24. rész A Volturi drámai távozása

Ezt a ruhát választotta ki Alice Lilinek, hogy ebben menjen a Volturi-búcsúzásra :)
Sziasztok! Bocsánat, hogy ennyit késtem a résszel, és még egyszer, millió köszönet, hogy várjátok! Remélem most sem fogok csalódást okozni, ezzel a résszel sem, és remélem tetszeni fog mindenkinek! Jó olvasást! Szép hétvégét mindenkinek, puszi!


Csendben ültünk egymás mellett, és egyszer sem szóltunk egymáshoz. Én el voltam foglalva a gondolataimmal, amit Edward figyelmesen hallgatott. Egyszer csak lassítani kezdett, én pedig éreztem, hogy a határ már csak húsz-harminc méter körül van. Szerelmem leállította a motort, és idegesen beszélni kezdett.
- Itt megvárlak. Semmi kedvem, most Jacobot közelről is hallani. Sem James-t - értetlenül meredtem Rá, mert fogalmam sem volt, hogy miért lenne itt James.
- Miért kellene James gondolatait hallgatnod? Hisz neki semmi köze ehhez a dolgokhoz - mondtam neki a hangomban egy kicsi éllel. Nem így szántam, de ez lett belőle.
- Semmiért - ennyi volt a válasz. Mélyen a szemébe néztem, és megláttam, amit akartam.
- Titkolsz valamit, Edward Cullen. - vesébe néző tekintetével pásztázta az arcomat.
- Én semmit! - vágta rá egy kis idő múlva.
- Nem kérdés volt, hanem kijelentés. Melyik nyelvtan óráról hiányoztál az általánosban? - elmosolyodott, és az arca közeledett felém, amikor mérgesen visszafordult maga elé. Fogalmam sem volt, mitől változott meg ennyire a döntése, se látszólag nagyon idegesítette. Kibámultam a szélvédőn, és megpillantottam Edward idegességének tárgyát. Jacob. Mögötte pedig James. Elindultak a kocsi felé, de én megelőztem őket. Kiszálltam, majd Edwardra néztem, és gondolatban megkértem, hogy jöjjön velem. Ő persze nem tudott nemet mondani, és kiszállt, majd mellém sétált, s átkarolta a derekam. Elővette semmi érzelmet nem mutató arcát, nehogy belelássak az érzéseibe. Vagy csak, hogy a másik két személy ne lásson belé.
- Szia, Lili! - jött a vidám üdvözlés Jamestől - vérszopó - biccentett Edwardnak is, majd megint visszafordult hozzám. - Gyere, nemsoká elkezdődik a tábortűz! - Kinyújtotta a kezét, én viszont hátráltam.
- Mitől aranyszínű a szemed? Azt ne mond, hogy ez a pióca megtette, mert akkor nem él tovább! - hát... Jacob-fajta szia.
- Neked is szép estét, Jacob! Nem, nem változtattak át. De ehhez semmi közöd nem lenne, még akkor sem! Nem emlékszel? Kitagadtál a családból! - kezdett felbosszantani, hogy minden neki áll feljebb. Hát ilyen nincs! Ha ennyire okoskodni akar, menjen vissza Leah-hez, és csókolgassa! - szitkozódtam, mire Edward elfojtott egy mosolyt.
- Kitagadtad a családból? Ezt nevezem... - James arcáról lehervadt a mosoly, és majdnem sírásra állt a szája. Sőt, megesküdnék rá, hogy egy könnycseppet láttam az arcán.
-Beszélhetnénk Lili? Négyszemközt... - nézett Jacob szúrós pillantással Edwardra.
- Nem! Négyszemközt semmiképp. Itt, mindenki előtt, vagy soha, sehol. És te ne merj becézni, neked Lilian!
- Jobban megnehezíted a dolgom, Lilian - nézett rám szívszaggatóan
- Te pedig az életemet.
- A te döntésed, akkor hát itt. Sajnálom, amit a múltban tettem. Egyáltalán nem volt helyén való, hogy elüldöztelek, amikor melletted kellett volna állnom. Szörnyű apa voltam, de ezt most meg akarom változtatni. Kíváncsi voltál rá, kicsoda James, hát azt is elmondom. Ő a fiam, a te öcséd - zúdította rám ezt a sok "információt", nevezzük így. - Nem így akartam, hogy megtudd, de amikor rájött, hogy a városban van a féltestvére, akkor nem lehetett vele bírni - fújta ki a levegőt. Jamesre néztem, aki bocsánatkérő arcot vágott.
Menjünk haza! Elegem van, én ezt nem bírom! - sikítottam Edwardnak gondolatban.
- Nyugalom, Szerelmem, mindjárt indulunk! - búgta a hajamba.
- Te ne akard sehova elvinni innen! - láttam meg Jacob hatalmas kezét, amik átrepültek a határvonalon, és egyenesen Edward felé száguldottak. Minden olyan gyorsan történt. Én ösztönből hátrébb löktem Edwardot, így a neki szánt pofont én kaptam. Hangos reccsenéssel értem földet, az egyik fának vetődve. Éreztem, hogy a fa egy ága letörik, és egyenesen a kezembe állt, amiből rögtön ömleni kezdett a vér. Akármennyire is vámpír voltam, a vérem ugyanúgy bennem maradt. És ezek szerint kezd elhagyni az erőm.
Aztán már nem emlékszem semmire.
Annyit éreztem, hogy valaki a kezemet piszkálja. Kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy a házamban vagyok. Aki pedig a karommal bíbelődött, az nem más, mint Carlisle.
- Szia Lili! Felébredtél? - lassan bólintottam, majd a kezemre néztem.
- Mi történt? - Carlisle épp összevarrta a kezem, mikor Edward keserű arccal belépett.
