Felismertem Sethet, az egyik farkast. Egy kicsit hátrébb állt, mikor meglátott és már nem vicsorgott. Elfutott az erdő felé. Az auráján láttam, hogy teljesen összezavarodott. A többiek viszont nem tágítottak. Az egyikük rám ugrott, és letépte a ruhám ujját, megsebezve a karomat. Felvisítottam. Edward elkapott, miközben egy távoli fának lökte a farkast, aki rám támadott.
- Nem esett bajod? - az orrához tette a kezét. Nem értettem, hogy miért. Ránéztem a kezemre és rájöttem: vérzett. Egy perc múlva már nyoma sem volt a sebnek.
- Kutya bajom. Nem úgy, mint ezeknek a kutyáknak lesz. - hirtelen mindegyik elállt előlünk, és utat nyitottak. Alice elégedett arcot vágott.
- Ideje indulnunk. - Edward megrázta a fejét.
- Nem, Alice. Nem nekünk engedtek utat. - ekkor egy ember alakját véltem kivenni a fák árnyékából.
- Jacob - Alice és én utálattal mondtuk ki a nevét. Kijött az árnyékból, és odajött hozzánk.
- Lilian! Te meg? - Seth kibotorkált az erdőből. Szóval ő hozta ide Jacobot. Ezért még számolok vele. Jacob megérezte rajtam a vámpír szagot. - Hogy változtál át?! - mérgesen nézett. A farkasok egyszerre támadásba lendültek, és ránk vetették magukat. Engem ahol tudtak ott karmoltak. Amint láttam, Edward mindegyiket a fákhoz vágta, de ez sem tartotta fel őket sokáig. Alice eltáncolt az utukból, és próbálta elterelni a figyelmüket rólam. Jasper segített Edwardnak. Egyetlen farkas maradt, aki csak rám pályázott. Morogni kezdtem, mire ő vicsorgott. Sikerült kicseleznem. Nem tágított.
- Elég! Hagyd őt Leah! - Leah rám ugrott. Karmolni kezdett. Végighúzta az éles karmait a testemen. Sikítottam, ahogy csak bírtam. Edward a segítségemre sietett, és leszedte rólam. Felállított, a vérben úszó lábamra. - Azt mondtam, hagyd békén! - teljesen legyengültem a sok vérvesztés miatt.
- Tüntesd el a farkasodat a barátnőm közeléből! - mind a ketten értetlenül néztünk Edwardra.
- Barátnő?! - Jacob picit túlreagálta ezt a szót. - Mióta is? Alig úgy öhm... hány napja is ismered? - na jó. Nem picit, hanem nagyon is túlreagálta.
- Semmi közöd hozzá. Jobban teszed, hogyha távol tartod a farkasaidat és magadat is Liliantől. Nem csak mi nyolcan vagyunk vámpírok a közelben. - Jacob még mérgesebb lett.
- Edward, menjünk! - megrázta a fejét, én viszont elkezdtem húzni a másik irányba.
- Nem megyek sehova, ameddig nem rakom helyre a gondolatait. - kitépte a karját a kezemből. Visszament ugyan oda ahol az előbb álltunk. - Jól gondolod. A barátnőm. És ameddig velem van, megvédem. Nem kényszerítem semmire. Velünk van, és ezt jobb ha belevered abba a kemény fejedbe. Vagy segítsek? - Jacob mordult egyet.
- Nem kell, köszönöm. - Alice odajött hozzám.
- Ha Edward nem fejezi be, akkor Jacob nem fogja leállítani magát. - odamentem Edwardhoz. Direkt hangosan kezdtem el beszélni, hogy Jacob is hallja amit mondok.
- Kérlek, szerelmem, indulhatnánk? Eléggé kimerültem, és hát...öhm ruhát is cserélnem kellene. - furcsa volt Edwardot kérlelni. Rám nézett, majd bólintott.
- Menjünk. - nyújtotta a kezét, hogy fogjam meg. Megfogtam. Így sétáltunk vissza a kocsihoz. Edward előre ült, én pedig hátra Alicehoz. Most éreztem csak azt, hogy mindannyian biztonságban vagyunk, és hogy irtó dühös vagyok. Jasper egyszer-kétszer hátrafordult vezetés közben. Éreztem, hogy rám küld néha egy kis örömöt, de nem tartott sokáig. Amikor a Cullen házhoz értünk, kipattantam a kocsiból, és azonnal bementem a házba. Nem vártam meg se Edwardot, se Alicet. Bent Carlisle és Esme lefagyva néztek végig rajtam. Edward is bejött.
- Edward, mi történt? - én is odafordultam, hogy lássam, mit szól majd. Aztán inkább úgy döntöttem, hogy felmegyek és átöltözöm. Így is tettem. A véres ruháimat beledobtam a kukába, és utolsó simításként bekötöttem a cipőmet.
- Szia! - meglepődtem, hogy ilyen lazán beszél.
- Szia! - megfordultam, és elpakoltam a cuccaimat.
- Tudom, hogy haragszol rám. De azt nem, hogy miért. - ezen a ponton betelt a pohár.
- Miért? Edward eltűnsz az éjszaka közepén! Nem hagysz semmilyen üzenetet! Én meg fejvesztve rohanok ide, hogy szóljak Alicenak, mert biztos bajban vagy! Halálra aggódtam magam. Mindent megteszek érted, amint látható. Átváltoztam vámpírrá, utánad mentem, mert féltettelek. Egy kis megértést azért elvárnék. Hagyhattál volna egy levelet. - közelebb jött, és felemelte a fejem.
- Sajnálom. De amikor Jacob elküldte az egyik farkast, elvesztettem a fejem. Nem gondolkodtam. - megráztam a fejem.
- Edward, ez így nem jó. Jacobot ismerni kell. Nem kijátszani. - átölelt, és ravaszul mosolygott. Táncolni kezdett velem. Addig hátráltatott, míg ráestünk az ágyra. Ez valahogy máris jobb kedvre derített. Ezt ő is észrevette, mert ekkor hosszan megcsókolt. Kopogást hallottam az ajtón, majd krákogást.
- Lilian, kijönnél velem? - Alice mindig a legjobbkor jött be. Edward lefordult rólam, és nagyot sóhajtott. Kimentem Aliceval az emelet másik végébe. Megállt, szembe fordult velem. - Ha most nem rángatlak ki a szobából, akkor nagy baj lett volna. - el nem tudtam képzelni mi lett volna az a baj.
- Milyen baj, Alice? - a hátam mögé mutatott. De ott semmi nem volt, csak az ablak. Kinéztem, és megláttam Jacobot a patak mellett.
- Ez lett volna a baj. Jacob úgy tört volna rátok, mint egy őrült. Lehet, hogy annak idején engedte, hogy elmenj, viszont az is biztos, hogy mostmár felnőtt az apasághoz. Úgy oltalmaz, mintha el se mentél volna, és Edward lenne az első barátod. - Sosem gondoltam volna erre, mert Jacobnak mindig a falkája volt az első. Hosszú ideig gondolkoztam, míg Alice elkezdett integetni előttem. - Hahó!
- Hm? Szóltál? - összefont karral dübögött a lábával.
- Lilian, Jacob megvédett! Ez hányszor történt már meg? - te jó ég! Alicenak igaza volt. Jacob azt mondta Leahnek, hogy hagyjon békén.
- Még soha... de ez nem jelenti azt, hogy elég érett az apaságra. Főleg nem arra, hogy az én apám legyen. Arról már egy kicsit lekésett... - valaki megpuszilta a nyakam.
- Ki késett le, és miről is? - Edward állt a hátam mögött. Mély levegőt vettem, és megfordultam.
- Senki, csak Aliceval beszélgettünk. - a húgára nézett, aki abban a pillanatban eltűnt.
- Jacobról igaz? Tudom, hogy odakint van. - kinézett az ablakon.
- Igen. Róla, de most inkább menjünk el hozzám. - végignézett rajtam.
- Miért? Itt is jól megvagyunk. - visszahúztam a szobába, és leültem az ágyra.
- Edward, engem nagyon kifárasztott az átváltozás, és amint látod, egy kicsit még látszódik a helye Leah karmainak. Pihennem kell. És ez legjobban otthon megy.
- Oké. Menjünk, de holnap itt alszol. Ebben egyezzünk meg. - bólintottam. Ha ezt akarja, akkor legyen így. Összeszedtem a cuccomat a bőröndömbe. Rosalie az ajtóban állt.
- Elmész? - nagyon örült, még vigyorgott is.
- Rosalie, ha megkérhetlek, akkor tűnj el. - ezzel Edward bevágta az ajtót. Hű, így se hallottam még beszélni a testvérével.
- Ezt nevezem. Ahhoz képest, hogy fiatalabb vagy... - nevetni kezdett, majd köhintett.
- Nem vagyok fiatalabb. Én vagyok Carlisle után a legidősebb. - rámeredtem, majd, nyitott szájjal, végigmértem.
- Hány éves vagy? Ha már Bella barátja voltál, akkor nem lehetsz kevesebb úgy... fogalmam sincs. Szóval? - elmosolyodott.
- Az mindegy, hogy én hány éves vagyok. A lényeg, hogy szeretlek. - megölelt, és forrón megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése