25. rész A Buli

Lili hálóruhája látható a képen
Sziasztok! Na már most nagyon bocsi, azért mert későn hoztam. Csak rögtön, mikor meggyógyultam, a suliban 3 témazárót is írtunk + a versenyekre tanulni kellett :/
Remélem tetszeni fog ez a rész, még nem fejeztem be, csak hát ma estére ígértem :)
A következő hamarabb jön!! Alexa, szeretném megint a jó hosszú komit látni :D
Puszi mindenkinek!
Következzen a rész!



Ahogy beléptünk az ajtón, szinte mindenki megszakadt a röhögéstől.
- Jaj, annyira édesek voltak, mikor azt próbálták beadni, hogy nincs szükségük a romantikára - nevette Alice. Mi mind bólogattunk, és leültünk a kanapékra. Rendszerint minden pár, egymás ölébe. Én ráhajtottam a fejem Edward mellkasára, ő pedig a hátamat simogatta.
- Szerintem is, bár Esme nagyon is örült, bármennyire próbálta leplezni - mondtam, ekkor Alice felpattant.
- Lili, gyere készítsünk kaját, utána pedig megyünk átöltözni! Fiúk, nem ér leskelődni, mert megbánjátok - közölte vigyorogva. Engem felhúzott Edward öléből, aki nem akart elengedni. Szorosan fogta a kezem, amíg csak lehetett, de Alice rántott egyet rajtam, így dacosan, de kénytelen voltam vele menni. A konyha tele volt hatalmas szatyrokkal, mert útközben beugrottunk az éjjel-nappaliba. Alice kivette a popcorn-t, és berakta a mikróba. Én addig előbányásztam a kenyeret, és kis szendvicseket gyártottam. - Beszélni szeretnék veled - szólalt meg hirtelen.
- Oké, mondd csak! - Ő is neki állt szendvicseket készíteni, miközben suttogott.
- Szóval... arról lenne szó, hogy... Carlisle szeretne néhány vizsgálatot végezni rajtad - nyögte ki végül, de nem hiszem, hogy ezt akarta eredetileg is mondani.
- Igen, valami hasonlót nekem is mondott, mikor itt volt. Tudom, hogy nem ezt akartad mondani, úgyhogy halljam az igazságot! - Kicsit ledöbbent, majd elmosolyodott.
- Igazad van, nem ezt akartam. Áhh, hagyjuk legyen meglepetés! - vállat vontam. Már befejeztük az összes kis szendvics elkészítését, és a popcorn is kész volt. Csak arra várt, hogy kibontsák és megegyék. Lassan én is kezdtem visszaváltozni, és ezt Emmett szóvá is tette.
- Kiscsaj, már megint ember leszel pár perc múlva. Akkor újra szívathatlak - bökött oldalba. Én becsaptam előtte az ajtómat, ugyanis már a fürdőszobából jöttem vissza. Alice kikészített nekem egy topot, és egy rövidnadrágot, hogy abban aludjak. Azokat felkapkodtam. Már hallottam is a csengőt, ezért lerohantam a lépcsőn.
- Sziasztok! Gyertek, kezdődjön a parti! - Kate és Gaby beléptek az ajtón, a cuccaikat pedig lelökték a földre. Felfutottak a lépcsőn és átöleltek.
- Lili! Miért hiányzol annyit a suliból? Már totál kész vagyok, mikor nem látom ott a kocsid!
- Sajnálom, de mostanában eléggé beteg vagyok. - Gaby erre akkorát mosolygott, hogy a mosolya nagyobb volt, mint az arca.
- Ja, én is beteg lennék, ha Edward velem aludna egy ágyban! - suttogta. Erre csak mérgesen fújtam egy nagyot, mivel Edward pont akkor lépett ki a vendégszoba ajtaján vigyorogva. Egy atléta volt rajta, és egy szürke mackónadrág.
- Sziasztok csajok! Ti még át sem öltöztetek? Akkor siessetek, amíg Alice fel nem jön! - a két barátnőm persze engedelmesen elvonult. Mi meg ketten maradtunk a lépcsőn. - Nem tudok mit mondani neked. Még mindig a délután történteken rágódok, hogy Alec majdnem... - a szájára tettem a kezem.
- Ne, Edward! Ne kínozd se magad, se engem, ha megkérhetlek. Ami volt, elmúlt, ezt el kell felejtenünk - belecsókolt a kezembe, és elmosolyodott.
- Oké, most viszont menjünk be a szobádba, különben Alice megengedi Emmett-nek, hogy a ruhásszekrényedben kotorásszon! - eltátottam a szám, majd megragadtam Edward kezét, és bevonszoltam a szobámba. Már mindenki ott ült, ölében a párjával, és csak ránk vártak, hogy elkezdjük nézni a filmet. Alice elindította a dvd-t, és gyorsan visszaült Jasper-hez. Amikor kiválasztotta a filmet, megráztam a fejem.
"Tudhattam volna, hogy nem hagyja ezt az estét!" Mit választott ki? Hát a Tökös csajt! Elnevettem magam, mert ezt vagy ezerszer láttam már.
- Alice, miért pont ez? - Rosalie megint hangot adott nemtetszésének.
- Azért, hogy ne egy romantikus filmet nézzünk, mert Edward és Jasper még talán, a mi kedvünkért kibírná, de Emmett... na ezért Rosalie. - Edward mellkasára hajtottam a fejem, és csak őt néztem. Néha felnevetett, azon az édes hangján. Amikor rám nézett, mindig mosolygott. A film végeztével, Emmett a leghülyébb dolgot találta ki.
- Üvegezzünk! - jött az ötlete.
- Ugye nem gondolja komolyan? - kérdeztem suttogva Edwardtól.
- Attól tartok de - sóhajtotta. Megpuszilta a hajam, és lement egy üvegért.
- Hurrá! Kate, Gaby idejönnétek egy percre? - ők kérdő tekintettel, de közelebb ültek hozzám. - Ne hagyjátok, hogy Emmett perverz dolgokat csináltasson veletek!
- Te kinézed belőle? - Emmett vigyorgó képét nézte, aki kacsintott.
- Nem az a lényeg, hanem, hogy ezt fogja csinálni. De mi túl járunk az eszén! Hajrá csajok! - kezet fogtunk. Edward kelletlenül az általunk alkotott kör közepére tette az üveget, és leült mellém. Alice pörgetett először, és persze Edwardnál állt meg az üveg.
- Hmmm... felelsz vagy mersz? - kérdezte vidáman a kis pöttöm csaj.
- Felelek - válaszolta szerelmem, kicsit rekedten.
- Akkor... mit szeretsz Liliben? - Ed felém fordult, és elmosolyodott.
- Ez nagyon könnyű, mindent - én persze totál elpirultam.
- Na de mégis, Edward! Akkor úgy mondom, mit szeretsz benne legjobban, de nem ér azt válaszolni, hogy mindent - jelentette ki Manócska.
- Minek ennyire túlspilázni ezt Alice? Hisz csak egy játék! De ha így akarod... Imádom, hogy mindig kiáll magáért, ahogy nevet, a gyönyörű kék szemét, azt, hogy kedves, megértő, barátságos, és tökéletes, így, ahogy van - a két barátnőm mosolygott, a Cullen család tagjai szintén, kivéve Emmett-et. Ő szabályosan vigyorgott.
- Azt kihagyta, hogy jó az ágyban - mondta hangosan Rosalinek, aki nevetett.
- POFA BE EMMETT! - szűrtem ki a fogaimon keresztül. Edward is gyilkos pillantást vetett bátyjára, akinek arcáról lehervadt a mosoly.
- Viccelni sem lehet? - kérdezte leszegett fejjel.
- Ne üsd bele az orrodat olyan dolgokba, amihez semmi közöd! - hangzott komoran Edward szájából ez a mondat.
- Gyerekek, ez nem a veszekedések estéje!!! Ma jól szórakozunk - próbálta oldani a hangulatot Jasper. Éreztem magamon a nyugalomhullámot, ami nagyon is sokat segített. Legalábbis nekem biztosan.
- Oké, akkor Edward pörget! - Szerelmem meg is tette, és az üveg szája Kate barátnőmre mutatott.
- Kate... Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Hogy boldogulsz Adammel? - Kate elvörösödött, mint mindig, mikor Adam került szóba.
- Hát... meg volt az első randink. És jövő hétre is tervezünk még – mondta akadozva. Ő is pörgetett és Jaspert fogta ki. – Felelsz vagy mersz?
- Merek, mert az egész társaság felelni fog – nevette. Kate gondolkozott egy kicsit, majd megszólalt.
- Mikor szerettél bele Alice-be? – Jasper azonnal válaszolt, nehogy a barátnőm megsejtsen valamit.
- Rögtön azon a napon, mikor Rosalie-vel megérkeztünk Carlisle házába. Már akkor is tudtam, hogy ő lesz az egész életem értelme – simogatta meg Alice arcát. Annyira más ezt a Jaspert látni. A szerelmes Jaspert, akiből nem nézné ki az ember, hogy embereket ölt egykoron. És újra a pörgetés következett. Na találjátok ki, kinél állt meg az üveg. Igen, annál, aki üvegezni akart, Emmett-nél.
- Merek, én legalább nem vagyok olyan beszari, mint ti – nézett ránk. Én persze ugrottam volna, de Edward megfékezett.
- Nem éri meg – suttogta a fülembe. – Na, akkor Jasper, kitaláltad a feladatot, vagy lepasszolod?
- Neem Edward! Én is örülök, hogy Emett-nél állt meg az üveg, oké, lássuk mennyire vagy jó smároló. Rendezz csókpartit, ellenünk és Liliék ellen. Kate és Gabriella a bírók, na mit szólsz? – Emmett felé tartotta a kezét, aki boldogan csapott bele.
- Rendben, öcsi. De ha vesztesz, akkor ne álljon feljebb!
- Nem fog, ígérem – Edwardra néztem, akinek nem volt semmi ellenvetése a feladat miatt. Vadul vigyorgott bátyjaira, alighanem, már tudta ki fog nyerni. Kate megbökött, és kérdezett tőlem valamit.
- Mindig rivalizálnak, vagy csak most? – Kicsit gondolkodtam, majd kijavítottam a mondatát.
- Én nem rivalizálásnak nevezném, csak puszta fogadásnak. Emmett és Jasper imádnak fogadni, bár… most száz rongy lehet a tét – ahogy ránéztem Emmettre, láttam rajta, hogy már a zsebében érzi a pénzösszeget.
- Akkor mi lenne, ha hivatalossá tennénk ezt a fogadást? Így ki van zárva a csalási lehetőség – vélekedett Gaby. Bólintottam, majd visszafordultam Alice-hez, aki már tudta, mit fogok mondani.
- Jasper, Emmett, lehet fogadni. Melyikőtök szeretne élni a lehetőséggel? – mind a ketten odaugrottak Gaby elé, és már adták is oda a százdollárost. Persze, mindegyikőjük magára tett, Edward és Alice pedig nagyokat kacagtak rajtuk. De a legnagyobb meglepetésemre Edward is odaadta a pénzt, ő ránk szavazott. Gaby felírta egy lapra a téteket, és gyorsan odarakta mellé a pénzt.
- De ez így nem valami jó, hisz nincs büntetés – nyafogott Rosalie. – Aki veszít, annak csinálnia kell valamit, mégpedig… a fiúk közül fel kell vennie… egy bugyit Lili szekrényéből, ez már megfelelő büntetés – nekem. Tettem hozzá gondolatban, ugyanis ez a fiúknak semmi, de számomra igen is ciki.
- Ügyes vagy Rose bébi! Na Edward, Jasper, kezdhettek félni, mert női bugyiban fogjátok végezni.
- Abban ne legyél olyan biztos! – veregettem meg Em vállát, mikor eljöttem mellette.
- De… mégis miket nézzünk? Mármint, mi alapján döntsük el, hogy ki a nyertes? – kérdezték a lányok.
- Ez roppant egyszerű. Az nyer, akinek jó a technikája, nem kényszerből csinálja, és elfeledkezik mindenről. Tehát: nem érdekli, hogy verseny – csilingelte Alice. Valamiért ez olyan ismerős volt nekem. Ahogy ezeket mondta… nem kényszer, elfeledkezni mindenről… Alice a mi csókunkat jellemezte. A kis ravasz! Á, így már nem is éri meg versenyezi, hogy tudom, mi fogunk nyerni. De azért Emmett-et megnéznem egy szál bugyiban.
- Oké, az idő legyen 3 perc – mondta Rosalie. Mosolyogva nézett rám, és azt szuggerálta, hogy úgyis ők nyernek. Hát óriási tévedésben van…

Edwarddal mi az ágyra telepedtünk, és úgy néztük egymást.
- Ha nem mi nyerünk, száz dolcsit vesztettél – állapítottam meg hangosan is. Közben Emmették is leültek, ők a földre, Alice-ék az egyik matracra húzódtak, amit azért hoztunk be, hogy sikeres legyen a színjáték, hogy alszanak.
- Nem érdekel, ha bukok egy százast. Annyit megér, hogy versenybe szálljunk Emmették ellen egy rövid csókcsatában – közelebb jött hozzám, és ebben a pillanatban Kate bólintott, Gaby pedig kimondta a kezdhetitek szót.
Először nagyon furcsa volt, hogy így parancsszóra csókolózzunk. De, amikor Edward ajkai megérintették az enyémeket, a külvilág rögtön tovaszállt. Nem tudom, mi történt velem, de egy rózsaszín felhőbe keveredtem, és onnan nem tudtam szabadulni. Edward nyelve ekkor utat tört a számba, és vad táncba kezdett az enyémmel. Éreztem, hogy automatikusan végigdőlök az ágyon, magammal húzva Edwardot is. Ő engedelmesen mozgott velem, és egy pillanatra sem engedte el ajkaimat. Kezei a derekamra fonódtak, én pedig hajába túrtam, és a nyakát szorítottam. Valamit, mintha hallottam volna, de nem vagyok benne biztos, hogy nem csak képzeltem. Olyasmi volt, hogy „Emmett-ék kiestek!” Ez biztos csak a képzeletem játéka volt, de már el is illant, mert megint Edward kezeinek mozgására lettem figyelmes: végighaladtak az oldalamon, utána a combomon vándoroltak. Edward felült, és egy erőteljes mozdulattal az ölébe kapott, lábaimat dereka köré kapta, így éreztem férfiasságát.
- Menjetek már szobára! Gyerekek, ennek nem most van itt az ideje – morgolódott Emmett. Kinyitottam a szemem, és már láttam, hogy Alice-ék is ott nevetnek a zsűri mellett. Elhúzódtam Edwardtól, aki értetlenül nézett, mire én a többiekre böktem. Egyből kapcsolt, és felállt, engem is felsegített.
- Mi az Em? Talán már nem akarsz beleavatkozni a szexuális életembe? – rögtön vigyorgott, és előre hajolt egy kicsit.
- Hugi! Engem nem lehet leállítani, szóval…
- Ki nyert? – kérdeztem meg, mielőtt Emmett befejezhette volna a mondatát.
- Természetesen ti. Itt a 300 dollár, ja és Emmett-ék veszítettek úgyhogy Emmett kezdj el kotorászni Lili fehérneműi között! – mondták nevetve barátnőim. Em el is indult a szekrényem felé, de én elé libbentem.
- Nem, majd én választok neked! – azzal kihúztam a fiókomat, és az elsőt, ami a kezembe akadt kivettem. Hát Emmett-nek majdnem kiesett a szeme, ahogy meglátta a fehérneműt, ami tulajdonképpen kék volt, és francia. Odadobtam a kezébe, és megmutattam neki, hol a fürdőszoba. Vigyorogva lépdeltem vissza a szobámba, közben egyfolytában Rosalie-t figyeltem. Ő, a szokásosnál is sápadtabban, állt az ajtó előtt, a padlót pásztázva. Már kezdtem sajnálni, de amikor Emmett megjelent egy szál bugyiban… hát az felejthetetlen! Mérges arccal bekullogott az ajtón, mi meg megszakadtunk a röhögéstől. A földre esve nevettem tovább, és már a hasam is fájt, de nem bírtam abbahagyni. – Kérlek… kérlek… fordulj… meg! – mondtam akadozva, annyira röhögtem. Emmett készségesen megfordult, és kiment a szobából. – Hát ez… ez haláli! – mosolyogtam. Még mindig kacagtam, de már a könnyeim is folytak.
- Le lehet szállni erről a témáról, mindenkinek! Megtettem, mert Rose bébi ezt a feladatot adta ki a vesztesnek. Tessék! Ja, Edward vegyél valami szépet a barátnődnek abból a háromszáz dollárból, és az közös ajándék lesz! – közölte, majd elvonult. Én visszaültem a helyemre, és a többiek is követték a példámat. Emmett is visszajött, immár felöltözve, és ő is közénk telepedett.
- Most én pörgetek – azzal az üveg forgása kezdetét vette. Én imádkozni kezdtem, hogy nehogy én következzek. Persze nem sok sikerrel. Az üveg, mint mindig, megállt, csak sajnos nálam. – Lili! Felelsz vagy mersz? – ránéztem Edwardra, aki erősen tanulmányozta Em gondolatait. Hosszan csendben maradtam, mert nem tudtam, melyik rosszabb. Az előbbi miatt ha felelek, akkor tuti, hogy a legkínosabb kérdést kapom, ha merek, akkor meg biztos, hogy bosszút áll. De inkább bosszút álljon, minthogy kérdezgessen.
- Merek – Alice idegesen Edwardra pillantott, majd a semmibe meredt.
- Rendben, Hugi! Akkor… vetkőzz! Nekem az volt a feladatom, hogy egy szál bugyiban legyek, te pedig vetkőzz! – eltátottam a szám, és akaratlanul is a ma délutánra gondoltam. Amikor Alec meg akart erőszakolni… Még mindig lefagyva ültem ott, amikor Edward lágy hangon megszólalt.
- Emmett, beszélhetnénk? Alice, te is gyere! – Felugrott mellőlem, s kiment a szobából. Alice is kitáncolt, előtte Emmett ment. Jasper közelebb jött hozzám, és megsúgta, miért mentek ki.
- Fogd be a füled, mert ez hangos lesz! – motyogta. Teljesen igaza volt. Pár másodperc múlva ordítozást hallottunk.
- HOGY LEHETSZ EKKORA TAHÓ? TUDOD MI VOLT DÉLUTÁN, MAJDNEM… ÉS AKKOR TE KÖZLÖD, HOGY VETKŐZZÖN!! – ez Alice volt. Akkor most jön Edward, gondolom.
- MÉGIS MIT GONDOLTÁL?! AZT, HOGY Ő KÉSZSÉGESEN FELÁLL, ÉS ELKEZDI NEKED LEDOBNI A RUHÁIT, AMIKOR MA EGY ŐRÜLT, IDEGBETEG MEG AKARTA ERŐSZAKOLNI??!! EKKORA BARMOT, MINT TE, MÉG A VILÁG NEM LÁTOTT!!!! – Kate és Gaby rám meredtek, amikor Edward azt mondta, hogy meg akartak erőszakolni.
- Kösz szépen, Edward! – suttogtam, majd feltápászkodtam, és gyorsan véget vetettem a halálos csendnek. – A játéknak vége. Jasper, menj át a vendégszobába, és küld át Alice-t! Lányok, gyertek, ágyazzunk meg! Jazz! – szólítottam meg, mire megállt az ajtóban, és megfordult mosolyogva. – Ne engedd át Edwardot, kérlek. Ma gondolkodnom kell, de úgy, hogy nincs velem. Elég volt ezt végighallgatni. – Jasper bólintott, majd átment a másik szobába. – Rose, ha nem akarsz, nem kell segítened! – Rosalie rám mosolygott, majd legyintett.
- Ugyan már! Ez semmiség, ennyire még én is képes vagyok! – Ezt Rosalie Hale mondta volna? Mintha ki lenne cserélve…
- Na jó… de akkor várjatok, én is segítek! – Pillanatok alatt megágyaztunk, az összes matracon ott hevert a lepedő, párna, takaró. Alice is bejött, mérges arcot vágva, de amikor volt egy látomása, egyből felvidult az arca.
- Héé! Már mindent megcsináltatok? Engem soha nem vár meg senki!! – mondta sírós hangon. De aztán beugrott a saját matracába és magával rántott mindenkit, így egymás hegyén-hátán voltunk, persze nevettünk, kivéve Rose-t, mert összekócolódott a haja, ezért a hiszti elmaradhatatlan volt.
- A hajam! Alice, te fogod kifizetni a fodrászomat, a jövő héten! – simogatta ujjaival összeborzolódott haját.
- Jó, persze Rosalie, semmi kifogásom ellene. De akkor te meg nem nyafogsz holnap, se ma és akkor vásárlás közben meglátogatjuk a fodrászatot is. Megegyeztünk? – lemásztam Alice matracáról, közben Gaby-ra néztem, aki a kezét fogta.
- Gaby, minden rendben? – elengedte a kezét, nehogy a többiek is meglássák.
- Persze, semmi baj – mosolygott. Láttam, hogy azt a kezét fogta, amelyiken újabb horzsolás tündökölt. Ezt is az a nyomorult farkas csinálta, megölöm!
- Most mit csináljunk? A fiúk elvonultak, úgyhogy csak mi maradtunk – vélekedett Kate. Leültem az ágyra, Alice mellé, ki csendesen firkálgatott egy rajzlapra. Embereket rajzolt, de még nem tudtam teljesen kivenni az alakokat, és azt sem, hogy mi történik.
- Szerintem beszélgessünk. Valami jó téma? – kérdezte Rosalie. Hát tőlünk ugyan ne számítson olyan témára, hogy milyen a legújabb divat. Egyikünk sem az a fajta.
- Oké, mondjuk kezdhetnénk azzal, hogy miért mondta, bocsánat, ordította Edward azt Emmett-nek, hogy persze, te majd készségesen levetkőzöl, amikor majdnem megerőszakoltak, ma délután? – Tudtam, hogy fel fog jönni ez a téma. Azt is sejtettem, hogy Kate fogja felhozni, de azt nem, hogy válaszolni sem tudok. Alice és Rose engem bámultak, de én mozdulni sem bírtam.
- Azért, mert ez az igazság. Lilire ma rátámadott egy részeg disznó, aki rögtön taperolni kezdte meg ilyenek. De szerencsére Jasper és Emmett a közelben voltak, így leszedték Liliről azt a szemetet. Végül Edward is megjelent, elintézték. Ennyi volt, de ezt hanyagoljuk, egyikünknek sem valami jó emlék – magyarázta Alice. Én még mindig mozdulatlanul ültem, bámulva a semmibe. Valaki megsimogatta a hátam, mire felkaptam a fejem.
- Edward volt – hallatszott a halk suttogás Rosalie szájából, úgy, hogy csak én halljam. Kicsit bólintottam, majd ledőltem az ágyra. Nehéz napom volt, elfáradtam. De ekkor megszólalt a csengő.
- Ez meg ki lehet? Senkit nem vártam, rajtatok kívül. – Újra csengettek, én pedig kénytelen voltam kimászni az ágyból. Lementem a lépcsőn, gyorsan kinyitottam az ajtót, és megláttam Jamest.
- Szia, Lil! Jaj olyan jó kedvem van, hogy elmentek! El sem tudod hinni… - belépett az ajtón, s a nappaliba ment.
- James, én is örülök neked, de most nem alkalmas. – értetlenül nézett rám, majd az emelet felé nézett. Mély levegőt vett, majd egyből ki is fújta undorodva.
- Itt vannak, igaz? – Bólintottam. – De Gaby is itt van, meg még valaki. Embry nem lesz elragadtatva attól, hogy a barátnője egy házban volt velük. – Embry nevére iszonyatos düh lett úrrá rajtam.
- Na ide figyelj, James! Embry Call csak fogja be a száját, amikor veri a barátnőjét! – Halkan dühöngtem, de tudtam, hogy James hallja.
- Ez nem így működik Lili, te is tudod. Nem direkt csinálja, de ha egyszer nem akar átváltozni előtte, kénytelen levezetni a haragot – nézett rám megértően.
- Várj! Gabriella tudja, mik vagytok? Ugye azt nem tudja, hogy én is… és ugye azt sem, hogy Jacob lánya vagyok? – A testvérem leültetett maga mellé.
- Nem tud semmit, és egy ideig még azt akarjuk, hogy ez így is maradjon. Eléggé nehéz lenne elmagyarázni neki, hogy figyi vérfarkasok vagyunk, de csak amiatt, mert vámpírok vesznek körül minket. Szerinted elhinné? – nevette. Megráztam a fejem, és lassan felálltam.
- Jobb lenne, ha elmennél, még mielőtt lejönnének. Nem akarok magyarázkodni, hogy honnan ismerlek, vagy ilyesmi.
- Rendben – felállt, majd távozott.

A szobámban nagyban repkedtek a párnák, mikor beértem. Én is azonnal beálltam, de ott kő kövön nem maradt. Mindent felborogattunk, szó szerint. Még a fiúk is bejöttek, hogy megnézzék, mi a csoda történt itt, betörtek, vagy mi a fene.
- Nem, csak párnacsatáztunk – a srácok a helyére rakták a szekrényt, mi meg az ágyat igazítottuk meg. Összeszedtük a párnákat, majd ledőltünk.
- Itt maradnék – szólalt meg Edward a hátam mögött. Majdnem szívbajt kaptam tőle, amikor átkarolt.
- De nem lehet – fordultam oda hozzá, hogy meg tudjam csókolni. Ő gondolkodás nélkül viszonozta, és nem akart elengedni. Közelebb húzott magához, én pedig a hajába túrtam. Persze Emmett, mint mindig, most is közbeszólt.
- Mondtam már, hogy menjetek szobára. Ti soha nem fogadjátok meg a tanácsimat – Edward elhúzódott, és mélyen a szemembe nézett. – Mehetnénk már? Kezdek álmos lenni! – jött egy hamis ásítás Emmett-től.
- Menjünk – Szerelmem megpuszilta a homlokom, s kimentek a szobából.
- Nagyon rendes Dr. Cullen – Gabriella csendesen beszélt.
- Miért? – kérdezte Rose.
- Hát, mert elenged titeket, meg engedi, hogy együtt lakjatok, meg ilyenek. Nekem soha nem engednék a szüleim, sőt, ma is csak úgy jöhettem el, de ez csak Embry miatt, hogy nem lesznek itt a Cullen fiúk. Persze hazudtam, de… - ekkor rögtön bevillant. James nem azért jött, hogy áradozzon nekem arról, mennyire megkönnyebbült, hanem, mert Embry küldte. Tudta, hogy ő akármikor eljöhet hozzám, és leellenőrizheti, itt vannak-e Edward-ék.
- Embry mennyire van jóba Jamessel? – néztem rá. Vállat vont, majd gondolkozni kezdett.
- Hát… jó haverok, meg minden, de azért nem annyira, mint Jacob és Quil.
- Azért annyira biztos, hogy ha Embry kérne egy szívességet James-től, akkor tuti, hogy teljesíti, nem? – bólintott. A rohadt életbe! James képes árulkodni Embry-nek, és ráadásul, ha Embry megtudja, hogy a Cullen fiúk is itt vannak, biztos, hogy rögtön itt lesz.
- Miért? – Rosalie nem értette meg, ahogy Kate sem.
- Mindegy – ezzel lezártuk a témát.
Fél órával később lefeküdtünk aludni, de nekem túlságosan is kattogott az agyam. Sehogy sem tudtam az álmok világába forgolódni magam. Még Alice is felült, hogy mi a baj. Visszafordult a rajzához, és azon dolgozott tovább. Rosalie egy divatmagazint olvasgatott, én meg tovább forgolódtam. Éjfél körül két hideg kezet éreztem a derekamon, majd egy lágy csókot a nyakamon. Megfordultam, és Szerelmem mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Láttam, hogy nem tudsz aludni. Gondoltam, hátha a karjaimban igen – Alice mérgesen ült fel a matracról.
- Most azonnal menj vissza Edward, vagy nem állok jót magamért – sziszegte.
- Alice, ne legyél már ilyen, ha egyszer nem tud aludni – simogatta meg Edward az arcomat. Hanyatt feküdt, engem a mellére vont. Mélyet szívtam édes illatából, és nagyon hamar el is aludtam.