- Látom Edward jól választottál. Hisz Lilian is olyan, mint ti.- a szememet fürkészte. - Jól látom, hogy ő is... állatvéren él? - Alicere néztem, aki még mindig mosolygott, bár a türelme kezdett elfogyni.
- Igen Aro. Ő még igazából nem is olyan rég lett vegetáriánus. Csak pár éve. - Edward átölelt és megfogta a kezem. Alec Janere nézett, aki az összefont kezünket bámulta.
- Nagyon csendes. Ha szabad megkérdeznem... ti változtattátok át? - rémülten Carlislera néztem. Aro nekem célozta a kérdést, de nem tudtam válaszolni.
- Nem Aro. Lilian jóval előbb itt volt, mint mi. Csak őt ez nem érinti túl jól. Tudjátok sok fájdalmat kellett elviselnie. Az átváltoztatása nem éppen szokványos módon történt. Nomádok áthaladtak a városon, és megtámadták. Ezért nem szoktuk emlegetni. - rádőltem Edward vállára, hogy igazinak tűnjön Carlisle meséje.
- Értem. És, te is itt élsz Edwardéknál? - mosolygott, miközben kérdezett.
- Igen. - a hangom csilingelni kezdett, mikor válaszoltam. - Alec elmosolyodott. Alice megragadta a kezem.
- Egy pillanatra elrabolnám Liliant, ha nem bánjátok. - kirángatott a hátsó ajtón, és húzni kezdett a folyó felé. - Lilian! Nagyon sajnálom, de nem bírom tovább. Alec úgy néz rád, mint aki majdnem elájul tőled! Ha ránézek, rosszul leszek, mert annyira...bámul. - közelebb jött, és suttogott. - Vigyázz vele! Ha nem azt teszed amit mond... akkor akár meg is ölhet. - az életemet nem féltem. Egy rövid pánik lett úrrá rajtam, majd megnyugodtam.
- Neki is van képessége? - Alice kérdőn nézett rám.
- Hát persze, hogy van képessége! Hiszen Volturi! Az érzékelést semlegesíti, de attól még nagyon veszélyes. Edward hallotta miket gondol rólad. Nem csodálom, gyönyörű vagy. Attól még elfogadhatná, hogy nem vagy szabad. Na szóval: így, hogy Alec rád hajtott, jó lesz vigyázni Janeval. Ő Edwardot akarja. Mindent megtesz majd azért, hogy szakítsatok. Viszont elegem van. Úgyhogy ma, mivel neked sokat kell innod, mert fiatal vagy, elmegyünk este vadászni. Amikor besötétedett, futni kezdünk. Le kell ráznunk Alecet és Janet. Ők nem állatvéren élnek, mint azt láthattad a szemük színéből. Nem lenne jó, ha visszaváltoznál. Ezért is megyünk el, és véletlenül te és Edward tovább maradtok, mert nektek kell egy kis egyedüllét. Ez a tervem. Menjünk, mert gyanút fognak. - visszafele szólt, hogy mielőtt belépünk az ajtón, nagyokat nevessek. Így olyan lesz, mintha egy régi történetet mondott volna el nekem, hogy felvidítson. Amikor beléptünk, mindenki lefagyott. Aliceval visszaültünk a helyünkre, és mind a ketten mosolyogtunk. Alec ravaszul mosolyogni kezdett, Edward válasza csak egy halk morgás volt.
- Szerelmem, mi lenne, ha mi most felmennénk a szobámba beszélgetni? - bólintottam, és már fel is pattantam a kanapéról. A lépcsőn is igyekeztem, mert éreztem, hogy Alec egyfolytában engem néz. Kezdett elegem lenni... még jó, hogy Edward felvetette, hogy jöjjünk fel. Becsukta az ajtót, és be is zárta. Leültem az ágyra, és vártam, mit akar mondani. - Alec nyomul rád. - mellém ült, és a semmibe meredt.
- Ha nem mondod, észre se veszem. - gúnyosan elmosolyodott. Odafordult felém, és ökölbe szorított kezével a levegőbe csapott.
- Annyira...idegesítő! Egyszerűen, amikor rád néz és azt gondolja, hogy... - hirtelen elhallgatott.
- Mit gondol? - megrázta a fejét. - Edward azonnal mondd el! - felugrottam és elé álltam.
- Azt gondolja, hogy úgyis megszerez magának. Ha érted, mire gondolok. - visszahuppantam, de mielőtt az ágyon landoltam volna, elrántott, és az ölébe húzott. - Nem tudom, hogy tudnánk lerázni őket. Ez így nem jó, mert neked vérre van szükséged. De holnap suli, fogalmam sincs, hogy menjünk-e, mivel most változtál át, és az emberek... - a szájára tettem a kezem. Rádőltem a mellkasára.
- Nyugi. Alicenak már van terve a mai napra. A holnap miatt meg ne aggódj. Nem ölök meg senkit. A farkasokat is életben hagytam. Suli után viszont... jó lenne, ha ketten lennénk. Csak mi. Te meg én, és a négy fal. Na jó, még maximum egy tévé. - ráncolta a szemöldökét, de láttam rajta, hogy tetszett neki az ötletem.
- Milyen ötletei vannak a húgomnak? - a szemeibe néztem, és vigyorogtam.
- Ma vadászunk. Így nem kell néznünk Alecet. Mihelyst besötétedett, akkor indulunk, és mi későn jövünk vissza, mert mi vagyunk az újdonsült szerelmes pár. Alice mindenre gondolt.- vigyorogni kezdett, majd megfogta az arcom. A sajátját közelebb tolta, behunyta a szemét. Az ajkait hosszan az enyémekre tapasztotta. A nyelvünk szinte már összeragadt, amikor fellökött az ágyra. Elkezdte lejjebb húzni a ruhámat, és én engedtem. Csak a vállamig húzta le a pántját, mert elkezdtem gombolni az ingét. Ledobtam a földre a legjobb ingét, és tovább csókolgattam. Most alulról kezdte el felhúzni a ruhámat, és simogatta a lábam. Nem hagytuk abba a csókolózást. Ha egyszer-egyszer félbeszakadt, az csak azért volt, hogy levegőt vegyünk. Lehúzta rólam a ruhát, és eldobta. Én lerántottam róla az övét, ő pedig próbált kibújni a nadrágjából, és amikor végre sikerült, kopogott valaki. Nem vettünk róla tudomást, így tovább folyattuk a véget nem érő csókunkat. Két perc múlva megint kopogott valaki. Elhajoltam Edward elől, hogy meg tudjak szólalni.
- Meg kéne nézned, hogy ki az. - visszafordította a fejem, és újra a hatalmába kerített.
- Nem kell. Tudom, hogy Alec az. Hallom a gondolatait. - megint elfordultam tőle, hogy fogja az adást. - Jó, azért megnézem. De maradj itt! - bólintottam és felkönyököltem, míg Edward felvette a nadrágját, és az ingét. Odament az ajtóhoz, és résnyire kinyitotta, azért csak résnyire, hogy Alec ne lásson engem. - Alec! Miért jöttél fel? - láttam, hogy a hódoló vámpír benézett az ajtón, és elmosolyodott.
- Csak azért, hogy szóljak, Jasper lent vár. Valamit meg akar veled beszélni. - Edward hátranézett.
- Mindjárt lemegyünk. Három perc. - Alec vállat vont, aztán hátat fordított, és lement a lépcsőn. Edward bevágta az ajtót, és visszaült az ágyra. - Mindig a legjobb pillanatban. - elmosolyodtam.
- Ezért mondtam, hogy menjünk hozzám. De nem, ott nem vagyunk biztonságban. - ásítani kezdtem, mire Edward felkapta a fejét. Félelem látszott a szemeiben, amikor ránéztem. - Mi a baj? - még mindig nem értettem, mi lehet abban olyan rémisztő, ha ásít valaki.
- Te ásítottál. Ami azt jelenti, hogy sietnünk kell, mert kezd fogyni a vér hatása, amit hoztam neked. Öltözz fel, és menjünk! Úgyis mindjárt lemegy a Nap... - a kezembe nyomta a ruhám, és mély levegőt vett. - Siessünk, mert Alice már indulni akar! - felcipzároztam a ruhát, becsatoltam a szandám, és megfogtam a kezét.
- Mehetünk. - bólintott, és a kilincsre tette a kezét, de még nem nyitotta ki az ajtót.
- Érzik rajtad az emberszag. Ezt hogy magyarázzam ki? - kinyitotta az ajtót, és elindult előttem. Láttam rajta, hogy ezen múlik minden. Ha kiszagolnak, nekem végem. Minden rajtam múlik. Nem szabad gyorsan mozognom, és túl közel mennem a többiekhez. A lépcsőhöz értünk, ahol megláttam Alicet, ahogy a semmibe mered a tekintete. Aztán gyorsan lehunyta a szemét, és mi irányt váltottunk. Edward visszarángatott a szobájába, szó nélkül. Komolyan mondom, nem tudok rajta kiigazodni! - Reméljük annyi vámpírság még maradt benned, hogy a talpadra érkezz. - kitárta az ablakot és felém nézett.
- Hogy mi? Ugye nem arra célzol, hogy ugorjak ki az emeletről? - felemelte az egyik szemöldökét. - Na nem! Akkor te tiszta bolond vagy, hogyha azt hiszed, hogy én innen kiugrok! - forgatni kezdte a szemeit.