- Elég, ha annyit mondok, Jacob? - megráztam a fejem, mert minden kiesett - Arra emlékszel, hogy bocsánatot kért, és elmondta, hogy van egy testvéred? - bólintottam, ekkor beugrott előttem, James bocsánatkérő arca. - Jacob meg akart engem ütni, amiért válaszoltam a kívánságodra, hogy nemsoká hazahozlak. De te ellöktél az útjából, így te kaptad a pofont. Nekiestél egy fának, annak letörött az ága, és egyenesen a kezedbe fúródott. Te pedig elájultál. Felhívtam Carlisle-t, hogy azonnal jöjjön ide, amíg idehoztalak - nem lélegzett, miután ezeket elmondta.
- Köszönöm, Carlisle, hogy idejöttél. Kérdezhetek valamit? - Carlisle elmosolyodott, majd bólintott.
- Persze, amit csak szeretnél - vonakodva Edwardra néztem, aki próbálta kiolvasni a fejemből, mit tervezek, de nem sikerült neki.
- Válaszolni is fogsz? - Carlisle még mindig mosolygott és megint bólintott. -Hogy lehet megint elzárnom a gondolataimat Edward elől? - az immáron szinte már én nevelőapám is, felkapta a fejét.
- Tudsz olvasni a gondolataiban? Mégis mióta, Edward? - Szerelmem diadalittasan nézett apja szemébe, de helyette én válaszoltam meg a kérdést.
- Amióta hazajött tőletek, és én épp a fürdőkádban ültem - Carlisle korholóan nézett Edwardra. Fogadni mernék, hogy épp leszidja!
- Na de fiam! Azért nem kellett volna, pont akkor... - Egyetlenem közbe szólt.
- Én szóltam neki, hogy ne gondoljon magára. A többi már nem rajtam múlt - jelent meg csibészes mosoly az arcán - és megnyerted a fogadást. Mi legyen a jutalmad?
Mondjuk egy csók? - a szeme akaratlanul is a kezemre tévedt és elhúzta a száját.
- Nem akarok kockáztatni, a végén még bántanálak - lentről egy morgást hallottam.
- Már hogy bántanál, Edward? Hisz vámpír vagyok! - Carlisle megrázta a fejét.
- Szerinted egy vámpírnak be lehetne ilyen könnyen varrni a sebét? És tudom mit gondolsz. Ki morog odalent, igaz? - bólintottam, mert tényleg ez járt a fejemben.
- James. Miután Jacob ezt tette, szörnyen ideges lett. Nem akart ott maradni, és akárhogy lökdöstem, beült a kocsiba. Így majd azt is ki kell mosatnom - Edward fancsali képet vágott.
- Carlisle, vissza lehet akkor csinálni, ezt az egészet? - összevont szemöldökkel nézett, majd megvonta a vállát.
- Fogalmam sincs, Lili. Talán, ha nagyon akarod. Vagy, ha csak erre összpontosítasz. Vagy nem tudom. Te nyíltál meg Edward előtt. Mégis, hogy csináltad?
- Ha tudnám, Carlisle, nem kérdeztelek volna meg, hogy lehet visszacsinálni - nevettem. Ekkor Edward megint előjött az ötletével.
- Szerintem ellazultál. Ennyi, nincs semmi különös ebben. Nem feszengtél, nem voltál ideges, csak nyugodt - Aham. Tehát megint legyek ideges? - Nem így értettem, Lili!
- Koncentrálj! Akard is becsukni az elméd, ahhoz, hogy titokban maradjanak a gondolataid!
- Carlisle, ez nektek sem jött be. Miért pont... hoppá! Ezt... mégis, hogy csináltad? - nézett rám értetlenül.
- Mit? - nem tudtam, hogy mit csináltam, ezért kérdeztem vissza.
- Elzártad a gondolataidat. Hát ilyen nincs. Nem értem én a nőket... - morogta a bajsza alatt.
- Nőket??? Hányan vagyunk, Edward Anthony Masen Cullen? Hányadik vagyok a sorban, ha szabad megtudnom? - kuncogott, majd beljebb lépett, nem csak az ajtóban ácsorgott.
- Te vagy az egyetlen nő az életemben, Szerelmem! - suttogta a fülembe.
- Akkor megnyugodtam. Bár nem teljesen, mert tudsz hazudni, az nem vitás. Szóval, Carlisle, hány nőt szokott magával hazacipelni Edward? - Az én kis vádlottam eltátotta a száját, Carlisle viszont nevetett.
- Te vagy az egyetlen neki Lili. Sőt, ha láttad volna, mit levágott a délután folyamán... - én erről semmit sem tudtam, ezért rákérdeztem.
- Mit csinált délután?
- Öhm... Edward, mi lenne ha ezt ketten beszélnétek meg? - Carlisle látszólag menekülni akart, mert már az orvosi eszközeit szedegette.
- Nem, tőled akarom hallani! - mondtam élesen. Abbahagyta a pakolást, és leült az ágyra. Edwardra nézett, aki bólintott.
- Megtámadta Alecet. De Aro szétszedte őket, mielőtt még valami komolyabb is történt volna - kész, betelt a pohár! Megígértettem vele, hogy nem csinál semmit, és még is!
- Carlisle, kimennél egy kicsit? - kérdeztem nyugodt hangon, mire Carlisle azonnal kivonult a szobámból. - NA IDE FIGYELJ EDWARD CULLEN!!! AMIT MOST TŐLEM KAPNI FOGSZ, AZT NEM TESZED KI AZ ABLAKBA, MEGÍGÉREM!!! MÉGIS MI A FENÉT KÉPZELTÉL, HOGY RÁTÁMADSZ ALECRE??? - üvöltöttem. Lentről hallottam egy halk köhögést, ez biztos James volt.
- Azt egy szóval sem mondtad, hogy én nem nyúlhatok hozzá. Egyébként is: már elmondta Aronak, hogy megcsókolt - vont vállat.
- De akkor sem akarom, hogy miattam legyen botrány! - kedvesen elmosolyodott.
- Jaj, Lili, már akkor botrány volt, mikor megjelent a Volturi! Alec már akkor beléd szeretett - mondta nehézkesen.
Felálltam az ágyról, és lementem a konyhába, ahol James épp evett. Nevetnem kellett, mert csak úgy habzsolta az ételt, mintha nem is evett volna, legalább tíz napja.
- Szia Lil! Két vabamit eddi? - kérdezte teli szájjal, amin megint csak nevetnem kellett.
- Kösz, James, de most nem vagyok éhes. Annál inkább szeretnék már túl lenni, ezen a délutáni búcsúzáson. A hideg futkos a hátamon, amikor arra gondolok, hogy Jane szemébe kell néznem, uhh. - Carlisle kíváncsian tekintett rám. - Mi az? Valami rosszat mondtam volt, vagy mi? - megrázta a fejét.
- Nem, csak elgondolkodtam. Azon, hogy még mindig szoktak lenni ilyen... emlékképeid? És... ha igen, milyen gyakran, vagy mikor? - kíváncsisága egyre csak nőtt, amíg Edward el nem hallgattatta.
- Carlisle, talán ezt nem most kellene megbeszélnünk, nem gondolod? - bökött a fejével alig észrevehetően James felé.
- De. Nos, fiatalok, én hazamegyek. Lili, szerintem nem valami jó ötlet, hogy ma elgyere a "nagy búcsúzkodásra". A sebed nagyon is szemet szúrna a látogatóinknak. Főleg az újdonsült rajongódnak. Akárhogy is gyorsan gyógyulsz, ez annyira mély seb, hogy minimum két nap, míg beforr - elhúztam a szám, majd leültem James mellé az asztalhoz.
- Milyen látogatók? Ők is vámpírok? Milyen rajongód, Lil? Most azonnal válaszoljatok! Addig innen nem megy el senki! - nézett összeszűkült szemekkel Carlisle-ra.
- James, igen, vámpírok, a legfőbb vámpírcsalád. Az egyikük szerelmes lett Lilibe, röviden ennyi a történet. Most mennem kell! Sziasztok! - köszönt el apám helyett apám.
- Még egy vérszopó szerelmes beléd? Nem azért mondom, mert tényleg szívdöglesztő vagy, Lil, csak azért nem a vérszívókra kellene koncentrálnod, már bocs - húzta fel az orrát. Hű, el sem tudom hinni. Van egy testvérem, mégpedig egy fiú. Ajjaaaj… ki fog készíteni. Legalábbis ezeket hallottam a fiútesókról.
- Megnyugodhatsz, nekem Edward az egyetlen az életemben. Soha nem kell senki más, rajta kívül – bújtam szerelmem karjai közé. Ő engedelmesen a derekamra helyezte kezeit, majd csókot lehelt az ajkaimra.
- Óhhh!!! Könyörgöm, ne előttem!!! Azért nem vagyok ennyire felkészülve a köztetek lévő „viszonyra” – vágott fancsali képet. Mi csak elmosolyodtunk, én pedig megböktem Edwardot.
- Mi az, kicsim? – ásítottam, ezzel megmutatva neki, mi bajom – álmos vagy? Gyere, feküdj le! – rásandítottam James-re, aki vette a célzást.
- Oké, rájöttem. Jó éjszakát Lil! Majd ezentúl többször eljövök! – búcsúzóul egy puszit nyomott az arcomra, majd kilépett az ajtón.

- Sajnálom, ami történt – törte meg a csendet Edward. – Ha én nem erőltetem ennyire, akkor ez nem történt volna meg – nézte a bekötözött kezemet.
- Edward, ez még véletlenül sem miattad van. Nehogy elkezd az önmarcangolót játszani! Az az én reszortom… - Öleltem át. Istenem, ha ez az ölelés végtelenségig tartana! Olyan megnyugtató.
- Jó, nem játszom az önmarcangolót. De Lili, kérlek, legalább mond azt, hogy haragszol rám, amiért megsérültél! Csak ezt mond, sokkal nyugodtabb lennék tőle, kérlek! – Makacsul megráztam a fejem, és elindultam a lépcső irányába, magammal húzva Edwardot. Bevezettem őt a szobámba, leültettem az ágyra, amíg én kotorászni kezdtem azért a dobozért, amiben az Alice-től kapott fehérnemű van. Megtaláltam, és elindultam a fürdőbe, de az ajtónál beleütköztem Edward kemény mellkasába. – Mégis hová mész?
- Fürdeni, utána pedig vissza hozzád – jelentettem ki, mire azonnal megnyugodott. Elengedett, én pedig hanyatt homlok rohantam a zuhany alá. Gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam, mert most készültem életem legnagyobb döntésére. Megtörülkőztem, és megszárítottam a hajam. Ha Edward tudná, mire készülök… szerintem már rég berontott volna… nem, nem is. Rám zárta volna az ajtót, igen, ez a tuti. - nevettem magamban. Igen, lassan ez a magamban beszélés szokássá válik nálam. Kész röhej, komolyan mondom. – Felkapkodtam az alig takaró „csipkecsodát”. Odaálltam a tükör elé és belenéztem. Be kell valljam, dögösen nézek ki, bár nem vagyok valami egoista. Hmmm… Alice-nek igaza volt, ezzel tuti lenyűgözöm Edwardot! - örvendeztem magamban. Szép lassan kinyitottam az ajtót, és átmentem a szobámba.

Amint beléptem, Edward tekintete találkozott az enyémmel. Aztán szép lassan eltátotta a száját, miközben alaposan végigmért. Aztán a szeme megakadt a lábaimon. Krákogni kezdett, mintha figyelmeztetné magát, hogy ne bámuljon ennyire.
- Gyönyörű vagy – mondta rekedt hangon. Ebbe teljesen belepirultam, ami nálam azért eléggé meglátszik. Hiába voltam félig indián, a bőröm ugyancsak elütött tőlük. A nyári napsütésen kívül, ugyanis nem ért napsugár, így tél közeledtével esélyem sem volt a barnább bőrre. Nyáron persze, alighogy kint töltök egy-két órát, máris gyönyörűen lebarnulok.
- Köszönöm – suttogtam, ennél többet nem bírtam kinyögni neki. Odasétáltam az ágyhoz, majd leültem.
- Szóval ez volt Alice titokzatos terve. Hát nem mondom, tökéletesen bevált – kuncogott, majd odahajolt a fülemhez, és belesuttogott – Nagyon szeretlek! – Ez a két szó felpezsdítette a vérem.
- Én is nagyon szeretlek – nyögtem, majd odafordultam hozzá, és megcsókoltam.

A csókunk nem éppen hétköznapi volt. Először lassú, majd ahogy a vágy növekedett bennünk, úgy gyorsult. Lassúból szenvedélyes, abból pedig forró csók lett. Óvatosan felemelt, majd végigfektetett az ágyon. Ő felettem volt, és újra csókolni kezdett. Hideg ajkai birtokba vették az enyémeket, majd egyre lejjebb haladt. A nyakamat csókolta, közben a toppomat húzta feljebb. Kigomboltam az ingét, és végigsimítottam tökéletes mellkasán. Már épp a mellemnél járt, és bújtatott volna ki a felsőmből, amikor egyszer csak megállt. Ajkai utoljára megcsókolták az enyémeket, és mosolyogva mellém feküdt.
- Te sem most akarod, ezt mind a ketten tudjuk – közölte, mintha mindvégig csak beszélgettünk volna. Én még mindig ziháltam, de ez nem érdekelte. – Lili, én is nagyon szeretném, hidd el, de még nem lehet. Adj egy kis időt magunknak, hogy nem-e lesz olyan, ami miatt mégsem velem szeretnéd – megráztam a fejem.
- Edward, soha nem lesz senki, aki miatt a mi kapcsolatunk tönkremenne – néztem komolyan a szemébe.
- Tudom, szerelmem. De jobb elővigyázatosnak lenni, hidd el! – a mellére vont, és az arcomat simogatta. – Most pedig aludj, mert reggel vadászni megyünk!
- Ajj! Nem megyek. Megfogadom Carlisle tanácsát, és nem megyek – dörmögtem a mellkasába. Ő csak nevetett. Nyugodttá vált a légzése, és ha nem lenne vámpír, megesküdtem volna rá, hogy alszik. Aztán mélyet sóhajtott. – Mi a baj?
- Semmi, csak beszívtam az illatod – mosolygott.
- És? Milyen illatom van? – felemeltem a fejem, hogy lássam az arcát. Még mindig mosolygott, és a szeme is csillogott.
- Ezt ha a halál közepén lennék is meg tudnám mondani, ha megkérdeznék. – Ettől a mondatától kirázott a hideg. A halál közepén… - Fázol?
- Nem, csak épp kirázott a hideg attól, amit mondtál – összevonta a szemöldökét, tettette, hogy nem érti, miről beszélek. – Azt mondtad, „a halál közepén.”
- Nem akartalak megijeszteni – suttogta. A szemébe néztem, és rámosolyogtam.
- Semmi baj, de most nem itt tartottunk! Milyen illatom van? – kíváncsiskodtam tovább.
- Ennyire szeretnéd tudni? – bólogattam. – Oké. Olyan illatod van, mint a liliomnak, a vaníliának, a fahéjnak és a tengernek. Persze a tengert külön érzem, de attól az is ott motoszkál valahol. Most pedig aludj, mert reggel húzós beszélgetésed lesz – vigyorgott.
- Mi? Kivel lesz húzós beszélgetésem? – Megrázta a fejét. – Edward! – szúrós pillantást vetettem rá, de nem érdekelte. Megcsókolta a hajam, majd behunyta a szemét. Egy számot kezdett el dúdolni, ami megnyugtatott. Lehet, hogy csak Jasper volt a közelben. Vagy nem is tudom. De ennyire megnyugtatni, még csak ő tudott. Lassan elnehezült a szemem, és lecsukódott, én pedig elaludtam.
Álmodtam.
Egy tisztáson sétáltam, Edwarddal szemben. Engem nézett, fájdalmas, mégis szerelmes tekintettel. Nem értettem, miért nem jön közelebb, így megkérdeztem:
- Edward, miért vagy olyan távol tőlem? – Behunyta a szemét, és elfordította a fejét. – Edward! Kérlek gyere közelebb! – Megrázta a fejét, és elnézett fölöttem. Dühös, már-már ölő tekintettel. Nem bírtam megállni, én is odanéztem. Mögöttem állt Alec, és mosolygott. Közeledett felém, majd átkarolta a derekam, másik kezével megfogta a kezem. – Mi történik itt? – kérdeztem. Ő belecsókolt a nyakamba, amiért én meg akartam ütni, de lefogta a kezem.
- Semmi, Lili, csak féltékeny, amiért mi boldogok vagyunk! – elképedve néztem Alecre, majd odafordultam Edwardhoz, aki háttal állt nekem, és egyre csak távolodott. Valami csengeni kezdett, és ijedten néztem körül.
Végül a csengő hangos csilingelésére ébredtem fel.
Felnéztem Edwardra, aki bocsánatkérően nézett rám.
- Épp most akartam lemenni, hogy kinyitom. Sajnálom, hogy felébresztett.
- Semmi baj – ásítottam. Felvettem a fekete selyem köntösömet, ami szintén a hálócuccommal volt. Lementem a lépcsőn, és a bejárati ajtóhoz futottam. Kinyitottam az ajtót, és Gabriellával találtam szembe magam.
- Szia Lili! – erősen végigmért – Zavarok?
- Nem, gyere csak beljebb! – utat engedtem neki. Belépett, és egyből a nappali felé vette az irányt. Leült a lépcső előtti kanapéra, én pedig vele szemben.
