8. rész Forróság

Hazaértem, mire láttam, hogy Alice követ. Nagyon izgatott voltam, hogy Riminibe megyek. Kiszálltam a kocsiból, gyorsan kinyitottam az ajtót, és ott vártam Alicet.
- Szia! - lassan jött oda hozzám.
- Szia! Miért jöttél utánam? - sóhajtott.
- Segítek csomagolni. - Aliceról megfeledkeztem. Azt akartam, hogy senki ne tudjon a tervemről.
- Oké. - felmentünk a szobámba, és kigortam a szekrényből a bőröndöm. Alice kivette a ruháimat. Bementem a fürdőszobába, és onnan is belöktem a szobámba a cuccaimat a ruháim közé.
- Azért ne rohanj ennyire! - megálltam előtte. - Mikor indul a repülő? - leültem a laptop elé és rákerestem.
- Nemsoká. 2 óra múlva. Rendelek jegyet. - berakta az összes holmim, amit kivettem. Odajött.
- Kiviszlek a reptérre. - bólintottam. - Kérlek hozd haza a bátyámat! - megölelt.
- Megpróbálom. De sokáig fog tartani az út, és nem tudom, hogy mikor érek oda...
- Azt én sem, de ha megérkezel, akkor rögtön hívj fel! Elvégre a bátyám nem tudja, hogy mész. - mosolygott.
- Igen. Alice tudnod kell valamit. - az arcomat fürkészte.
- Mit? - vigyorogtam. Össze volt zavarodva.
- Hihetetlenül szerelmes vagyok Edwardba! - felnevetett. - Ne nevess ki!
- Jó, jó. De ezt már én is tudtam. Na mindegy. Menjünk le, mert még kaját is csinálod kell!
- Ez egy nagyon, nagyon jó ötlet. - lementünk a konyhába, és kivettem a szalámit, meg a vajat. A kiflit is megleltem.
- Ennyire szereted, hogy még Olaszországba is utána mennél? - odafordultam.
- Tudod, én igazából még most vagyok először szerelmes. De, amikor megmondtad, hogy elment, az egész életemnek vége lett. Legalábbis addig, amíg nem mondtad meg, hogy hol van. Ez lesz az utolsó esélyem, igaz? - bólintott.
- Ha nem úgy fog reagálni, ahogy gondolom, akkor igen. Ha úgy, akkor ez még nagyon sokáig lesz esélyed. - mosolygott.

Egy óra múlva kimentünk a repülőtérre.
- Köszönöm, hogy kihoztál! - megöleltem.
- Szívesen! És ne felejtsd el, amit mondtam! - bólintottam.
- Nem fogom. Ha odaérkeztem, akkor egyből telefonálok. - az ajkát harapdálta. - Van amit nem mondasz el? - megrázta a fejét.
- Nincs semmi, csak aggódom, hogy fog Edward reagálni. - sóhajtottam.
- Remélem jól.
Elköszöntem és az utasszállító felé igyekeztem.
- Jó napot kívánok! A jegyét, kérem! - előkotorásztam a jegyemet.
- Tessék! Itt van. - megnézte, majd visszaadta.
- Jó utat kívánok! - biccentettem. Felszálltam a repülőre, és elfoglaltam a helyem. A kapitány köszöntötte az utasokat. Én már nagyon ideges voltam, hogy Edward mit szól majd, ha megjelenek. Meg azért is, hogy hogyan fogom megtalálni? Bár ez... inkább könnyebb, mert Edwardot nem nehéz megtalálni. Hacsak nem kuksol egész nap a házban. De biztos is, hogy a gazdag részlegben kell keresnem. Zenét kezdtem hallgatni. Közben olvastam egy nagyon jó könyvet. A repülőút negyede még nem telt el, mikor besötétedett. Abbahagytam az olvasást. A zene nem tudott elaltatni, bár nagyon fáradt voltam. Felkapcsoltam a kislámpát és megint olvastam. Négy óra körül az emberek ébredezni kezdtek. Már csak olyan 2-3 óra volt még hátra az útból. Tovább olvastam. Lassan vége lett a könyvnek. A stewardess szólt kb. úgy másfél óra múlva, hogy nemsoká leszállunk. Bekapcsoltam az övem, és már nagyon ideges voltam. Edward ha meglát, tuti kiakad. De akkor is visszaviszem Forksba. Leszállt a gép és én megérkeztem Riminibe. A taxi szerencsémre pont ott állt, és elvitt a gazdag részlegre.
- Kérem, vigyen a gazdag részlegre, de ne a szállodákhoz. - bólintott. Kicsit sürgettem, hogy hamarabb odaérjek, mert hulla fáradt voltam. Odavitt és már sírtam. Úgy kerestem Edwardot. Egy fiú, úgy 12 éves lehetett, játszott az úttest szélén.
- Szia! Nem láttál, erre felé, egy bronz hajú, nagyon kifinomult, fehér bőrű fiút. 17 éves.
- De, ott lakik abban a házban. - a másik oldalra mutatott, egy fehér színű, kétemeletes házra. Az a ház volt a legtávolabb a többitől. Elindultam, hogy talán szembenézzek a sorsommal. Ha Edward nem jön velem haza, akkor olyat teszek, amit meg fogok bánni. Mély levegőt vettem, mielőtt kopogtam. Sírtam, de már azt is alig bírtam, annyira fáradt voltam. Bekopogtam. Egy szomorkás hang szólt ki.
- Megyek! - tökéletesen beszélt olaszul. Mikor kinyitotta az ajtót, és meglátott, megmerevedett. - Lilian! - felgyorsult a lélegzetem, hogy újra láthatom.
- Edwa... - a karjaiba estem. Elaludtam, vagy pedig elájultam, nem tudom. Egy biztos: Nem jött jól. Egy kanapén ébredtem. Felültem. - Szia! - kemény arccal nézett rám.
- Szia! - amikor ezt kimondta, ellágyult. Mosolyogtam. - Hogy találtál rám? - elnéztem.
- Tudtad, hogy régen én is itt laktam? Mikor megtudtam, hogy elmentél, ahogy Alice mondaná, nagyon kiakadtam, és úgy éreztem, gondolkodnom kell. És ez a hely egyszer már támaszt adott. Még 11 évesen. Ezért ha valami nagyon bánt, eljövök ide. - rázta a fejét.
- Nem mondasz igazat. - nyeltem egyet.
- Igazad van, nem azért jöttem, hogy gondolkodjak. De attól, amit elmondtam, az igaz volt. - pislogás nélkül figyelt, mint mikor nem akarunk valamit elmulasztani, mert tudjuk, hogy többé nem látjuk. De ez itt nem így volt. Körbenéztem. A bőröndömet kerestem, mert már jó lett volna indulnom, hogy lezuhanyozzak.
- Otthagytad az iskolát, és utánam jöttél? - újra ránéztem.
- Igen. - tetszett neki. Vigyorgott. - Hol a bőröndöm? - még jobban vigyorgott.
- A ruháid a szekrényben, a fogkeféd a fürdőszobában. Gondolom le akarsz zuhanyozni a fárasztó út után. Tettem ki neked törülközőt. - eltátottam a számat. Ezek szerint azt akarta, hogy maradjak. - Én addig elmegyek vadászni. Menj csak. A fürdőszobát az emeleten találod. Felmész a lépcsőn, és ott balra a második ajtó. - még mindig tátott szájjal figyeltem. Észbe kaptam, hogy talán be kellene csuknom a szám, erre kuncogott. Odajött hozzám, és megcsókolt. Lágy csók volt, de éreztem, hogy nem az utolsó. Kiment az ajtón, és már hiányzott. Megkerestem a fürdőszobát, és fogat mostam, majd beálltam a tus alá. Jól esett zuhanyozni, ráadásul már nem voltam fáradt. Nem tudtam hány óra lehetett. Kimásztam a zuhany alól, és rájöttem, hogy Edward nem mondta meg melyik szekrényben vannak a ruháim. Magam köré csavartam a törölközőt, és lementem a földszintre, hogy hátha ott vannak a ruháim. Bementem az első szobába, de ott nem volt semmi a szekrényben. Felmentem az emeletre, hátha ott lesz. Ott sem volt semmi a szekrényben. Végül a második emeletre is felmentem, hogy biztos ott lesznek a ruháim. Bementem a legelső szobába, kinyitottam a szekrényt, és láttam, hogy Edward ruhái mellé be vannak akasztva az enyémek. Kivettem egy topot, és egy rövidnadrágot. Leakartam cserélni a törülközővel, de valaki kuncogott. Edward ott feküdt az ágyon. Hihetetlen, hogy nem vettem észre, hogy ott van.
- Edward! - odajött hozzám, majd körbeforgatott.
- Szerintem a törülköző is nagyon jól áll. Nem kellenek a ruháid. - ellenállhatatlanul a szemembe nézett, majd megcsókolt, és az ágyra húzott. Tovább csókolgatott. A nyakamat az államat. Ekkor levettem róla az ingét. Gyönyörű kockás hasa volt. Végigsimítottam rajta. Mérhetetlen forróság futott végig rajtam. Megint Ő csókolgatott.