22. rész Alec csókja

Reggel kicsit nyűgösen ébredtem fel, de amikor megéreztem, hogy Edward mellettem fekszik, ez teljesen elmúlt. Nem akartam megmozdulni, de már nem bírtam anélkül, hogy ne lássam a legangyalibb arcot a világon. Megfordultam, mire mellkasával találtam szembe magam. Meglepődtem, mire kuncogni kezdett.
- Jó reggelt! - a hátára fordult, és mellkasára húzott, így végre láttam a tökéletes arcát.
- Neked is! - közelebb hajoltam Hozzá, hogy meg tudjam csókolni. Ez sikerült is, de amikor ajkaim lejjebb vándoroltak az állára, akkor elhúzódott. Ekkor láttam meg éjfekete szemeit. Leszálltam Róla, és a szoba legtávolabbi pontjára mentem.
- Mit csinálsz? - értetlenül figyelt. Fogalmam sincs, mit mondjak neki, hogy mondjam meg, hogy feketék a szemeid, csak meg akarom könnyíteni a dolgod. Úgy döntöttem ezt fogom mondani neki.
- Nem akarom még nehezebbé tenni a dolgot. Tudom, hogy már nagyon szomjas vagy és ezért én... - megrázta a fejét, majd odajött hozzám.
- Nem vagyok szomjas. Amúgy így próbálom magam még jobban kontroll alá helyezni. Csak akkor megyek vadászni, ha tényleg szomjas vagyok.
- Ne hazudj itt nekem Edward Cullen! Vak azért még nem vagyok. Látom, hogy majd meg őrülsz, hogy mellettem vagy. - Kifogásolni akarta, amit mondtam, én pedig meg akartam előzni, de befogta a szám.
- Nem őrülök meg azért, mert melletted vagyok. Én attól szoktam félni, hogy bántalak, de most kivételesen nem vagyok szomjas. - elvette a kezét a számról, de azt még tisztán láttam, hogy megremegett.
- Mondd csak! Ha nem vagy szomjas, akkor miért remegett az előbb a kezed? Márpedig ilyen még soha nem fordult elő. - Remélte, hogy nem veszem észre. Odament az ablakhoz, kinyitotta, majd mélyet szívott a friss levegőből. - Tudtam, hogy vadásznod kell. - visszafordult, és kemény arccal nézett rám.
- Nem fogok ma délig vadászni. Ha nem tetszik, akkor menj Alice-hez! Sajnálom, de eléggé régen voltam ilyen sokáig emberrel. Meg kell szoknom...
- Apropó Alice. Mit mondott tegnap délután, mikor kikísérted? Mert eléggé dühös lettél utána. - tereltem el a témát. Féltő szemekkel kezdett figyelni.
- Semmit. Alice nem mondott semmit, amit tudnod kellene. - Nem mondott semmit, amit tudnod kellene. - ismételtem meg magamban a mondatát. Valami nagy titok lappanghat emögött az egyszerű kis mondat mögött, amire nem jövök rá.
- Rendben Edward. Akkor ha lezuhanyoztam, elmegyek Alice-hez. - felkapta a fejét, és odafutott hozzám. Erősen megragadta a kezem, mire felszisszentem. Lazított a szorításán, de nem engedett el.
- Nem mész sehova. Itt maradsz velem... - az ágyra pillantott. Közelebb jött, másik kezével átkarolta a derekam, és elkezdett csókolni. Nagyon mohón és durván. Nem éreztem jól magam, hogy ennyire erőszakoskodik.
- Edward...Edward, hagyd abba! - felemelt, majd az ágyra lökött. Rám feküdt, így nem tudtam szabadulni. - Edward ezt azonnal hagyd abba! - nem hallgatott rám, ezért kénytelen voltam cselekedni. Kitéptem az egyik kezemet az övéből, és pofon vágtam. Nagyot csattant, fájhatott neki, mert még a feje is elfordult. Gyorsan felpattantam és az ajtóhoz mentem. Nem mentem ki, csak megálltam, hogy figyelmeztetni tudjam Edwardot. - Olyan vagy, mint aki részeg! Nem vagyok hajlandó egy olyan sráccal lenni egy fedél alatt, aki ennyire durva! Érzéseim vannak Edward Cullen, ha nem vetted volna észre! Nem vagy normális! Mit gondoltál, engedem, hogy azt tedd velem, amit nem akarok!? - az arcát fogta, ahol megütöttem. Még mindig fájt a kezem, de megérdemelte. Ez nem Ő. Ez az Edward, aki itt van, egy hamisítvány, mert Edward soha nem tenne ilyet. Vadásznia kell, hogy kiszellőztesse a fejét. - Menj vadászni! Amikor kilépsz az ajtón, hívd fel Alice-t, majd vele elmegyek vadászni. - mondtam kicsit nyugodtabb hangon. Mély levegőt vettem, mert olyan dologhoz akartam fogni, amihez hatalmas erőre van szükségem. Behunytam a szemem, mert így könnyebbnek éreztem kimondani, ha nem látom a reakcióját. - Addig... amíg nem tudsz ép ésszel gondolkodni... ne gyere a közelembe! - az utolsó szavakat suttogtam, majd lerohantam a nappaliba. Edward nem jött utánam, viszont barátnőm elgyötört arccal ült a kanapén.

- Alice! - rohantam oda hozzá. Szorosan megöleltem, és nem engedtem el. - Én... Én nem akartam elküldeni. Én csak... - elcsuklott a hangom, és sírni kezdtem. Nem bírtam megszólalni, így Alice kezdett nyugtatgatni.
- Lilian! Teljes joggal osztottad ki, megérdemelte. Nem ment el vadászni, sőt, mi több, még erőszakos is volt. Ezt nem teheti. - tovább sírtam, de azért egy dolgot ki tudtam mondani.
- Nem... jön... vissza. - egész testemben remegtem. Alice, megsimogatta a kezem, hogy lenyugodjak.
- De, vissza fog jönni. Most vadászik, és őrjöng, hogy mit tett. Nyugodj meg, ha neki is sikerül ezt megemésztenie, akkor egyből telefonálni fog. Csak időre van szüksége. - időre... persze, mint mindig. Csakhogy az idő elfogy... A napnak vége lesz. Ahogyan a hétnek, hónapnak és évnek is. Az időnek vége...
- Az idő lejár. Alice, mikor megyünk el vadászni? - ránézett az órára. Még én is csak most jutottam odáig, így követtem tekintetét. Hajnali fél ötöt mutatott. - Oh, istenem! Még rég alhatnék! A fenébe tudtam felkelni ilyen korán! - hátradöntöttem a fejem, és próbáltam mindent kizárni. Az időn gondolkoztam, hogy mennyi lehet még nekem belőle. De gyorsan el is hessegettem a gondolatot.
- Menj fel, zuhanyozz le, öltözz át, és máris indulunk! - úgy tettem, hogy Alice mondta. Felrohantam, berontottam a fürdőszobába, és nekiálltam zuhanyozni. 10 perc alatt végeztem, utána egyből átfutottam a szobámba, és felkapkodtam egy hosszú ujjút, egy farmert és egy cipőt. A farmerdzsekim a hátamra terítettem, majd lefutottam a lépcsőn. Megálltam előtte, mikor az órájára nézett. - Gyors voltál. Csak 20 percbe telt. - mosolygott.
- Igen. Nos akkor indulhatunk?

3 órával később...


- Jaj, Lili! Siessünk, még elkésünk a suliból! - elrohantunk a millió szatyorral a Pláza kijárata felé. Bevágódtunk a kocsiba, és már indultunk is a suli parkolójába. A sok ruha és cipő a hátsóülésen landolt. Alice üvöltetett valami jó kis rock számot és azt énekeltük. Amikor azonban beértünk a parkolóba, lehervadt az arcomról a mosoly. Edward ott állt a parkolóban a többiekkel. Elfordítottam a tekintetem, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Alice megsimította a hátam, és elkezdett győzködni.
- Beszélj vele! Nem fog semmit csinálni, marcangolja magát, hogy egy őrült, de ha beszélsz vele, megnyugszik. Ne kerüld légy szíves! Az mindenkinek feltűnik majd és... - félbeszakítottam, mert ezt nem hagyhatom.
- Akkor mit csináljak Alice? Tegyek úgy, mintha nem történt volna semmi?! Erre képtelen vagyok. - leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Odarohant Jasper-hez, míg Edward elindult felém. Nem csináltam semmit, csak ugyanúgy kiszálltam, mint barátnőm. Már én is vámpír voltam, így tökéletesen láttam, hogy tétovázik. Egy lépést tett előre, majd egy kicsit megállt. Végül elhatározhatta, hogy odajön hozzám.
- Lili! - elfordítottam a tekintetem. - Kérlek, bocsáss meg! Elborult az agyam és...
- Semmi és Edward. Ezt hosszú idő megbocsátani. Most viszont mennem kell. Később találkozunk! - megragadta a kezem, elérve azt, hogy Rá nézzek.
- Kérlek! Nem szeretném, ha haragudnál Rám - aranybarna szemei vonzották az enyémeket, mint a mágnes. Nem voltam képes elmozdulni mellőle, csak figyeltem, mit mond. - Fogalmam sem volt, hogy mit teszek, csak... ezt nem tudom elmagyarázni. Sokkal jobb lenne, ha elmennénk valahova. Távol, mindentől...
- Vagy mindenkitől. Igaz? Edward... tudom, hogy az nem te voltál, viszont én sajnálom azt a pofont - megfogta az arcom.
- Ne sajnáld! Én köszönöm... ha nem térek észhez, mindig utálnám magam, amíg csak élek. Szeretlek. - közelebb lépett, majd ajkait az enyémekre helyezte. Visszacsókoltam, majd azt hallottam, hogy Alice visítozik.
- A húgoddal nem stimmel valami - suttogtam. Elmosolyodott, és a szemét nem vette le Rólam. Átkarolta a derekam, így mentünk közelebb a többiekhez.

- Ha még egyszer összevesztek... - Edward forgatta a szemét erre a mondatra. Nevetni kezdtem, mire mindenki mosolygott.
- Alice, még most vesztünk össze először. És remélem, utoljára - bólintottam. - Ezt inkább Emmett-éknek mond! - tovább nevettem.
- Irigyellek... - hallottam meg a hátam mögül. Megfordultam és Leah-vel találtam szembe magam. - Neked mindened megvan, ami nekem nem lehet. Szerelem, barátok, család. Üzenetet hoztam Jacob-tól.
- Nem érdekel, Leah! Forduljon fel, az üzenetével együtt! - Emmett hatalmasat nevetett. Leah megragadta a kezem, mire Edward felmordult.
- Akkor is elmondom, ha nem tetszik! Látni szeretne, és azt üzente, hogy este menj le La Push-ra. Ennyi. Belehaltál? Nem, úgyhogy beszéljétek meg!
- Mondd meg Jacob-nak, hogy tegye oda az üzenetét, ahova én kívánom! Semmi többet nem kap válaszul. Szia! - Húzni kezdtem Edwardot az iskola felé, de nem engedte.
- Maradj távol Tőle! Figyellek! - Leah vállat vont, és elment.
- Edward, mindjárt becsengetnek. - Jasper csöndben mondta ezeket a szavakat. Láttam Edwardon, hogy nagyon dühös. - Mennünk kellene!
- Nem érdekel, ha becsengetnek! Ezt nem ússza meg... - Indult volna, de megállítottam.
- Sehova nem mész! Nem fogok elmenni La Push-ra, nyugodj meg! - látszólag sikerült lenyugodnia, vagy csak Jasper segített.

Bent épp a spanyol könyvet halásztam elő, mikor Gabriella lépett be. Leült mellém, sírós szemmel. Ő is elővette a cuccait. Akkor láttam meg, hogy a kezén egy hatalmas kék folt volt.
- Gaby, mi történt veled? Ki bántott? - elmosolyodott. Nem értem, min, mert ha megverték, azon nincs mosolyogni való.
- A barátom. De ne foglalkozz vele, megvan neked a saját bajod.
- Dehogynem foglalkozok vele! Hogy hívják? - beszívta az alsó ajkát, aztán válaszolt.
- Embry Call. - vérfarkas barát. Szörnyű lehet eltűrni, hogy ha elborul az agya, akkor meg is ölhet. Bár ez a vámpírokkal is így van.
- Sokat lógsz a bandájukkal? Azt hallottam eléggé... furcsák. - tudtam, hogy a védelmükre kel, ezért mondtam.
- Nem kell hinni a pletykáknak! Nem úgy ismertelek meg, mint aki elhisz ilyen hülyeségeket! Nem is ismered őket, úgyhogy ne alkoss róluk véleményt!! - feltartottam a kezem. Majdnem elszóltam magam, hogy én már akkor ismertem őket, mikor ő még csak nem is létezett. Én idióta! Fogd be a szád Lilian! - szóltam magamra.
- De ismerem őket. Jacob-bal az élen. - ráhúzta kezére a pulcsiját, hogy több ember ne vegye észre, hogy megütötték.
- Mennyit tudsz róluk? - kimeredt szemekkel bámult. Sajna azt nem mondhatom, hogy igen, tudom, hogy vérfarkasok, meg, hogy tiszta idióták, mert Edwardék nem bántanak senkit. Az lenne az első kérdése, hogy miért bántanának akárkit is Edwardék? Mert vámpírok. Uhh... hát ez elég durva lenne. - Játszottam le magamban a lehetséges beszélgetést.
- Hát... azt tudom, hogy még most is, ősszel, félmeztelenül rohangálnak, mint akik tényleg nem fáznak. - mosolygott.
- Ennyi? Semmi más? Nem is ismered őket? Mármint, Jake-t sem? - Jake-t... dehogynem ismerem. Túlságosan is.
- Őt ismerem. Hogy egy hatalmas tapló és bunkó. Képes lenne tuti még a saját lányát is bezárni egy szobába. Kitelik tőle. - teljesen megleptem a válasszal. Szinte sértettség látszott az auráján. Lehet, hogy elvesztettem a barátnőmet... - tanakodtam.
- Én nem hinném. Jacob teljesen más, mint amilyennek leírtad. Különben is: ma lesz a tábortűz, ha akarsz lejöhetnél. - hát ezért akarta Jacob, hogy lemenjek ma La Push-ra. Megmutatni, hogy visszatértem, na ebből nem eszik.
- Nem kösz. Estére már programom van, amúgy sem hiszem, hogy szívesen látnálak. Pontosabban, hogy Jacob Black szívesen látna. - elgondolkozott.
- Nem vagy véletlenül a rokona? Hiszen mindkettőtöknek Black a vezetékneve. - teljesen kiverte a biztosítékot. Gyorsan megráztam a fejem, nehogy tovább kombináljon. - Szerintem meg szeretné, hogy elgyere. Én is most leszek ott először. Tök izgi, Embry még sosem vitt el, ha tábortüzet szerveztek. - Nem véletlenül. Amúgy sem akartam volna elmenni, pontosan Embry miatt. Még három éves voltam, amikor Embry valami olyasmit mondott Jacobnak, hogy "Ő a bevésődésem." Azóta megértettem, mit jelent ez. Azt jelenti, Ő a szerelmem. Nem tudnék Embry szemébe nézni, most, hogy Edward a barátom. Biztosan meggyűlölne, vagy már gyűlöl is, ha Gaby elmondta.


Ebédnél csak a tábortűz járt az eszemben. Amikor először voltam ott, Bella tiltása ellenére, Jacob odavitt. Az összes történetet végig kellett hallgatnom, a fagyos esőben. A harmadik feleség az az ami teljesen megfogott. Annyira... furcsa volt. Teljesen beleéltem magam, talán de inkább már azután, hogy Bella meghalt. Elhatároztam, hogy én is megölöm a szörnyet. - Alice kezdett előttem legyezni.
- Minden rendben? Mert már vagy hatszor kérdeztem, hogy mit fogsz viselni a karácsonyi bálon? - vállat vontam. - Nem! El fogsz jönni a bálra, ha kényszerítenem kell téged, akkor is. - húzta ki magát.
- Sosem akartam menni. Ha kényszerítesz se fogok elmenni a tábortűzre. - mindannyian felvont szemöldökkel figyeltek, mikor észrevettem, hogy elszóltam magam. Mérgesen fújtam ki a levegőt.
- Én nem ezt kérdeztem, Lili. Hogy jön ide a farkasok tüze?
- Sehogy. Ezért volt az egész üzenet. Jacob biztos tudatni akarta a többiekkel, hogy visszatértem. Főleg Embryvel. - Edwardra néztem, aki az előtte lévő kólásüveget tanulmányozta. Látszólag nem akart tudomást venni a farkasok dolgáról. Amikor ezt gondoltam lerakta az üveget és kíváncsian figyelt. Olyan volt, mintha hallaná amit gondolok. De, ez nem lehet, hisz ő mondta, hogy nem hallja a gondolataimat. - Kuncogott.
- Miért pont Embryvel? - Rosalie eddig soha nem szólt bele, ha én beszéltem.
- Azért, mert egyszer azt mondta Jacobnak, hogy Ő a bevésődésem, és az Ő, most engem takar. De Embrynek már megvan a bevésődése, mégpedig Gabriella. Nem értem, mit akar ezzel most ennyire megbolygatni. Nekem úgysem Embry a bevésődésem, hanem Edward. - Közelebb jött, úgy figyelt tovább.
- Ha jól értem, akkor a korcsoknál a bevésődés szerelmet jelent. - Rosalietől már megszokhattam volna ezt a hangnemet, mégis kirázott tőle a hideg.
- Igen, a bevésődés szerelmet jelent. És nem tudom miért akarja, hogy találkozzak Embryvel. Hisz tudja, hogy nekem a bevésődésem Edward. - Szerelmem az ölébe vett, és megcsókolta a hajam.
- A bevésődésed lennék? Nekem ez új. - nyelvet öltöttem rá.
- Igen, nálunk így mondják a szerelmet. Csak erről már régen leszoktam, hogy így nevezzem. Alice tekintete a távolba meredt, csak Jasper szólt hozzá.
- Alice, mit látsz? - közelebb hajoltunk hozzá, hogy halljuk, mit mond.
- Hülye Alec Volturi! - felpattant, magával húzva Jazz-t is, majd kirohantak az épületből. Nem értettem, most mi is történt, főleg, hogy mi köze van ahhoz Alecnek.
- Mit látott Alice? - Edwardnak szegeztem a kérdést, mert Ő volt az egyetlen, aki tudta rá a választ is.
- Alec folyton elhatároz valamit, aztán mindig megváltoztatja. - Én pontosan arra lettem volna kíváncsi, mit határoz el Alec, de ezt nem volt hajlandó az orromra kötni.
- Hazamehetnénk? Nem tudnék most odafigyelni az órákra, különben is, ilyenkor már rég otthon szoktam lenni. És majd te írsz igazolást. - vigyorogtam. Eddig komoly arcán most hatalmas csibészes vigyor terült el. Felkapott a kezébe, épphogy el tudtam köszönni Rosali-éktől, máris kivitt.
- Hé, ezt meg, hogy képzeled? Azonnal tegyél le! Az egész suli Rólunk fog pletykálni. - nevetett.
- Így is Rólunk pletykálnak, akkor okot is adok rá legalább. Kate egyfolytában a Mi kapcsolatunkat taglalja Adam-nek. Milyen szép pár! Van valami különleges a kapcsolatukban... satöbbi, satöbbi. - eddig Kate még csak akkor hozta fel a kapcsolatunkat, amikor valami fontosat akart mondani.
- Furcsa. - csak ennyit tudtam kimondani, mert berakott az autóba. Némán ültem mellette, egyfolytában Jacob üzenetén járt az eszem, meg Gabriellán. Ha rajta múlik, akkor Jacob az egész történetet tudja, mióta visszajöttem. Hát eléggé kibukhatott... Edwardnak, nos... fogalmam sincs mi jár a fejében.

Mikor hazaértünk lelöktem a táskám, a kabátom és levettem a cipőm. Edward ugyanígy tett, majd megint a karjaiba vett. Felvitt a szobám elébe, berúgta az ajtót, majd szép lassan leterített az ágyra. Megcsókolt egyszer, kétszer, háromszor.
- Ezt talán nem most kellene...

Feljebb húzta a pulcsim alját, így kilátszott a hasam, ott kezdett el csókolgatni. Halk nyögés hagyta el a számat, mire teljesen levette rólam a pulóvert. Én is leszedtem Róla az ingét. Megpillantottam tökéletes mellkasát. Tovább csókolta a hasam, majd feljebb haladt. Végül elérte a számat, és elkezdett csókolni. Minden egyes porcikámmal kívántam Őt, de az agyam egy része azt suttogta, hogy ne most. Nem foglalkoztam vele. Ahol Edward megérintett, forróság árasztott el. Többet akartam. Mohón kezdtem el csókolni, amint észrevettem, nem zavarta. Ki akarta gombolni a nadrágom, de nem sikerült neki. Mondjuk, ez azért lehetett, mert így azért csókolózás közben elég nehéz egy gombra figyelni. Végül az az istenverte gomb megadta magát. Edward lehúzta rólam, majd az ablakhoz vágta. Így aki elhaladt a ház előtt, tudta mit csinálunk. Ő a farmerjából csak "kiugrott", majd az is a padlón landolt. Felült, és az ölébe húzott, úgy, hogy lábaim a derekát ölelték. Néha belenyögtünk a csókba, mind a ketten, de nem hagytuk abba. Beletúrtam tökéletes hajába, mire felsóhajtott, és szorosabban fogta a hátamat, teljesen odapréselve magához. Megint le akart teríteni, de most Ő került alulra. Megcsókoltam, majd mellkasát kezdtem kényeztetni. Egy váratlan pillanatban megint Ő volt felül, és újra megcsókolt. Épp a melltartómat készült kikapcsolni, mikor... csengettek. Nem foglalkoztunk vele, épp sikerült volna neki, kicsatolni, amikor... amikor megint csengettek.
- Ó, hogy az a... - Edward felkászálódott az ágyról, megkereste nadrágját, és az ingét, felvette, majd lerohant a lépcsőn. Addig én is felvettem a farmerom, a pulóverem, majd én is lementem. Edwarddal a lépcsőn találkoztunk. - Téged keresnek. Később jövök! Ezt meg kell hallgatnod... - egy gyors csókot nyomott a számra, majd eltűnt. Azt hittem, hogy Kate, vagy Gaby jött, esetleg mind a ketten, de arra a személyre nem számítottam, aki ott állt az ajtómban.


- Alec! Hát te? Minek köszönhetem a látogatásod? - beljebb engedtem, hogy mégse az ajtóban ácsorogjon. Érdekes módon, embernek öltözött. Fekete póló, nadrág és bőrdzseki volt rajta.
- Meg kell beszélnünk valamit. Jobban mondva, el akarok mondani neked valamit. - megállt, aztán felnézett a lépcsőn. - Felmehetnénk inkább a szobádba? Attól tartok, a barátod itt ki tud hallgatni minket. Bár fent sem biztos, hogy tökéletesen tudom hatástalanítani, vagy megvédeni, kinek, hogy tetszik a szobát. - a lépcső irányába intettem, ő pedig elindult előttem. Egyenesen a szobámba ment.
- De jártas vagy itt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tudod a szobabeosztást. - elmosolyodott.
- Igen, egy kicsit nyomoztam. Nézd Lilian, én nem akarom ezt most Rád zúdítani, de képtelen lennék úgy elmenni, hogy ezt ne tudd. - leroskadt az ágyra, én pedig mellé ültem.
- Nyugodtan mond Alec. Én mindent megértek. - könyörgően nézett szemeimbe.
- Ezt nem fogod, és azért akartam most elmondani, hogy ha Edward meg akarna ölni, ne legyen rá ideje. Holnap hivatalosan elbúcsúzunk majd, bár szerintem már mindenki tudja Alice-től, hogy elmegyünk. Mindegy is, nem ezért jöttem. - odafordult felém, és megfogta a kezem. Próbáltam elhúzni, de nem engedte. - Erről akarok beszélni Veled. - Ekkor már mindent értettem. - Lili, mióta megláttalak, azóta szeretlek. Szerelmes vagyok Beléd! - hátrahőköltem, de nem voltam elég gyors. Alec kezei az arcomon hevertek, ajkai pedig az enyémeken. Nem csókoltam vissza, de Alec attól ugyanúgy csókolt. Amikor befejezte elhúzódott, én pedig ekkor láttam meg Szerelmemet az ablak előtt. Nem látszott éppen teljesen dühösnek, de nyugodtnak sem.