- Hallottam beszéltél Jacobbal. Minden jól ment? Úgy értem… - megráztam a fejem.
- Nem, Gaby, semmi sem ment jól. Odamentem Edwarddal a megbeszélt helyre, és ahelyett, hogy normálisan beszéltünk volna, kaptam egy pofont. – Eltátotta a száját, majd megrázta a fejét.
- Én ezt nem értem. Úgy volt, hogy mindent tisztáztok, ezért ment oda James is.
- Te mindenről tudsz? Mármint… - a lépcső felé nézett, majd megint eltátotta a száját. Én is arra néztem, és megláttam Edwardot, aki épp az ingét gombolta be.
- Oh. Bocsánat, azt hittem Alice az – villantotta Gabriellára féloldalas mosolyát. Dühösen néztem rá, mert igen is tudta, hogy ki van itt. – Lili, hazamegyek néhány cuccomért, délután pedig elviszlek hozzánk. Addigra öltözz fel! – odajött hozzám, megpuszilta a hajam, és kiment az ajtón. Még hallottam a Volvo dorombolását, és azt, hogy elhajt. De már ezt sem nagyon, mert Gaby mosolyogva figyelt engem.
- Biztos nem zavartam meg semmit?
- Tuti. Nem történt semmi, csak aludtunk – felállt, és mellém ült, majd mélyen a szemembe nézett.
- Lili most mondd meg az igazat! Te és Edward… szóval ti már… na érted! – Elnevettem magam, mert teljesen bepirult.
- Nem, még nem. De Edward nem is akarja siettetni, ő tud várni – mosolyogtam. – Őt az sem zavarja, ha együtt alszunk, mert náluk rokonok vannak és ideköltözött egy ideig.
- Ja értem, csak már megijedtem, mikor lejött és az ingét gombolta. Hát... kicsit furán hatott, de te úgy látom már megszoktad – vigyorgott rám. A kezemet a szememre tettem és megráztam a fejem.
- Komolyan mondom, már teljesen olyan vagy, mint Emmett. Ő is csak ilyenekkel tud viccelődni, jaaj. Na de most komolyra fordítva a szót: Mi van Embry-vel? – lehunyta a szemét, vállat vont.
- Semmi. Fogalmam sincs, mit akar, totál meghülyült. Tegnap ahogy Jacob visszajött elkezdtek rólad beszélni, és Embry felpattant, majd elment. James nem jött vissza, így engem Jacob hazavitt. Annyira gyerekes, mintha egy másik lányba lenne szerelmes – viccelte el. – Bár, ki tudja, mostanában teljesen furcsa. Mióta Cullenék idejöttek, azóta ilyen. Folyton Jake-kel meg a többi Quileute-os srácokkal lóg. Nem foglalkozik velem, úgyhogy fogalmam sincs mit tegyek. Lehet, hogy már nem is akarja, hogy a barátnője legyek.
- Ezt honnan veszed? – kérdeztem, amikor megláttam egy könnycseppet a szemében.
- Nem kellett hozzá túl sok ész. Még Amina is rájött volna. Lili, Embry folyton rólad beszél! Mintha ismerne, pedig ha jól tudom még nem is találkoztatok. Annyira zavaró… ne érts félre, nem azért, mert nem vagy a barátnőm, csak azért elvárnám, hogy amikor velem van, ne egy másik lányról áradozzon nekem. – Megértően bólintottam. – Gondolom te se szereted, ha Edward amikor itt van egy másik csajról dumál. Totál gáz lenne.
- Meg sem merné próbálni, szerintem, mert akkor nem jöhetne a közelembe. Elintézném, hogy még véletlenül se jöhessen a közelembe, sőt, talán el is költöznék… - latolgattam.
- Csak azt ne! Inkább Edwardra zúdítanék egy csapat megbántott csajt, hogy csinálják ki, minthogy te elköltözz! – Nevettünk. Olyan rég beszéltem már komolyan a barátaimmal. Este egy bulit kéne csapnunk. Erre a gondolatomra megszólalt a telefon.
- Bocs, mindjárt jövök – mondtam Gabynak, aki bólintott. Felmentem az emeletre, és megláttam a kijelzőn Alice vigyorgó arcát. Felcsúsztattam a telefont, és beleszóltam – Haló?
- Szia Lili! Mindent beszerzek az estéhez, és számíthattok rám, Rosaliere, a fiúkra is és csapunk egy hatalmas ott alvós bulit! – lelkendezett.
- Na álljon meg a menet Alice! Ti még csak igen, de a fiúk? – kérdeztem döbbenten. Ezt nem hiszem el, még hogy Emmett az én hálószobámban, na jó, csak a vendégszobában, de mégis itt tartózkodjon a ruhásszekrényem körül? Azt már nem!
- Igen, nyugi jól fognak viselkedni, ezt megígérem! Neked csak annyi a dolgod, hogy elhívod Kate-t, és Gabriellát. Semmi más, hiszen mi mindent eltervezünk!
- Alice, mi lenne, ha ma csak egy csajos estét tartanánk? – nyafogtam tovább. Nem lehetett lebeszélni, tovább mondta a magáét.
- Az majd holnap lesz! És különben is: kibírnád Edward nélkül az estét? – Beadtam a derekam, mert teljesen igaza volt.
- Igazad van, nem bírnám ki, oké akkor este találkozunk! Szia! – választ sem várva kinyomtam a telefont. Visszamentem Gabyhoz, és leültem mellé. – Mit szólnál ma egy pizsipartihoz?
- Ez szuper lenne! És kik jönnének? – Tisztára olyan, mint Alice…
- Te, én, Kate, Alice, Rosalie, és a Cullen fiúk. – Egyből kikerekedett a szeme, amikor kiejtettem az utolsó két szót.
- Akkor ez nem egy csajbuli igaz?
- Az majd holnap, száz százalékig pasik nélkül – ígértem meg neki, mire felvidult.
- Oké, megegyeztünk, de nekem mennem kell. Útközben beugrom Kate-hez, és elmondom neki, mit tervezel. Szia! – Ugrott fel mellőlem, majd kisétált az ajtón. Én felmentem az emeletre, egyenesen a fürdőszobába vettem az irányt, majd lezuhanyoztam. Magam köré csavartam a törölközőt, és átmentem a szobába. Nem kis meglepetésemre Edward ott ült az ágyon.
- Szóval nem bírnád ki nélkülem az estét… - fordult felém féloldalas mosolya kíséretében.
- Te hallgatóztál? Várj! Nem is kellett volna megkérdeznem, anélkül is tudom, hogy hallgatóztál. Minden egyes szót tudsz, vagy csak ennyit hallottál? – kérdeztem tőle már kissé ingerülten. Kiakaszt, amikor hallgatózik, ugyanis akkor gondolom, direkt nem neki mondom!!!!
- Hallani csak ennyit, de Alice látta, amikor elhatároztad, hogy Emmett-et mindenképpen távol tartod a ruhásszekrényedtől – nevette. Annyira szép ilyenkor az arca, annyira békés és gyönyörű. – Mi ilyen érdekes? – kérdezte, ezzel kirángatva engem az arca tanulmányozásából.
- Semmi – pirultam el. – Csak téged figyeltelek. De most menj ki, mert fel akarok öltözni! – elhúzta a száját, majd durcásan kiment a szobámból. Épp azon tanakodtam, hogy mit vegyek fel. Nem akartam túl kihívót, mert mégiscsak ott lesz Alec. De akkor Alice jelent meg, ellökve engem a szekrénytől.
- Ezt fogod felvenni! – mutatott oda egy szürkés, nagyon halvány kékes beütéssel, nyakba akasztós, mélyen, nagyon mélyen dekoltált ruhára, amit a mell alatti részen egy kis selyemszalag díszelgett.
- Neked is szia! Amúgy ezt ugyan fel nem veszem! Nem partira megyek Alice, hanem a Volturihoz, búcsúzkodni. Nem fogom ezt a ruhát felvenni, Edward ki is nyírna! – barátnőm összefonta a karját a melle előtt, és mérgesen nézett rám.
- Lilian Black! Nem te oktattad ki tegnap este a bátyámat, mennyire utálod, ha beleszólnak a pasik az öltözködésedbe?? Hmm?? Ha jól tudom, így történt, úgyhogy ne vitatkozz, csak vedd fel! – sziszegte. – Amúgy is, Lili, nincs jobb, mint azt látni, hogy a pasik féltékenyek. Nyugi, Edward el fog ájulni tőled, amikor megjelensz ebben a ruhában. – Kikutatott a szekrényből még, egy a ruhához hasonló, fehérneműt. Azt is a kezembe nyomta, majd átküldött a fürdőbe. Azt mondta, amíg én öltözök, addig beszél Edwarddal a ma estével kapcsolatban. Úgy tettem, ahogy mondta, és rögtön fel is kapkodtam a fehérneműt, majd arra a ruhát. Kifésültem a hajam, de mikor elhatároztam, hogy lemegyek, Alice megint ott termett, és beállított a tükör elé, hogy ő majd megcsinálja a hajam. Kivasalta, és még a sminkem is megcsinálta. Azt mondta, nem viszi túlzásba, csak a ruhámhoz illő sminket készít. 10 perc múlva szólt, hogy kész van, és nézzek bele a tükörbe.
- Jézusom Alice! Ez nem is én vagyok – mosolyogtam. – Te egy modellt varázsoltál belőlem! Köszönöm! – ugrottam a nyakába.
- Tényleg tetszik? – kérdezte hitetlenkedve.
- Persze, miért ne tetszene? Komolyan mondom, csodálatos vagy! – mondtam már az ajtóban, amikor a kilincsért nyúltam.
- Edward lent van a nappaliban. Már volt vadászni, és neked is hozott… - nem hallgattam végig, csak mentem ki az ajtón. Amikor a magassarkúm kopogni kezdett, Edward rögtön odakapta a fejét. Én szégyenlősen lesütöttem a szemem, és elpirultam. Elindultam lefelé a lépcsőn, és egyenesen Szerelmem karjaiban végeztem.
- Gyönyörű vagy! – suttogta a fülembe, majd lágy csókot adott.
- Köszönöm. Na lássuk, hol az az undorító vér? – vágtam a téma közepébe. Edward a konyha felé mutatott, ahol az asztalon meg is láttam a számomra legundorítóbb dolgot. Leültem a székre, és ránéztem a vaspohárra. – Soha többé – mondtam, majd megittam a hatalmas adag vért. Felnéztem, és az első, amit megláttam Edward fájdalmas arca volt.
- Mi az? Mi történt? – Rögtön elmosolyodott, de ez csak a látszat volt.
- Semmi, Lili, most pedig indulunk! Engem is magatokkal visztek! – Adta ki a parancsot Alice, majd kirohant az ajtón. Én csendben felálltam az asztaltól, odamentem Edwardhoz, és megfogtam a kezét. Előre engedett az ajtónál, és Ő bezárta azt. Alice már ott ült a Volvo hátsó ülésén, és nagyban zenét hallgatott. Szerelmem kinyitotta nekem az ajtót, és megvárta amíg én beülök, ezek után Ő is beült és elindultunk.


Amikor beléptünk a házba, mindenki elhallgatott. Egyedül Jane mondta ki, amit gondolt.
- Hurrá, már megint itt van. Nagyszerű, tegye még jobban tönkre Alec-et! Már így sem tud majd semmit csinálni a testőri feladataival, mert mindig ez a fruska jár a fejében.
- Jane! – szólt rá Aro és Alec egyszerre.
- Nem érdekelsz Alec! Én megmondtam, amit akartam, intézzétek el úgy, hogy mindenkinek jó legyen! Na sziasztok! Én már megyek is… nincs szükségem a búcsúra. – Ezzel a mondattal már kint is volt. Mindenki utána nézett, de már csak a becsukott ajtót láttuk.
- Lili, beszélhetnénk? – jött oda hozzám Alec. Edward most sokkal jobban szorította a kezem, de az arcán nem láttam semmit. Biztos Alec gondolataiban olvasott.
- Persze – elindultam, de Edward is jött velem, ezért Alec hozzátette:
- Négyszemközt – Szerelmem elengedett, de egyfolytában éreztem a tekintetét, míg felmentem a lépcsőn. Egyenesen a vendégszobába mentem, majd leültem Alec ágyára. Ő becsukta az ajtót, és megtámaszkodott rajta.
- Négyszemközt vagyunk, úgyhogy nyugodtan mondhatod – suttogtam ridegen.
- Lili én nagyon sajnálom, de… beléd szerettem, ez ellen nem tudok mit tenni. Tudnod kell, hogy mindig itt leszek neked, ha bármi baj van, itt leszek a háttérben, még ha nem is tudsz majd róla. Vigyázni fogok rád, és mindig arra fogok várni, hogy elfogadj engem. Ha… ha kell, nem iszom többet embervért, csak állat vért, csatlakozok hozzátok, csak kérlek legalább annyit engedj meg, hogy lássalak! – térdelt le elém.
- Alec, kérlek ne alázkodj meg. Tudnod kell, hogy soha, de soha nem foglak úgy szeretni, mint Edwardot. Te csak egy barátom vagy, úgy, mint mondjuk Emmett. Ennél nem leszel több, se ma, se évek múlva – szomorúan elmosolyodott, majd bólintott.
- Igen, ezt gondoltam, de akkor is itt leszek, ha csak egy barátra vágysz, aki meghallgat! Kérdezhetek valamit? – Bólintottam, de ekkor még nem tudtam, mire vállalkozok.
- Ha nem találkoztál volna Edwarddal, lenne esélyem? – Mi van? Ezt komolyan gondolja?
- De találkoztam Edwarddal, és beleszerettem. – Leült mellém az ágyra, és megfogta a kezem.
- Nem ez volt a kérdés, Szerelmem – suttogta – Az volt a kérdés, hogy ha nem találkoztál volna vele, és engem hamarabb látsz meg, akkor szeretnél-e?
- Fogalmam sincs. Nem tudom… - ajkai a fülemet harapdálták, és végigdöntött az ágyon. Nem Lili!!!! NEM TEHETED EZT EDWARDDAL!!!! Ő A BARÁTOD, NEM ALEC VOLTURI!!!!! – épp le akartam lökni magamról, mikor már nem volt ott.
- Hé, öcsi, ne nyúlj a húgomhoz, mert még megjárod! – Nevette Emmett, aki akkor lépett be az ajtón. Alec-et kerestem, akit Jasper fogott le, a falhoz lökve.
- Lili, jól vagy? – jött be Alice, és a vállamra tette a kezét. – Láttam, amikor… gyere, menjünk át Edward szobájába! – Tudtam, mit akar Alice mondani. Azt látta, hogy Alec… még magamban is nehéz kimondani… azt látta, hogy Alec megerőszakol. Alec képes lett volna megerőszakolni, ha Jasper nem ront be. Felmentünk a harmadik emeletre, Edward szobájába. Ő nem volt ott, gondolom, már Alec-et oktatja ő is. – Lili, tudod, ugye, hogy mit láttam? – lassan bólintottam, nem mertem megszólalni. – De nem történt, meg és ez a lényeg. Edwardék majd elintézik… - ekkor csörömpölést hallottunk. Ijedten néztem Alice-re, azt hittem, Edwardnak baja esett. Vámpírgyorsasággal lefutottam az első emeletre, és berontottam a szobába. Az üvegfal ki volt törve, és lent négy vámpír állt támadásban. Az egyik Edward volt, vele szemben Alec. A két hátrébb levő vámpírt is megismertem. Jasper és Emmett voltak. Hangos morgások hallatszottak minden felől, és egy gyors ugrás. Alec rátámadt Edwardra, amit nem bírtam nézni, csak felsikítottam.
- NEEE!!!!!!!!!!! AZONNAL HAGYJÁTOK ABBA!!!!!!!! – üvöltöztem. Amint láttam Edwardnak nem lett baja, de ezt akkor sem hagyhatom szó nélkül. Most Emmett támadott Alec-re, aki hangos reccsenéssel végezte az egyik sziklán a pataknál. Eltörhetett a keze, mert azt fogta erősen, de két másodperccel később már megint támadásba lendült, csak Emmett gyorsabb volt. Rosalie és Alice is ijedt arccal álltak mellettem, és ők is ugyanolyan idegesek voltam, mint én. A másik oldalamon a Volturi volt, és Carlisle-ék. Egyikőjük sem avatkozott közbe, így én megtettem ezt. Kiugrottam az ablakon, és szélsebesen odafutottam hozzájuk. Amikor Alec Jaspert szemelte ki, elé álltam, így ő kénytelen volt lefékezni.
- Azt mondtam, elég legyen! Alec Volturi, nem bánthatod se a Szerelmemet, sem a bátyáimat! Ők a családom, és nem tűröm, hogy akár egy ujjal is hozzájuk merészelj érni!! Ha ennyire harcolni akarsz, hát akkor velem tedd! Értem akarsz harcolni, akkor ellenem kell! Nem vagyok senkié, mint egy tárgy, hogy bíráskodjatok, mikor kié vagyok, mint a boltban a kassza! Aro! Miért nem avatkoztatok közbe?! Miért nekem kellett??!! – ordítoztam a ház felé. Aro egy ugrással mellettem termett, és lefogta Alec-et.
- Sajnálom, Lilian. Nem tehettem, mert tudtam, egyikőjük sem lenne hajlandó rá, hogy az én kedvemért megálljanak. Egy ilyen harcot csakis az szakíthatja szét, akinek több köze van hozzá, mint a harcolóknak. Alec! Indulunk… - Megragadta Alec vállát, és úgy húzta, de akkor én Aro elé pattantam.
- Nem mentek sehova, amíg nem tisztáztuk ezt az ügyet! – sziszegtem nekik. Caius elmosolyodott, (már mindenki a kis csetepaté helyszínére ért) és halkan hozzátette:
- Karakán lány, pont ilyen kéne még a csapatunkba! – Felmordultam, és gyilkos pillantást vetettem felé, amitől még nagyobb lett a mosolya. – Lilian! Lenne egy ajánlatom! – közelebb jött – Gyere velünk Volterrába! Nagyon jól éreznéd magad, mi pedig nagy hasznodat vennénk! Nos? Mit mondasz?
- Itt most senki nem megy Volterrába! – Adtam most már a legnagyobb hangot a dühömnek. – Rám viszont ne számítsatok a közel jövőben! Üljetek le! – mutattam a földre. A kisebb csapat, a gimibe járók le is ültek. A többiek állva maradtak. – Azt mondtam, mindenki üljön le! – Edward és Jasper ekkor felálltak, és mellém léptek. Jasper megfogta az egyik kezem, Edward pedig lágyan ezt susogta a fülembe:
- Szerelmem, kicsit csillapodj le! Vörös a szemed, pont, mint a Volturinak! – ijedten néztem rá, de aztán megráztam a fejem és tovább folytattam.
- Alec! Engem nem érdekel, ha szeretsz, én soha, amíg létezem, felfogtad, nem foglak viszont szeretni! Ezzel a támadósdival még jobban elástad magad előttem, szóval azt a kis fikarcnyi esélyedet is rögtön ellökted magadtól! Emmett, Jasper, Edward, nagyon köszönöm, hogy próbáltok megvédeni, de egy ilyen alak ellen nincs védelem. Kérlek Aro, figyeljétek Alec-et, vagy adjátok be egy intézetbe, vagy akárhova, hogy szem előtt legyen! – Alec erre felcsattant.
- Lili, nekem te lennél a legjobb gyógyszer! A szerelem mindent megold!
- Lehet Alec, de nem ebben az esetben, ugyanis itt most nincs szerelem. Esetleg egy, plátói, de nem viszonzott. Vagyis van, de az nem feléd irányul, hanem Edward felé. Most viszont, ha megkérhetlek, menj el. Alec, most tiszta szívemből kérlek, menj el, ne nehezítsd meg az életemet! Fogalmad sincs, miken mentem eddig is keresztül! Te nem engem szeretsz, hanem a külsőmet! Nem ismersz, nem tudod mi történt velem, hogy változtam át, mit csináltam, amíg nem voltam vámpír, semmit sem tudsz rólam – mondtam halkabban, de annál határozottabban. – Sajnálom, hogy eltört a karod, majd meggyógyul.
- Nem a karom volt, hanem a gerincem és igen, meggyógyult! Lili, csak annyit kérek tőled, had legyek a közeledben! – könyörgött. Odajött hozzám, és megfogta a kezem, de Jasper, mintha ő lenne a szerelmem, morogni kezdett, majd odébb lökte.
- Nem lehet Alec. Soha nem lehetne köztünk semmi, és te mégis erre kényszerítenél mindig, amikor megjelennél. Menj el! – suttogtam, hogy csak ők hárman hallják. Edward a derekamra tette a kezét, és húzni kezdett a ház irányába. Velem jött Jasper is, még mindig a kezemet fogva, mellette pedig Alice volt, és mögöttük Emmett, majd Rosalie lépkedett. Visszamentünk a házba, leültünk a nappaliba, majd mindenki a párja ölébe húzódott. Senki nem szólalt meg, de kintről még hallottam egy ordítást.
- SZERETLEK LILIAN BLACK!!!! – üvöltötte Alec, én pedig lehunytam a szemem, és Edward vállára hajtottam a fejem. Carlisle és Esme is visszajöttem az ordítást követően, ezzel jelezve, elment a Volturi. Mindenki nyugodtabb lett, de csak egy kicsit, mert teljesen ki voltunk.
- Lili, nem tudtam, hogy ilyenre is képes lenne… - kezdte Edward, de én a mutatóujjamat a szájára tettem.
- Hagyjuk, ezt Edward, menjünk haza, este jönnek a csajok. Különben, hogy egy normális, békés estét hagyjunk nektek, – itt Carlislie-ra és Esmé-re néztem – mindenki nálam tölti az éjszakát. Alice-szel mindent kitereltünk, és jön még két barátnőm is, így nektek teljes nyugalmatok lesz – mosolyogtam rájuk. Esme meghatottan nézett, Carlisle pedig mosolygott.
- Gyerekek, erre semmi szükség nincs! – mondta – Itt mindenki nyugodt, persze a legnyugodtabbak akkor vagyunk, ha te is itt vagy köztünk, na meg persze Jasper fiam is – viccelte el a végét. – Nem kell elmennetek.
- De már minden készen áll, és Lili barátnői is megérkeznek nyolc órakor. Naa, Carlisle, jobb lesz nektek is egy kis romantika! Mi is jól elleszünk, mintha osztálykiránduláson lennénk! Tök buli lesz az egész! – kérlelte nevelőapját Alice.
- Igen, mellesleg holnap pasik nélkül, mert ők vadásznak, mi meg vásárolunk. Jó napjaink lesznek – sorolta tovább Rose.
- Holnap vadászunk! Ezaz srácok, már alig várom, hogy leterítsek egy hatalmas grizzlyt! – Emmett már csak ilyen. Mindannyian nevetni kezdtünk, mire ő csak kérdőn nézett minket. Elköszöntünk Esmé-éktől, és elindultunk, mindenki külön kocsival, az otthonomba, a legjobb ott alvós buliba.