- Fogy az időnk. Ha lemegyünk vámpírok vacsorája leszel, amit én nem akarok, úgyhogy gyerünk! - összefontam a karom, és durcásan lehuppantam az ágyra.
- Edward nem képzelheted, hogy én, akinek tériszonya van, kiugrok az első emeletről. - elém guggolt, és megfogta a kezem.
- Muszáj megtenned. Ha nem akkor felveszlek, és úgy ugrunk ki. - nem hagyta, hogy válaszoljak, már fel is kapott, és futott velem. Behunytam a szemem, mert éreztem, hogy zuhanunk. Sikítani sem mertem. Egyszer csak egy kis dobbanást hallottam, mire észrevettem, hogy a levegő már nem siklik körülöttünk. Edward nagyot kacagott, majd feldobott a levegőbe. Eltakartam a szemem, mert még nézni sem bírtam, hogy nem kap el. De végül a kezeiben landoltam. Megsimogatta az arcom. - Kinyithatod a szemed. Biztos talaj van a lábad alatt. - kinyitottam a szemem, és az első amit megláttam, a nevető szemei voltak.
- Látom jó kedved van. - válaszra nyitotta a száját, de én csendre intettem. - Ha megkérlek, leteszel? - bólogatott, és lerakott a saját lábamra. Biztonságot adott, hogy száraz talaj van a lábaim alatt. Viszont Edward karjaiban sem volt rossz. Alice szemben állt velem, és láttam, hogy mindent értett. Tudta mi történt fent, és emiatt ravaszul vigyorgott. Közelebb jött, belém karolt, majd egy kicsit távolabb húzott a fiúktól.
- Na, hogy sikerült? - elhúztam a szám. Oldalra billentette a fejét, és úgy figyelt. Eltátotta a száját, majd félve körbenézett. - Nem volt semmi igaz? De hát hogyhogy? Hiszen láttam! - az utolsó mondatát egy kicsit hangosabban mondta, így elérte, hogy a fiúk ránk nézzenek. Arrébb ráncigáltam, hogy el tudjam mondani a dolgot.
- Alice! Ne olyan hangosan! Különben is. Még nincs itt az ideje, hisz nem régóta járunk Edwarddal. Amúgy megtörtént volna, ha Alec nem jött volna fel, hogy Jasper keresi Edwardot. - összevonta a szemöldökét.
- Jazz nem kereste Edwardot. És Alecet sem küldte fel, hogy szóljon nektek. Itt valami nagyon bűzlik. Megérezte volna, hogy ember vagy? Nem, nem, nem. Az kizárt, elég óvatosak voltunk. Én azt hittem, hogy már jönni akartok vadászni, és úgy gondoltam nem jó, ha Alec lát téged. Ezért visszaküldtem Edwardot, hogy az ablakon keresztül gyertek.
- Alice! Akkor ez azt jelenti, hogy Alec rájött? - megrázta a fejét, így egy kicsit megnyugtatott.
- Semmi baj nem történik, ha most...- csendben maradt, és elnézett a vállam felett. Integetni kezdtem, mire újra visszatért a valóságba. - ajjaj. Alec velünk, pontosabban veletek akar menni vadászni. Mindent megpróbálok, hogy eltántorítsam, de nem biztos, hogy menni fog. Vigyázz! Menj gyorsan Edwardhoz, mert itt jön! - odafutottam Edwardhoz, és a karjaiba bújtam.
- Mi történt? - hátrapillantottam, és láttam, hogy Alice Aleccel beszél. Jasper forgatta a szemeit.
- Jobb ha odamegyek, mert a végén még Alicet is elszereti. - kikerült minket és elment Alice felé. Láttam, hogy Alec Edwardra néz, és felvonja a szemöldökét. Rémisztő így látni két vámpírt. Ezeket az arcokat soha nem fogom elfelejteni. Ha nem álltam volna Edward mellett, biztos nekiugrott volna Alecnek. Éreztem, amikor Alec megindult felénk. Hátrálni kezdtem, mert egyre jobban ember vagyok. És ha meglátja, hogy kék a szemem színe... tudom, furcsa, mert Bellának és Jacobnak is barna szeme van. De én mindig is más voltam. A szemem szürkéskék, és képes lebuktatni. Edward is lépkedett mellettem. Alec egyre közelebb ért, amikor Emmett közbeszólt.
- Alec! Gyere egy kicsit... - a vámpír bólintott, majd megfordult, és Emmett felé fordult.
A Nap nyugovóra tért. Edward felnézett az égre. Elsuttogott egy halk köszönöm-öt, majd fellökött a hátára, és futni kezdett velem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése