23. rész A gondolatolvasás avagy Alice meglepetése

– Hogy merészeltél hozzá nyúlni?! – megfogta Alec vállát, és az ablakon keresztül lógatta kifelé.
– Ugyan Edward! Nem én tehetek arról, hogy te ennyit szenvedtél, hogy bevalld-e neki, vagy sem. Én léptem, a többit majd ő dönti el. – Edward visszarántotta az ablakon, majd bemosott neki egyet. Felsikítottam, hisz ez nem valami jó módszer az ilyen dolgok elintézésére. Alec nem védekezett, csak hagyta, hogy Edward üsse.
– Alice figyelmeztetett, hogy te egy ekkora görény vagy! Tudtam, hogy ezt fogod tenni, de azt nem gondoltam, hogy ennyire fel tudsz bosszantani! Jobb lett volna, ha ott maradtok Volterrában, és felénk sem néztek, minimum száz évig!!! – kiabálta. Hatalmas harag volt benne, amit most akart kiadni. Odamentem, mert ezt már nem bírtam nézni.
– Edward! Edward, kérlek fejezd ezt be, nem éri meg! – Rám nézett, majd Alec-et egy lökéssel a földre küldte.
– Dehogynem éri meg. Ha a barátnőmhöz nyúl, megkapja érte, ami jár neki. Hatalmas féreg vagy Alec Volturi. Nem gondoltam volna, még rólad sem, hogy ilyet tennél. Eszem megáll! Itt veszekszek azzal a rohadékkal, aki a barátnőmet csókolgatja, ahelyett, hogy megölném. Szerencséd van! Ha Lili nem lenne itt, akkor most azonnal a temetőben kereshetnél helyet magadnak. Vagy nem is: találnék én helyet neked, ne félj! – elrángattam, mert még képes, és tényleg agyonveri Alec-et.
– Edward, nyugodj le! Ha nem, akkor idehívom Jasper-t. Kérlek, hagyd a fenébe, hisz nem jelentett számomra semmit. – Alec felhorkant.
– Ne mond már, hogy nem számított semmit, hiszen láttam Rajtad, hogy jól érezted magad. – gyilkos pillantást vetettem rá, hogy fogja be.
– Te csak ne szólj bele, világos?! – a fogaimon keresztül szűrtem ki. Már nekem is kezdett belőle elegem lenni. – Most pedig: Alec, holnap örökre eltűnsz az életemből. Soha többet nem akarlak látni, tűnj el, amíg nem kapom fel a vizet! Edward, te velem jössz! – elindultam a nappaliba, hogy megbeszéljek Edwarddal egy-két dolgot. Leültem a kanapéra, és csak vártam, hogy mellém üljön. Nem néztem Rá, úgy kezdtem bele a mondandómba.

– Te tudtad ezt. Te tudtad ezt, és mégsem szóltál. Én… azt hittem, egy kapcsolat abból áll, hogy megbeszéljük az ilyen dolgokat. De ha nem, akkor szólj! – Nem mozdult meg, és szólni sem szólt. – Fogalmam sincs, mit gondoljak most. Egyszerűen, nem merek most elmenni Alice-hoz, mert félek, hogy a Volturi kihallgatná. És Alec-et sem akarom bajba keverni. – dühösen kapta rám a tekintetét.
– Mi?! Nem akarod bajba keverni!!?? Ő csókolt meg, nem fordítva!!! – felpattant.
– Igen, jól hallottad, nem akarom bajba sodorni! Fogalmam sincs, milyen élete lehet a Volturinál, és milyen büntetést kaphat emiatt. Te sem tettél volna semmit, nem hívtál volna el a rétre, ha tudod, hogy Jacob az apám! Ha… ha egy kicsit is nyomoztál volna utánam, akkor már rég elköltöztél volna! Nem ismersz meg, és… és akkor nem lennénk együtt. – suttogtam. Ez volt a legnagyobb félelmem. Bellával már megtette, elhagyta, amibe belehalt. Mi van, ha velem is megteszi? Itt hagy örökre…
– A lényeg, hogy megismertelek. – az ölébe vett. Ha nem lennék vámpír, már biztos, hogy sírnék. – Ezen semmi és senki nem fog változtatni. Szeretlek. Ez nem változik. – lesütöttem a szemem.
– Bellának is ezt mondtad, mégis elmentél. – mélyet sóhajtott. – Előre szólok, én százszorta rosszabb és kibírhatatlanabb vagyok, mint ő volt. – felkacagott. Ránéztem, mire elkezdett játszani egy hajtincsemmel.
– Azt észrevettem. Veled sokkal nehezebb, de ugyanannyival könnyebb is. Nálad nem kell annyira tartanom, hogy megtámadlak. Sokat fejlődtem az évek során. – mosolyodott el. – Nem fogom hagyni, hogy Jacob eltüntessen engem a képből.
– Ezt meg hogy érted? – lemásztam az öléből.
– Sehogy. – szúrós pillantást vetettem Rá, mire folytatta. – Ezzel a nézéssel, még csoda, hogy nem öltél meg! Na jó, mondom. Jacob itt van a közelben. Tegnap este is hallottam, hogy itt futkározik az ablakod alatt. – Jacob próbálkozik. Ki akar velem békülni, de azt a 80 évet nem tudja pótolni semmi. A sok hiány, amit miatta szenvedtem, és Leah miatt. Igen, rájöttem, hogy ő volt a barátnője. Vicces, nem? Az aki rám támadott, pont azért, mert a Szerelmemet védelmeztem, ő lett volna a mostohaanyám. Uhh… belegondolni se valami jó. – Ki kellene békülnöd vele. – félbe akartam szakítani, mire megállított. – Had mondjam végig! Jacob mindig arra gondolt, hogy ébresszelek fel, és küldjelek le, vagy legalább had menj le La Push-ra. De én nem akadályozlak meg benne. Menj, ha szeretnél.
– Edward, ez… nem ilyen egyszerű. Jacob olyat tett, amit nem fogok neki, amíg élek, megbocsátani. És azt üzenget, amit csak akar, nem érdekel. Mondtam már, hogy tegye a… – nevetett. Már szinte leesett a kanapéról, annyira. – Mi van?
–Sem-mi. – szótagolta, mert még mindig annyira hahotázott. Csendben vártam, hogy lenyugodjon. Végre valaki figyelhetne rám. Edward, kérlek, hagyd abba… vagy mond meg, min nevetsz – mondtam gondolatban, bár úgysem hallja. Hiába strapálom magam. Úgysem fogja abbahagyni a nevetést. Lassan felkelt, mély levegőt vett, de ezt azonnal meg is bánta.–Na, most mi történt? – a számra tette a mutatóujját, ezzel jelezve, hogy maradjak csendben.
–Valami új szagát érzem. Nem Jacob, de hasonló. Mindjárt jövök! – azzal kifutott a házból. Vártam, hogy visszajöjjön, bekapcsoltam a tévét, azt néztem, fel alá járkáltam, amíg be nem toppant. De nem egyedül.


Vele volt még egy tizenhétnek tűnő kölyök is. Sötétbarna haja, már-már feketének tűnt, az esőtől. Szemei éjfeketék, mint Edwardé, ha vadásznia kell. Orra ugyancsak hasonlított Jacobéra, arca a gyerekes vonásokból átváltozott férfiassá. Félmeztelenül állt előttem, teste igencsak edzett volt. Mikor meglátott, elmosolyodott.
– Az erdőben találtam, épp a határ mellett sétálgatott. Most pedig elmeséled nekünk, mit is kerestél a barátnőm kertjében! Ülj le! – odavonszolta a konyhában, és lelökte az egyik székre. – Kezdheted!
– Már megtudtam, amiért jöttem. Szóval te vagy a vámpír csajszi! Hmmm… Jacob idegrohamot kapna, ha tudná mennyire… Istenem, hogy állhattál le egy vámpír mellett? – hitetlenkedve nézett rám. Teljesen meglepődtem, biztos látszott is rajtam. Hogy jön ide ez a taknyos, hogy engem rágalmaz?! Még csak nem is ismerem! – szitkozódtam.
–Nem egy, hanem kettő. – még jobban ledöbbent. – Most pedig, dalolj, mint a madárka! Ki vagy? – fel akart állni, de Edward visszalökte a székre.
–James. Egyéb sóhaj, azon kívül, hogy mutatkozzak be? – tökfej, bunkó. Ez a két szó a legjobb kifejezője, amit megállapítottam róla.
–Akkor James, most szépen elmeséled nekünk, hogy mit kerestél itt. És hogy honnan tudod, mik vagyunk. – Edward higgadtabb volt, mint én. Fogalmam sem volt, hogy tudja ennyire megőrizni a hideg vérét, de azért én is próbálkoztam uralkodni magamon. James cöcögött, majd hozzá látott.
–Ideküldtek, hogy megnézzem, igaz-e, hogy együtt vagytok. Azt meg, hogy honnan tudom, mik vagytok, már régen kiolvastad a fejemből, vérszopó. – Megindultam felé, hogy felpofozzam, de Edward lefogott. – Na hála! Nem kell nekem ez a fagyos hurrikán, még az hiányzik, hogy beszippantson, mint egy örvény. – Újra nekiindultam, de Edward ismét lefogott, csak most erősebben.
–Ha nem hagyod abba, elengedem, és meghalsz! Lili, nyugodj le! Ez egy korcs, nem kell miatta idegeskednünk! – Korcs?! Vérfarkas? Jézusom, itt helyben elájulok! Már csak ez hiányzott nekem, hogy egy farkast küldjenek a nyomomba! Jacob!!! – levegőért kapkodtam, hogy egy kicsit megnyugodjak.
–Te vérfarkas vagy? Uram atyám! Soha nincs egy nyugodt napom? Áhh… Melyik ágról? Úgy értem Ulay, Clearwater, Black, Call, mégis melyik? – elvigyorodott. Tiszta Jacob, de az lehetetlen, nem született másik gyereke. Tudtommal…
–Majd meglátod, ha eljössz este a tábortűzhöz. Lili, el kell jönnöd! Meg kell ismerned minket! – könyörgött.
–Nem… nem lehet. Én… vámpír… vagyok. Nem léphetem át a határt így… sajnálom. – kirohantam a hátsó ajtón, felmásztam a tetőre, és leültem. Nyugodtan akartam gondolkodni, amit a két fiú között nem tudtam megtenni. Mély levegőt vettem.

–Hogy a fenébe menjek le La Push-ra, vámpírként? – suttogtam. – Ez lehetetlen. Mihelyst átlépném a határt, Cullenék már a világ másik felén, vagy a föld alatt lennének. Nem tehetem. Nem vagyok rá képes. – Edward halkan mellém ült.
–Biztos, hogy kivételt tennének. És, ha akarod, Veled mennék. – mondta halkan. Nagyon megörültem, a nyakába ugrottam, hogy ilyen áldozatot hozna. De ez akkor sem lenne helyes. Veszélybe sodorni Edward és a többiek életét. Lehetetlen.
–Köszönöm, hogy kiállsz mellettem, de már döntöttem. Nem megyek. Ha Jacob úgy érzi, mondanivalója van, akkor jöjjön ide, és mondja! – Szerelmem kételkedve nézett.
–Már megtette, emlékszel? Mondtam, hogy azt gondolta ébresszelek fel, és küldjelek le hozzá. – ezen eltöprengtem. Ha tényleg találkozni akar velem, legyen. Elhívom este a határhoz, ott mindent elmondhat, amit akar. Megcsörrent Edward telefonja.
–Fogadjunk, hogy Alice az. – mondtam.
–Te is a jövőbe látsz, vagy mi? – felnyitotta a kis telefont, és beleszólt. – Haló?
–Szia Edward! Na szóval az estével kapcsolatban, Jacobot át kell hívnotok a határon, mert Lilian nem akar majd átmenni. – lehajtottam a fejem. Alice mindig beárul!!!!! A francba is! – Edward eltátotta a száját. – Hoppá! Edward, kérlek ne piszkáld, nagyon nehezen adta rá a fejét, hogy elmenjen. Mennem kell, majd este találkozunk. Szia! – azzal letette. Edward felém fordult kifürkészhetetlen tekintetével.
–Tehát elmész – bólintottam. – Még jó, hogy a húgom a jövőbe lát, másképp csak este tudtam volna meg, nem igaz? – összecsapta a kezét. – Mindegy, menjünk le!
–De mi van Jamessel? Nem akarom most azt hallgatni, hogy gyere el ma este a tábortűzhöz. – elmosolyodott.
–James már rég elment. – megfordult és leugrott a tetőről. Majdnem szívbajt kaptam (amit vámpírként kissé nehéz lenne megvalósítanom) ennek láttán. – Gyere! Nyugi, nem lesz semmi baj! – Leugrani biztos nem fogok.
–Én innen le nem ugrok! – széttárta a kezét, hogy elkap. – Akkor sem!
–Ha felmegyek? – megráztam a fejem. – Lehozlak, várj! – felfutott a tetőre, az ölébe vett, és leugrott. Visítottam, Edward pedig nevetett. Erősen karoltam a nyakát, már attól féltem, hogy eltöröm. – Nem is volt olyan vészes, igaz? Kinyithatod a szemed… – nehezen de tényleg kinyitottam. A földön voltunk, na persze én Edward karjaiban.



(Edward szemszöge)

Az erdő felől éreztem a szagot, így oda futottam. A határ előtt három-négy méterrel megláttam amit kerestem. Egy kölyök volt, hátulról azt hittem Jacob. De a szaga nem teljesen olyan volt. Elé álltam, mire hátrahőkölt.
–Mi a francot keresel te itt? – kérdezte. Hogy a ménkűbe kerül ez a vérszopó ide, az előbb még Lilivel volt!
–Én is ezt kérdezem tőled, mit kerestél a barátnőm házánál? – vállat vont, ezzel jelezve, hogy nem fog válaszolni. – Rendben, ha nekem nem mondod el, akkor majd Lilinek! Indulsz előttem, vagy toljalak? – morgott, de meglöktem, ezért ment magától is. Nem sétált, inkább futott, de sajnos le kellett lassítanom, mert nem volt olyan gyors.
–Hülye vérszopó! Mióta Lili itt van nem is láttam. Sőt, még soha nem találkoztam vele.
–Honnan ismered Lilit? – felém fordult és rezzenéstelen arccal figyelt. Mit is mondott Jacob? Melyiknek milyen a képessége? A fekete hajú vámpírcsaj jövőbelátó. A szőke srác hangulatérzékelő vagy mi a franc. A bronz hajú az a gondolatolvasó. Mi is a neve? Edmund… vagy Edward. Edward ez az! – ezek a gondolatok az agyamra mennek.
–Semmi közöd hozzá. Ez rá és rám tartozik. Te, mi lenne, ha leszállnál Liliről? Nem vagy rá jó hatással. A múltkor sem aludt miattad – majd meglátod, hogy miért nem aludt. Amibe belerángattam, az egyszerűen borzalmas, de majd Ő elmondja, ha akarja.
–Na, menj, mert Lili idegrohamot kap hol vagyok ennyi ideig! – vállat rántott.
– És ez engem hol érdekel?! Ha hiányzik neki egy pióca, akkor biztos, hogy agybaja lehet. Mégpedig súlyos.

Lassan mentünk, túlságosan is. Az erdőn csak itt-ott szűrődött be az a kevés fény, ami csak a felhőkből áradt. Épp esni készült, de ezt már Alice megjósolta nekünk. Ránéztem a „fogolyra”, kinek széles mosoly futott végig arcán. Teljesen kizártam a gondolatait a fejemből, legalábbis próbálkoztam vele. Másra koncentráltam, például a családom gondolatait hallgattam. Bár ezt sem mindig teszem, mert az mégis az övék. Így a „hívatlan vendégeinket” hallgattam.
–Alec még sosem volt ennyire ramaty állapotban. Szörnyű ránézni is. Hol volt, és mit tettek Vele? Nem bírom nézni, ahogy ennyire szenved – Jane gondolatai megleptek.
– Jane-nek is vannak érzései? Ez nekem új… Nem szokott érzelgős lenni, legalábbis, amikor elmentünk utoljára Volterrába, nem tűnt valami nagyon érzelgősnek.
–Alec felrúghatja a barátságunkat Cullenékkel. Én szégyenkezem miatta, hogy ilyet tett. Megcsókolni azt a szegény lányt… Alec soha nem volt ilyen. El sem hinném, hogy szerelmes, ha nem láttam volna, hogy néz a lányra. – Tehát már Aro is tud mindent. Miért is csodálkozom? Alec-nek meg kellett osztania valakivel, mit is érez. Tovább hallgattam Aro gondolatait. – Borzasztó, amit tett, még számomra is. Azon sem lepődnék meg, ha Edward megjelenne, és megpróbálná megölni. Nyomós oka van rá, márpedig teljesen igaza lenne. Én sem hagynám ezt szó nélkül, de amint láttam, Edward sem. Megölte volna, ha nincs ott Lilian. Hmmm… nagy hatással van a férfiakra, az már biztos. Főleg a szabad és fiatal vámpírokéra. Lilian Black… érdekes név. Sok nyelven tudok, bár mégis két nyelven a legmegfogóbb ez a név. Ugyebár eredeti alakjában, angol nyelven, és magyarul: Fekete Liliom. A virágnév nálunk is nagy szerepet játszik, Olaszországban. Bár kevésbé, mint a tipikus nevek, de néha előfordulnak. Valami titok lappang Lilian mögött. Érzem, és tudom is, mivel Edward őt irányította felém, azzal a tudattal, hogy nem tudok olvasni a gondolataiban. Titkolnak előlünk valamit, ami biztos így van rendjén. – Ekkor azt láttam, hogy Alec-re néz. – Egyedül van. El tudnám képzelni vele Lilian-t. – Bevillant egy kép előtte, ahogyan Szerelmem Alec kezét fogja és vérvörösek szemei. Nem bírtam tovább, gyorsan kizártam a fejemből.

Már csak néhány lépésnyire voltunk Lili házától. Ez a vérfarkaskölyök gyorsabbra vette a tempót, látni akarta már Egyetlenemet. Bementünk a hátsó ajtón, mire Lili felém kapta tekintetét, majd a betolakodóra. Elkezdtem magyarázkodni, miért is hoztam ide.
–Az erdőben találtam, épp a határ mellett sétálgatott. Most pedig elmeséled nekünk, mit is kerestél a barátnőm kertjében! Ülj le! – Átvonszoltam a konyhába, majd jó erősen lelöktem az egyik székre. Lili csendben követett bennünket. – Kezdheted!
–Már megtudtam, amiért jöttem. Szóval te vagy a vámpír csajszi. Hmmm… Jacob idegrohamot kapna, ha tudná mennyire… Istenem, hogy állhattál le egy vámpír mellett?! – erre Lili nagyon felbőszült.
–Nem egy, hanem kettő – válaszolta, mire mind a ketten ledermedtünk. Már Alec is a szerelme? Jó tudni, bár biztos csak azért mondta, hogy kioktassa azt a kutyát. – Most pedig dalolj, mint a madárka! Ki vagy? – a farkas fel óhajtott állni, de sajna én visszalöktem.
–James. Egyéb sóhaj, hogy mutatkozzak be? – James?! De hisz… nem, ő nem vámpír, ő vérfarkas. Kizárt, hogy az a James lenne, aki régen vadászott Bellára.
–Akkor James, most szépen elmeséled nekünk, hogy mit kerestél itt. És azt is, honnan tudod, mik vagyunk. – hangom higgadtságot tükrözött, bár korán sem voltam az. Amint a szemem sarkából láttam, Lili is meglepődött ezen, és próbált úrrá lenni saját érzésein. James cöcögni kezdett, majd nekilátott a mondanivalójának.
–Ideküldtek, hogy megnézzem, igaz-e, hogy együtt vagytok. Azt meg, hogy honnan tudom, mik vagytok, már régen kiolvastad a fejemből, vérszopó. – Szerelmem előrelendült, hogy most elintézi, de én visszafogtam. – Na hála! Nem kell nekem ez a fagyos hurrikán, még az hiányzik, hogy beszippantson, mit egy örvény. – Lili megint előrelendült, de most erősebben fogtam.
–Ha nem hagyod abba, elengedem, és meghalsz! Lili, nyugodj le! Ez egy korcs, nem kell miatta idegeskednünk. – Erre persze, felkapta a fejét, és kisimultak az arcvonásai.
–Te vérfarkas vagy? Uram atyám! Soha nincs egy nyugodt napom? Áhh… Melyik ágról? Úgy értem, Ulay, Clearwater, Black, Call, mégis melyik? – Özönlöttek belőle a kérdések, mire James elvigyorodott, hogy ennyire érdekli Lilit, ki is ez a farkas.
– Persze, hogy Black. De ezt csak akkor mondom el, ha eljössz majd este hozzánk. Ne merd továbbítani vérszopó! – Nézett rám szúrós szemmel.
–Majd meglátod, ha eljössz este a tábortűzhöz. Lili, el kell jönnöd! Meg kell ismerned minket! – könyörgött neki. Már megfordult a fejemben, hogy kimegyek, és had ecsetelje a barátnőmnek, hogy ő is vérfarkas és ráadásul Black. Ami azt jelenti, hogy… LILI TESTVÉRE! – ordított bennem egy hang.
–Nem… nem lehet. Én… vámpír… vagyok. Nem léphetem át a határt így… sajnálom – magyarázkodott, majd elrohant. Amint hallottam még a tetőre is felmászott az én kis butusom.
–Kösz, hogy nem mondtad el neki, ki vagyok. Rendes volt tőled – szólalt meg végül James.
–Azért tettem, hogy megvédjem. Te is sokkal többet segítenél neki, ha nem keresnéd. Lili teljesen megszakította a vérfarkas életét. Nem lenne szabad megint belekevernetek szegényt, így is annyi mindenen ment keresztül, pont Jacob miatt. És miattam is – hajtottam le a fejem. – Menj el, James! Jobb lesz mind a kettőtöknek. Nagyon felkavarta Lilit ez a találkozás. – Felállt a székről, majd elindult az ajtó felé, de amikor megfogta a kilincset, megállt.
–Mit gondol most? Tudja, hogy a testvérem? – Nem akartam elárulni, hogy soha nem hallottam még Lili gondolatait, így csak megráztam a fejem. Elmosolyodott, és kilépett a házból. Én rögtön kimentem a másik ajtón, és felugrottam a tetőre. Lili felhúzott térdeit kulcsolta össze kezeivel és nézte a felhős eget.
–Hogy a fenébe menjek le La Push-ra, vámpírként? – Mondta. – Ez lehetetlen. Mihelyst átlépném a határt, Cullenék már a világ másik felén, vagy a föld alatt lennének. Nem tehetem. Nem vagyok rá képes – nagyon halkan mellé ültem.
–Biztos, hogy kivételt tennének. És, ha akarod, Veled mennék – suttogtam. Annyira megörült, hogy egyenesen a nyakamba vetette magát. Mégis erősen gondolkodott valamin, aztán csüggedten visszaült.
–Köszönöm, hogy kiállsz mellettem, de már döntöttem. Nem megyek. Ha Jacob úgy érzi, mondanivalója van, akkor jöjjön ide, és mondja! – Kételkedve néztem, de nem azért, mert Jacob már járt itt. Attól tartottam, ha megint felemlegetem, megenyhül, és elmegy hozzájuk.
–Már megtette, emlékszel? Mondtam, hogy azt gondolta, ébresszelek fel, és küldjelek le hozzá. – Kicsit gondolkozott, végül megszólalt a telefonom.
–Fogadjunk, hogy Alice az – jelentette ki. Ránéztem a kijelzőre, és láss csodát, tényleg a húgom volt az!
–Te is a jövőbe látsz, vagy mi? – Felnyitottam a telefont, és köszöntöttem testvéremet. – Haló? Szia, Alice!
–Szia Edward – hallottam meg pöttöm hugicám hangját a másik oldalról – Na szóval, a ma estével kapcsolatban, Jacobot át kell hívnotok a határon, mert Lilian nem akar majd átmenni – Lili megharapta az alsó ajkát, majd lehajtotta a fejét. Eltátottam a szám, mert ez teljesen váratlanul ért. – Hoppá! Edward, kérlek ne piszkáld, nagyon nehezen adta rá a fejét, hogy elmenjen. Mennem kell, majd este találkozunk. Szia! – Én még mindig döbbenten figyeltem, mikor a telefon sípolt egyet.
–Tehát elmész – bólintott – Még jó, hogy a húgom a jövőbe lát, másképp csak este tudtam volna meg, nem igaz? – Összecsaptam a tenyeremet – Mindegy, menjünk le!
–De mi van Jamessel? Nem akarom most azt hallgatni, hogy gyere el ma este a tábortűzhöz – elmosolyodtam, mert ezek szerint nem hallotta, hogy elment a testvére.
–James már rég elment – mondtam, majd leugrottam a tetőről. Félve nézett rám, mikor felpillantottam. – Gyere! Nyugi, nem lesz semmi baj! – Megrázta a fejét, és erősen megmarkolta a tetőt.
–Én innen le nem ugrok! – Széttártam a kezem, hogy majd elkapom. – Akkor sem!
–Ha felmegyek? – Erősen megrázta a fejét, hogy Ő biztos nem ugrik – Lehozlak, várj! – Felfutottam (újra), az ölembe kaptam, és ugrottam. Visított vagy három percig, míg leérkeztünk. Én egyfolytában nevettem, mert nagyon vicces volt – Nem is volt olyan vészes, igaz? Kinyithatod a szemed… – először csak az egyik szemét merte kinyitni, majd mikor látta, hogy a földön vagyunk, a másikat is kinyitotta.
–Ezt soha többet, ígéred? Könyörgöm, ez nagyon megrémisztett – reszketett a félelemtől. Csak most jöttem rá, hogy megijesztettem. Mert nem hiszem, hogy fázna vámpírként, de ki tudja, még az is lehet.
–Félsz a magasságtól? – Megrázta a fejét – Akkor mitől reszketsz?
–Nem tudom. Letennél? Tudod azért mégsem lenne valami jó, ha egész nap a karjaidban lennék, hisz nehéz vagyok – megráztam a fejem.
–Nem vagy nehéz. Szerintem pedig jó lenne, ha egész nap a karjaimban lennél. Én nem bánnám – nevettem. Ő is velem nevetett, de ez már kicsit fáradtabb volt – Fáradt vagy?
–Egy kicsit. Hosszú volt a mai nap… túlságosan is hosszú – dünnyögte – Nem akarok ötleteket adni, félre ne érts, de felvinnél a szobámba? – Hatalmasat nevettem. Még hogy nem akar ötleteket adni! Vicces…Nehéz lenne ezt nem ötletnek venni, sőt már tényleg nem ötlet, mert régóta akarjuk mind a ketten, csak közbe jön valami minden egyes alkalommal. Lehet, hogy ez nem is csupán véletlen, hisz ki tudja: lehet várnunk kell még. Megindultam a ház felé karomban Lilivel, és felvittem az emeletre. Lefektettem az ágyra, majd a másik oldalára feküdtem.
–Nem is vettem célzásnak, csak egy kicsit – töprengtem. Kinyitotta a szemét, és hozzám vágott egy párnát.
–Ha ha ha – aranybarna szemeivel vizsgálgatta az arcomat – azt hiszed vicces vagy Edward Cullen? – Rám feküdt, majd egy puszit nyomott az ajkaimra. – Ez a „célzás” dolog nem volt annyira vicces, mint a mi történetünk. Gondolkoztál már ezen? Vérfarkas és vámpír. A két tiltott gyümölcs. Lehetetlen, de mégis lehetséges, ha kilétünk titokban marad. Vérfarkas vagyok, és mégis egy vámpírt szeretek, megszegve ezzel a legelső szabályt. „NE KERÜLJ A VÁMPÍROK KÖZELÉBE!!!” Ez a legfőbb szabályunk, vérfarkasoknak – elfordította a fejét, hogy ne láthassam az arcát – Szeretlek Edward, tiszta szívemből, és ez örökre így lesz.
–Én is ugyanígy érzek. Nem szabadna…
–Mégsem tudok ellenállni – mondtuk ki egyszerre, majd elmosolyodtunk.
–Igen, valami ilyesmi. Lili, valami baj van? – megrázta a fejét, de nem felelt. – Mond el, úgy is tudom hogy van valami! – Sóhajtott, majd ismét egy puszit adott a számra.
–Néha már kételkedem benne, hogy tényleg nem tudsz olvasni a gondolataimban – suttogni kezdett – úgy érzem, mindenképp elárulom a családom. Vagy titeket, vagy őket. Számomra egy nagy család vagyunk mindannyian. És itt nem számít, hogy vámpír vagy vérfarkas, esetleg mindkettő. Úgy, mint a kapcsolatunkban. Egy nagy család, minek tagjai képesek közösen cselekedni a jó ügyért. De ez soha nem fog működni – látta be.
–Lili, ez nem miattad van így. Sokkal régebben történt meg ez, hogy a farkasok és a vámpírok ellenségek lettek. Jóval a születésed előtt, szerelmem – suttogtam vissza, majd megsimítottam az arcát – Ha már születésnél tartunk – kérdő tekintettel emelte fel fejét a mellkasomról – Mikor is van a szülinapod? És… hány éves is vagy? – Vonakodva lemászott rólam, és az ágy végébe ült.
–A szülinapom június 8-án van. A korom pedig… Edward könyörgök ne legyél ideges! Tudod mondtam, hogy négy éves voltam, mikor Bella meghalt – bólintottam – de én valójában, akkor úgy néztem ki, mint egy fél éves kisbaba. Persze tudtam beszélni, meg minden, de… külsőre sokkal kisebb voltam, ellentétben a többi farkassal. És így, ha pontosan összeszámolom az időt, akkor én most töltöttem a tizenhetet. – Eltátottam a szám. Tizenhét éves??!! Én azt hittem, hogy minimum a húszat betöltötte. Ez volt a nagyon minimum. – Edward minden rendben? – kérdezte. Most jöttem rá, hogy még mindig teljesen le vagyok dermedve.
–Igen, csak kicsit meglepődtem ennyi – mondtam, bár félig még a sokk hatása alatt voltam.
–Aham, értem. Öhm… Edward? Magamra hagynál egy kicsit? Tudod, elmennék zuhanyozni.
–De te vámpír vagy! Nincs szükséged zuhanyzásra! – forgatta a szemét.
–Jó tudom, de akkor is, a szokás néha hatalom!

Megpusziltam a homlokát, majd kimentem az ajtón. Lementem a lépcsőn és az erdőn keresztül futottam. Úgy döntöttem hazamegyek, és beszélek Carlisleval. Már a kocsibejárónál álltam, mikor épp Emmett kanyarodott kifelé, és majdnem elsodort magával.
-Hé ember! Minden rendben van, hogy engem is vinni akarsz? – ordítottam utána. Gyorsan lefékezett, majd visszatolatott – Bocsi Edward, csak egy kicsit elborult az agyam. Alice mindenkit vásárolni akar vinni, én meg menekülök előle – vigyorgott. – De szerintem Jasper se bírja sokáig már ezt a hajcihőt. Teljesen kikészült a Volturik érzelmei miatt. Főleg Alec-é zavarja, de azt nem tudom miért. Te sem? – morogtam, mire bátyám meglepetten nézett rám.
-De, sajnos tudom, és Alec nagyon is megérdemli, hogy elsüllyedjen szégyenében – morogtam. Emmett csak vállat vont, és elhajtott.
Bementem a házba, ahol nem kis megdöbbenésemre Alice Jane-nel nevetgélt a gép előtt. Aro épp nevelőapámmal beszélgetett, Caius és Marcus pedig őket hallgatták. Ekkor megláttam az ablakban Alecet. Felém fordult és undorral nézett rám, majd elém jött.
-Hol hagytad a kis barátnőd? – gúnyolódott – Ó, vagy már ne is a barátnőd? – elkaptam a torkát és neki löktem a falnak.
-SEMMI KÖZÖD HOZZÁ! HA MÉG EGYSZER MEGLÁTLAK A KÖZELÉBEN NAGYON MEGBÁNOD, FELFOGTAD??!!! – ordítottam. Minden szem rám szegeződött, de ez most nem érdekelt. Dühös voltam, és úgy döntöttem, megkapja a magáét ez a szemét.
Ellöktem, majd támadó állásba lendültem. Ő szintúgy követte a példámat. Épp neki akartam ugrani, amikor Aro közénk állt.
-Ezzel nem oldatok meg semmit, fiúk – nézett felváltva ránk – beszéljük meg nyugodtan! – kérlelt engem.
-Nem Aro! Sajnálom, de ez túl megy a tűrőképességeimen. Amit tett… az egyszerűen rohadt szemétség! Nem csinálhatja mindig azt, ami épp az eszébe jut, ezt neked is be kell látnod!
-Miről van szó? – jött oda mellém Alice és Jasper.
-Arról, amit láttál Alice. Igen, tudom, mondtad, de… áhh ezt nem bírom! – azzal felmentem a szobámba. Legszívesebben ott a tetthelyben megöltem volna azt a suttyót. Valaki kopogtatott, és én már tudtam is, hogy ki az – Gyere be, Alice! – bemasírozott a szobámba, és leült a kanapéra.
-Edward, én tudom, hogy mennyire idegesít ez a dolog, de kérlek próbáld meg higgadtan kezelni. Nem Alec miatt, félre ne érts, hanem Lili miatt – ekkor felkaptam a fejem – Tényleg csakis miatta, mert nagyon megrendült a bizalma mindenkiben. Sőt, meg is ijedt Tőled, amikor verekedtél Alec-cel. Szinte már megőrült, és akkor sem őt féltette, hanem Téged. Hogy mi lesz veled, ha rosszabbat teszel Alec-cel. Attól tartott, hogy a Volturi esetleg… szóval érted – nézett rám óvatosan.
-Tudom, Alice, de most ha belegondolsz az én helyembe, te mit tennél? Nem nézhetem tétlenül, hogy ha épp nem vagyok ott, akkor megcsókolja! Alice én nem bírom nézni… - közelebb jött mellém, és átölelt.
-Menj vissza hozzá! Nemsokára abbahagyja a fürdőzést. Hát… meglepetésben, abban lesz része – kacsintott, majd kitáncolt a szobából. Elgondolkodtam, hogy mégis milyen meglepetésben, majd inkább ráhagytam, mert nem lehetett semmit sem kiolvasni a fejéből. Folyton a tegnapi éjszakára gondolt, amikor Jasper és ő… na szóval… igen. Már megőrít az ilyen gondolataival. Kiugrottam az ablakon, és futottam vissza Lilihez. Csak Rá koncentráltam – hogy elfelejtsem Alice gondolatait, mert teljesen A körül forogtak – és már csak tíz méternyire voltam a szobája ablakától. Felugrottam, majd körbenéztem. Sehol senki. Lili még biztosan fürdik – gondoltam. Aztán meg is hallottam a víz locsogó hangját.
Elmosolyodtam.
Odaálltam az ajtaja elé, hogy ha kijön akkor meglepődjön. De ahelyett én estem össze, majdnem.
Vajon Edward mit csinálhat? Vadászik? Vagy esetleg hazament? Jó volna megtudni! Remélem nem csinált semmi hülyeséget, mert belehalnék, ha bármi történne Vele. Eltátottam a számat, mert ilyen még nem volt. Hallom a gondolatait. Köszönöm Istenem! Végre hallom a gondolatát… Gondoltam szólok neki, hogy megjöttem.
-Megjöttem! – kopogtam az ajtón.
- Ó a fenébe, én még nem vagyok kész! A francba is! Akkor mindjárt megtörölkőzöm és kimegyek. Hmm… rám férne egy kis testápoló… - nézett le magára. Nem bírtam tovább, hisz a tisztesség megkívánja.
-Lili kérlek ne gondolj magadra! Könyörgöm… ha kijöttél elmondom miért – megtette amit kértem, mert már egy számon gondolkozott, amit le akart tölteni a netről. Hallottam, hogy felkapja a törölközőt, és elindult az ajtóhoz. Kinyitotta, majd Rám nézett kérdő tekintettel, és várt, én meg elkezdtem magyarázni.


Lili szemszöge

Épp a fürdőkádban gondolkodtam, hogy Edward mihez kezdett a szabad idejével. Vadászott, vagy hazament? Nem tudom. De remélem nem tett semmi hülyeséget. Abba biztos is, hogy belehalnék.
-Megjöttem! – hallottam meg Edward lágy hangját.
Ó a fenébe, én még nem vagyok kész! A francba is! Akkor mindjárt megtörölkőzöm és kimegyek. Hmm… rám férne egy kis testápoló – néztem le magamra. Edward nagyon hirtelen rám szólt.
-Lili kérlek ne gondolj magadra! Könyörgöm… ha kijöttél elmondom miért – elkezdtem egy számon gondolkodni, amit le akartam már régóta tölteni. Egy magyar szám volt. Bnf: Éld át. Tetszett a zene ritmusa meg ilyenek. Mostanában nagyon tetszenek a magyar zenék. Bírom a stílusokat, persze csak némelyiknek. Felkaptam gyorsan a törölközőt, kiszálltam a kádból és kikászálódtam az ajtóig. Kinyitottam, majd vártam, hogy Edward elkezdje a magyarázatot.
-Azért mondtam, hogy ne gondolj magadra… mert mikor visszajöttem hallottam… hallottam a gondolataidat – suttogta – Nem tudom hogyan, de hallom, mit gondolsz. Biztos ellazultál, vagy valami, de hallom, ilyen nem lehet, hacsak nincs valami különleges ilyen… védelmed, vagy mi a fene, amit csak most tudtál, hogy nem voltam itt, kikapcsolni – értetlenül néztem Rá.
-Állj! Stop! Akkor… most azt mondod, hogy tudsz olvasni a gondolataimban? – bólintott – Igen, eddig felfogtam. És most olyasmit adsz be nekem, hogy van valami védelmem? Jó vicc volt, bár nem nevettem sokat rajta.
-Nem volt vicc, szerintem ez így van. De majd megkérdezzük ezt Carlisletól is, ha elmentek Volterrába – nekidőlt a falnak, én pedig megfogtam a kezét. Elmosolyodott, és végigsimított a vizes karomon.
-Ugye nem csináltál semmi hülyeséget, amíg nem voltál itt? – böktem ki végül. A mosoly lehervadt az arcáról, helyette gondolkodóan nézett – Ugye nem? Kérlek Edward, mond, hogy nem!
-Semmit nem tettem. Hazamentem, mert beszélni akartam Carlisleval, de ő el volt foglalva, ezért Alice mondott nekem olyat, ami nagyon jól esett. – Vigyorgott.
-Mégis mit? – nem válaszolt, helyette megcsókolt. Először lágyan, érzékien, majd hevesebben. Már csak arra eszméltem fel, hogy az ágyon fekszek, Ő pedig fölöttem tornyosul.
-Edward! Öhm… ma nem szerencsés, eléggé ideges vagyok már így is az este miatt – mellém feküdt, majd mélyet sóhajtott – Sajnálom, de elég rég beszéltem Jacobbal és ez nagy előrehaladás a szememben. Főleg az én részemről, mert soha nem ültem le vele beszélni.
-Tudom, hidd el és nagyon sajnálom, de így törölközőben… - Ó tényleg! Törölközőben vagyok. Át kell öltöznöm! – Igen, nem ártana, mert a végén letámadlak – küldte felém a kedvenc mosolyomat.
-Tényleg hallod a gondolataimat? – bólintott. – Próbára tehetlek? – nagyot nevetett.
-Persze! – mosolygott, de én még mindig kételkedtem.
- Oké, akkor lássuk! Elmennék Alice-szel vásárolni! - gondoltam.
-Ez biztos? Alice-szel vásárolni… hát Te tudod, de szólhatok neki! Sőt, már hívom is – eltátottam a szám, mert tényleg tud olvasni a gondolataimban. – Jól van, nem hívom. Hahó! Még mindig nem öltöztél át… lassan ezt is leszedem Rólad!
Felpattantam az ágyról és a szekrényhez mentem. Kiszedtem belőle egy tűzpiros topot, egy farmert, na meg a fehérneműimet, egy fekete csőszárú farmert és egy fekete magas szárú tornacipőt. Átmentem a fürdőszobába, és gyorsan felkapkodtam a cuccaim. (Ügyelve arra, hogy Edward ne lásson a gondolataimon keresztül)
-Hát ma sem tudunk már sok mindent csinálni, mert mindjárt indulnunk kell – mondtam, miközben a sminkemet tettem fel. Csak egy kis szemceruza, szájfény és egy kis szemfesték. Ennyi, nem akarom túlzásba vinni. Edward kinyitotta az ajtót, és majd kigubbadt a szeme.
-Öhm… nem akarsz felvenni valamit felülre is? Mert ez nem sokat takar belőled… már megbocsáss! A barátnőmnek ne legyen kint mindene egy ilyen kis semmiből – nézett rám csúnyán.
-Istenem Edward! Bocs, de nem kérdeztem a véleményedet, hogy mit vegyek fel erre a hülye alkalomra. És veszek fel farmerdzsekit is, úgyhogy takarni fog – löktem oda neki foghegyről. Már megbántam, hogy így beszéltem Vele, de nem szeretem, ha beleszólnak a dolgaimba. Főleg az öltözködésembe. Az elég ha én eldöntöm, hogy mit veszek fel, nem számít ki mit mond.
-Most ezen fogunk veszekedni? Hogy mit vegyél fel? – kérdezte nevetve.
-Sajnálom – hajtottam le a fejem.
-Én is. Még mindig annyira furcsa, hogy egy tizenhét évessel járok. Amint látom, a ruhafelfogás is tizenhét éves. Pont, mint Alice – motyogta.
Hozzá vágtam egy törölközőt, mire még jobban nevetett. Aztán megiramodott utánam, én pedig futottam előle. Néha felsikítottam, mikor elém állt, majd visszavonulót fújtam, s bementem a szobámba. Ő utánam szaladt, és lelökött az ágyra, ezzel teljesen összekócolva a hajam. De ez most nem érdekelt. Jót nevettünk ezen, és utána csak feküdtünk az ágyon. Míg meg nem szólalt.
-Idő van – csak ennyit mondott, én pedig már tudtam, hogy mennünk kell. Jacob vár ránk a határnál, legalábbis azt hiszem.
Beültünk a Volvóba, és elindultunk. Edward a szokásosnál lassabban hajtott, bár lehet azért, mert iszonyat ideges vagyok.

Na meghoztam a részt! *milliónyi bocsánat mert ennyit késett* Remélem ez is tetszeni fog :D Várom a kommenteket!
Jó hétvégét! Puszi