Edward nagyon belevetette magát a keresésbe. Már hozta is a régi könyveket, papírokat és még egy csomó dossziét. Én inkább lementem, hogy ne legyek útban. Rosalie lent volt Emmettel. Visszafordultam, de utánam szólt.
- Lilian! Gyere csak! - elindultam felé. Emmet könyörgően nézett rá.
- Rosalie, kérlek ne tedd! - Rosalie mérgesen nézett rá. Emmett eljött mellettem, és arrébb húzott. - Ne hallgass rá! - bólintottam. Felment a lépcsőn a többiekhez.
- Beszélni szeretnék veled. - leült a kanapéra, és a mellette lévő fotelre mutatott, hogy üljek le.- Tudni szeretném, hogy mit akarsz a családomtól. - döbbent arcot vágtam. - Ugyan, ne tetesd az ártatlant! Tudom, hogy akarsz valamit.
- Rosalie, én az ég világon semmit sem akarok. Szeretem Edwardot. Miatta vagyok itt. - forgatni kezdte a szemeit.
- Miatta nem kell itt lenned. Elég nagyfiú már ahhoz, hogy tudjon vigyázni magára. Egyet nagyon jól jegyezz meg! - közelebb hajolt hozzám. - Soha, de soha nem leszel a családom tagja. Addig menj el, amíg ez a szerelem nem válik szorosabbá. Másképp úgy fogod végezni, mint Bella. - lehunytam a szemem. Rosalie felpattant, és a kezemnél fogva felrángatott, kiráncigált az ajtóig, és kilökött. - Takarodj! Vissza ne merészelj jönni! - bezárta az ajtót. Hallottam, hogy kopog a cipője. Nem tehettem jobbat, hazaindultam. Az út szélén mentem. Rá kellett jönnöm, hogy Rosalienak igaza volt. Hisz ők nemsoká elmennek, és nekem itt kell maradnom. Ugyanabba a verembe esnék, amibe Bella. Már bent jártam a városban, mikor eleredt az eső.
- A francba! Még ez is. - sétáltam tovább. Aki most látott, így kocsi nélkül az esőben, biztos, hogy nem ismert fel. Tovább mentem, és megláttam egy éttermet. Bementem, mert már tényleg nagyon éhes is voltam, meg teljesen eláztam. Leültem a pulthoz.
- Jó napot kívánok! Egy szendvicset szeretnék, és egy nagy pohár gyümölcslét. - a pincérnő erősen megbámult.
- Te idevalósi vagy? - hirtelen nem tudtam felelni a kérdésére.
- Nemrég költöztem ide. - próbáltam mosolyogni.
- Értem. - amikor elkészült a szendvicsem, gyorsan megettem, kifizettem, mert szerencsére a tárcám nálam volt, és rohantam is. Soká értem haza, már teljesen besötétedett. Még mindig szakadt az eső. Kinyitottam az ajtót, és bementem. Felmentem a szobámba. A szekrényből elővettem a száraz ruháimat. Bementem a fürdőszobába lezuhanyozni. Nagyon jól esett egy kicsit felfrissülni. Megtörülkőztem és felkapkodtam a ruháimat. Visszamentem a szobámba, hogy ledőljek egy kicsit. Felkapcsoltam a villanyt. Megláttam Edwardot az ágyamon. Majdnem összeestem.
- Te meg mit keresel itt? - nyitva volt az ablakom, ezért becsuktam.
- Téged kerestelek. Emmett elmondta, hogy Rosalie mire készült. Csak sajnos túl későn... Lilian, ne higgy Rosalienak! - maga mellé húzott. - Szükségem van rád. Kérlek soha többet ne menj el! - bólintottam.
- Nem fogok. Ígérem. - elmosolyodott, majd hátradöntött az ágyon. Elkezdte lejjebb húzni a ruhám pántját, de megállítottam. Most túl stresszes vagyok ehhez. Ekkor csókolgatni kezdte a fülem, hogy hátha feloldódom. Próbált ellazítani. - Edward, kérlek ne most! - lemászott rólam, és a földre ült.
- Bocsánat. Egy kicsit próbáltalak felvidítani. - mellé ültem.
- Semmi baj. Csak tudod, fáradt vagyok és...- nem hagyta, hogy befejezzem.
- Késő van. Aludj csak! - az ajkamat harapdáltam. - Itt leszek. Nem megyek sehova. - megnyugtatott. Bebújtam a takaró alá, és Őt néztem. Nagyon fáradt voltam, ezért gyorsan elaludtam. Gyönyörűt kezdtem álmodni. Edwarddal a naplementét néztük egy kis szigeten. De akkor, megjelent Jacob, és tönkretett mindent. Elsírtam magam. Hirtelen felébredtem, mintha keltettek volna. Kerestem Edwardot, de sehol sem találtam. Az ablakom nyitva volt. Lementem, gyorsan előkerestem a kocsikulcsot, és már ki is álltam a kocsival. Gyorsan hajtottam Cullenékhez. Biztos, hogy valami baj van. Érzem, hogy Edward veszélyben van. Csak ezt ne... Bementem, és már rohantam is fel az emeletre, Alice szobájába. Épp a napszemüvegét vette fel.
- Alice, baj van. - bólogatott.
- Tudom. Azonnal indulunk a rétre Jasperrel. Menjünk! - húzott engem is le a lépcsőn. - Futva gyorsabb, de mivel te nem tudsz olyan gyorsan futni, mint mi, ezért menjünk a kocsiddal.
- Oké. - Jasper lent várt minket. Nem várta meg, míg odaérünk, kinyitotta az ajtót, kiment, és a kocsimhoz ment. A kulcsot kérte. Odadobtam neki, és hátraültem. Még Alice be sem húzta az ajtót, a motor már járt. - Jasper, kérlek siessünk! - az én autóm pillanatok alatt felgyorsul, ha gázt adunk. De most a percek is óráknak tűntek. Nagyon ideges voltam, hogy mi történhetett.
- Lilian, ha harcolnunk kell, mi harcolunk. - harc? Alice hogy gondolhatott harcra?
- Én is veletek vagyok, csak igyekezzünk! - Alice hátranézett, kíváncsi tekintettel.
- De te így nem vagy elég erős. Vámpírrá kellene válnod, hogy segíteni tudj. - kinéztem az ablakon. Egy csomó farkast láttam. Ha Edward a farkasok ellen harcol, akkor én is vele harcolok.
- Jól gondolom, hogy van nálad vér? - bólogatni kezdett. Mély levegőt vettem, majd nyújtottam a kezem a vérért. Ideadta a vaspoharat. Undorító érzésem lett, mert hát a szaga is rossz. Jó nagyon kortyoltam belőle. Minden egyes kis részlet kirajzolódott. Jobban láttam, és hallottam, mint bármikor. Próbáltam uralkodni magamon. Szúró fájdalmat éreztem a szívemben. Edward miatt. Nem veszíthettem el a fejem, hisz Edwardnak szüksége van rám. Nem gondolkodtam, csak hirtelen kiugrottam az autóból. Hallottam, amikor Alice közli Jasperrel, hogy nem vagyok ott. Futni kezdtem, így gyorsabban odaértem. Edward szemben állt nyolc farkassal. Körbefogták. Odafutottam, és elé álltam. Nekünk akartak rohanni, de Jasperék is megérkeztek. Készen álltunk a harcra.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése