosolyát vette elő (tudja, hogy ettől elájulok), hogy elterelje a figyelmemet, amíg karjaiba kapott.
- Csaló! – durciztam. A többiek hangosan felnevettek, mi meg az emeleten lévő szobák egyike felé haladtunk. Pontosabban az ő szobája felé. Lehunytam a szemem, hogy pihentessem egy kicsit, ugyanis tényleg nagyon kifárasztott ez a nap. Edward óvatosan letett az ágyra, megpuszilta a homlokom, azután bemászott mellém.
- Szerintem le kellene vennünk a ruhádat… – felém fordult, a nyakamat csókolgatta.
- Nem rossz ötlet, kezd kényelmetlen lenni. Most lehet, hogy hülye kérdésnek fog hangzani, de nincs egy pizsama felsőd? Alice nem készített fel rá, hogy bulit akar tartani, szóval a pizsi otthon csücsül a szekrényben. – Hosszan ásítottam, Szerelmem pedig kuncogott.
- Kereshetek egy pizsamát, ha szeretnéd még a fürdőbe is betámogatlak – ajánlgatta.
- Benne vagyok – suttogtam. Ő készségesen megint felemelt, kivitt a fürdőszobába. Állítólag (de csak állítólag), bement Alice szobájába, hogy fehérneműt keressen. (Azért mondtam, hogy állítólag, mert Alice mérete szerintem nem egyezik az enyémmel, szóval ez ki volt tervelve.) Egy hosszú pizsama felsőt is kitett nekem a fürdőszoba szekrényre, amíg én a jacuzzi-ban áztattam magam a habokban.
- Most hagylak egy kicsit – megsimogatta az arcom. – Jól áll ez a haj!
- Nekem hosszabban jobban tetszett, de nemsokára ismét olyan lesz – sóhajtottam. Elfojtottam egy ásítást, viszont ő észrevette.
- Siess, különben visszajövök érted! – Kiment az ajtón, én meg ellazultam. Úgy gondoltam Alice direkt tervelte ki ezt az esti party-t, hogy ne tudjak hazamenni, vagy tényleg csak el akarta terelni a figyelmemet a zavaros életemről. Nem tudtam eldönteni, melyiket hiszem is el jobban. Mind a kettőben lehet igazság, ha átvizsgáljuk a dolgokat…
- 20 perc múlva jó kedvűen másztam ki a meleg vízből. Ennyi idő is elég, hogy sokkal jobban érezzem magam. Fáradtságom sokkal elviselhetőbbnek tűnt, boldogabb is lettem. Felvettem az Edward által hozott dolgokat, és a sminkasztalon kezdtem keresni, ugyanis kicsit szétkenten a szememen. Meg is találtam, gyorsan eltávolítottam az összes kozmetikumot. Elgondolkodtam, hogy Szerelmem mikor érzi soknak a távollétemet… Végül úgy döntöttem elég idő telt el, így felvettem a szürke hosszú ujjú felsőt, ami a combom közepéig ért. Kinyitottam az ajtót, minek következménye az lett, hogy Edwardra estem. Ott ült az ajtó előtt, engem várt, én meg a nyakába zuhantam. Átkapott az ölébe, mielőtt tényleg ráestem volna. Annyira röhögtünk ezen, hogy Jasper feljött.
- Mit csináltok? – Szeme kíváncsiságról csillogott. Edward mély levegőt vett, hogy válaszoljon.
- Ömm… nevetünk, nem? – Elkezdtem csuklani. – Amint látom, túl sokat is – nevetett tovább. Négy másodpercenként csuklottam újra, ők ketten ezen szakadtak a röhögéstől. Ez sokáig folytatódott még, amíg egyszer csak felugrottam.
- Hoppá, azt hiszem aludnom kellene, holnap iskola. – Edward is felállt, átölelte a derekamat, nehogy elessek, ami már szokásommá vált, ha félig hulla vagyok. – Jó éjszakát, Jasper! – köszöntem el tőle.
- Köszönöm, szerintem meg lesz – vigyorgott Edwardra. Ő csak forgatta a szemeit. – Neked is jó éjszakát, Lili! Szép álmokat! – Azzal eltűnt a látókörömből. Na persze, amennyit még láttam.
- Köszi, Jazz! – mondtam hangosan, arra törekedve, hogy hallja.
- Szerelmemmel betámolyogtam a szobájába, ahol ráestem az ágyra. Edward megint mellém feküdt, átkarolt, s megcsókolt.
- Szeretlek! – suttogta. Elmosolyodtam.
- Szeretlek! – mondtam én is neki. Elkezdett dúdolni, amitől sokkal álmosabb lettem.
Pár perccel később, a lassú ringatással együtt, az álom győzedelmeskedett felettem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése