11. rész Meglepetés

- Lilian! Ne sírj miatta! Nem éri meg... egy csótány, nem más! - ökölbe szorult a keze.
- De, mégis csak az apám! - lehunyta a szemét.
- Választottál. A vámpír éned uralkodik tovább rajtad. Nem a vérfarkas. Ha az a részed uralkodna rajtad, akkor vele mentél volna. - közbe akartam szólni, de nem engedte. - Azért mentél volna vele, mert ő a csapatfőnök. És a falkának össze kell tartania. De nem mentél. Vagyis jobban vagy vámpír, mint vérfarkas. - odakísért az asztalhoz. Kihúzott nekem egy széket. - Carlisle nemsoká itthon lesz. Szerintem kíváncsi lesz néhány dologra.
- Nem hiszem, hogy tudok neki mondani valamit. - az járt az eszemben, hogy Jacob megfenyegetett minket. - Jacob tényleg megfenyegetett minket, vagy csak üres szöveg volt? - mély levegőt vett.
- Nem volt üres szöveg. Nagyon is komolyan gondolta. Ezért nagyon vigyáznunk kell. Meg kell tudnunk, hogy hol akar nekünk ártani. Itt nem tud, mivel a többiek is mindig velünk vannak. - eszembe jutott valami.
- De az iskolában igen. Biológián nincs mellettünk Alice vagy Jasper. Senki, csak mi ketten. Tökéletes hely a balhéra. Őt nem érdekli, hogyha lebukik, mert azzal csak engem árulna el. De a ti életeteket tönkre teheti egy jó kis iskolai bunyóval. - bólintott.
- Szerintem is ezt tervezi. Jön Carlisle. Beszélni szeretne veled. - mellém ült a nagy asztalhoz. Carlisle belépett az ajtón, nyomában a többiekkel. Nem tudtam, hogy ilyen gyors a vadászat. Elképzeltem, amint a kis tündér ott fut egy medve után. Kirázott a hideg.
- Sziasztok! Lilian, beszélhetnénk? - Edwardra nézett.
- Edward, mi történt? Olyan... olyan... ugye nem? - Alice befogta az orrát.
- De, Alice, Jacob itt volt. Sőt, mi több, még meg is fenyegetett minket. - Rosalie elhúzta a száját.
- Mondtam, hogy csak a bajt hozza ránk, ha ideengedjük. - Edward felugrott az asztaltól, és elé állt.
- Muszáj ezt? Ha valami nem tetszik, akkor legalább maradj csöndben! - Rosalie hátat fordított, és felment a lépcsőn. Carlisle leült velem szemben. A többiek követték, kivéve Emmettet, mert ő is felment a lépcsőn.
- Lilian, Edward azt mondta, hogy régen találtak benned valami vámpírt. Ezt hogy lehet érteni? - mély levegőt vettem.
- Úgy, hogy aurákat látok. És persze egy kicsit gyorsabb vagyok, mint az átlag emberek. Szerintem ennyi. - Carlisle kíváncsi volt még valamire. Láttam.
- Vért iszol? - kirázott a hideg. Edward visszaült mellém, és kuncogott.
- Nem. Nem iszik vért. Sőt, rosszul is van tőle. - Alice a hátam mögé állt. Edward rá nézett, majd bólintott.
- Lilian, fel kellene jönnöd velem a szobámba. Mutatni szeretnék valamit. - felhúzott a székből, és már táncolt is felfelé a lépcsőn. Bekísért az egyik szobába, és leültetett az ablak mellé. - Ez az én szobám. - körbenéztem. Gyönyörű, hosszú francia ágy, hatalmas szekrények, és még egy gardrób is. A falak tele szép képekkel. Gyönyörű volt a szobája.
- Nagyon szép. Te csináltad? - bólintott.
- Igazából azért hívtalak ide, mert Edward beszélni szeretett volna Carlisleval. - tudtam, hogy nem véletlenül kellett eltűnnöm az ebédlőből. - Edwardnak most nagyon nehéz, hogy Bella lánya vagy. Persze az is megnehezíti a dolgokat, hogy Jacob itt van. Miért jött ide? - nem szerettem volna erről beszélni, de Alicenak elmondhattam.
- Azért jött, hogy hazavigyen, La Pushba. Meg azért is, hogy jól beolvasson Edwardnak, hogy már engem is meg akar ölni, nem volt elég az anyámat? Ráadásul, hogy megfenyegessen. Meg fogjuk keserülni. Valami ilyesmit mondott. - Alice elborzadva nézett rám. - Edward megmondta neki, hogy ő mit művelt velem. Otthagyott egy olyan nő miatt, akivel nem is jött össze. És már megint kiakadtunk ott, ahol elindultunk. Mindig veszekedtem Jacobbal. Ezért is kerestelek titeket. - ráncolta a szemöldökét.
- Minket? De hát... - lehunytam a szemem.
- Meg akartam bosszulni az anyám halálát. Edward miatt kerestelek titeket. De most, hogy ismerem, már tudom, miért hagyta el. Belátom: így volt a legjobb.
- Igen. Tényleg ez volt a legjobb választás. Na mesélj! Te is áttudsz alakulni? Úgy értem vérfarkassá? - kíváncsian nézett.
- Át. De nem szeretném megmutatni, mert Edward még a végén azt hinné, hogy beengedted Jacobot. Sőt, ha akarom, akkor vonyítani is tudok. - vigyorgott.
- Mikor megláttál minket, tudtad, hogy mik vagyunk? - kinéztem az ablakon.
- Sejtettem. Mostmár le szabad mennem? - bólogatott. Lementem a lépcsőn, és leültem Edward mellé.
- Lilian, nem szeretnéd kipróbálni, milyen hatása van a vérnek? - megráztam a fejem.
- Köszönöm, Carlisle, de nem. - besötétedett. Ásítottam. Edward kuncogott.
- Elfáradtál? Gyere, menjünk fel, mert holnap iskola és sokat kell aludnod. Gabriella mindent tudni akar majd. - Alice nevetett. Edward megfogta a kezem, és a lépcső felé húzott. Felmentünk a szobájába, és berakott egy cd-t. Nem volt túl lassú, de azért rock sem. Pont jó volt. Leültem az ágyára, és Őt néztem. Mosolygott. Végül addig néztem, hogy elaludtam. Reggel korán felébredtem. Ugyanott volt, ahol tegnap. Engem nézett.
- Szia! - nyújtózkodtam, miközben köszöntem neki.
- Szia! Hogy aludtál? - közelebb jött.
- Szuperül. Egész éjszaka ott voltál? - mosolygott.
- Természetesen nem. Melletted feküdtem. - elpirultam. Kuncogott.
- Öhm... merre találom a mosdót? - fel szerettem volna öltözni, és egy gyors zuhany se ártott volna. Kivettem a szekrényből a mai ruhámat, és az ajtóhoz álltam. Edward ment előttem, hogy megmutassa, merre van a fürdőszoba. Odakísért. Becsuktam az ajtót, és elkezdtem zuhanyozni.Utána kisminkeltem magam, és felvettem a kék színű blúzomat és a farmerom. Alice már ott állt az ajtóban, mikor kinyitottam. Bejött, és ő is kisminkelte magát. Nem értettem, miért kell egy ilyen szép lánynak sminkelnie magát. Visszamentem Edward szobájába, mikor rájöttem, hogy nincs itt a táskám. Körbenéztem, de sehol nem találtam. Rájöttem, hogy otthon hagytam. - A fenébe. - Edward megölelt.
- Mi az? Mit keresel? - megfordultam. Nem gondoltam, hogy olyan közel lesz hozzám. Megpusziltam.
- A táskámat és benne a könyveimet. Nem találom. De biztos otthon hagytam. - elindultam az ajtó felé, hogy hazamegyek érte. Visszahúzott.
- A könyveid a kocsiban vannak. Mehetünk? Igaz úgyse fogunk elkésni, de nem szeretek későn érkezni. Most a fél suli bent van. Tökéletes lenne az időzítés. - Miért éreztem, hogy ebben valami olyan van, ami, nos engem érinteni fog?
- Menjünk. - a derekamnál fogva átkarolt, és úgy mentünk le a lépcsőn. Bementünk a garázsba, hogy Edward kiálljon a kocsijával. Alice is ott volt. Lefagyva bámult a semmibe. - Alice! Alice, jól vagy? - Jasper odaszaladt.
- Szerelmem, mit látsz? Mondd! - Edward kiállt a Volvoval, és Ő is odafutott Alicehez. Úgy egy perc múlva elindult a kocsi felé, és magával húzott. Kinyitotta nekem az ajtót.
- Edward, mi történik? - Alicera pillantottam. Még mindig mozdulatlanul állt.
- Semmi, Lilian. Szállj be, és kapcsold be az öved! - azt csináltam, amit mondott. Ő is beült, és már indított is.
- Edward! Azonnal mond meg, hogy mi történik! Miért fagyott le Alice? Mi történt vele? - erősebben kezdte fogni a kormányt.
- Látomása van. Ne aggódj, semmi baja. Tudjuk kezelni. - ez engem nem nyugtatott meg.
- Miért kellett így elrohannunk? És a többiek? - belenézett a tükörbe.
- Itt jönnek mögöttünk. - nem válaszolt a kérdésemre.
- Miért kellett így elrohannunk, mikor láttad, hogy Alicenak látomása van? - nem nézett rám.
- Azért, mert nem volt ránk szükség. Kérlek Lilian, ne bonyolítsd túl a dolgokat! - ráncoltam a szemöldököm. Leállította a motort. Észre sem vettem, hogy már a suli parkolójában voltunk. Alice kopogott az ablakon. Szomorú és ideges volt. Próbálta elrejteni, de az auráját nem tudja megváltoztatni. Kinyitottam az ajtót, és kiszálltam.
- Sziasztok! Kezdődhet a mai nap? - az arcommal szerettem volna azt mutatni, hogy tudom, titkol valamit, és remélem, sikerült.
- Igen. Edward...- mire kimondtam a nevét, ott volt mellettem, és a könyveim is nála voltak.
- Itt vagyok. Szerintem induljunk, mert Kate már ott vár. - egy pad felé mutatott, ahol tényleg Kate ült. - Odakísérlek. - a fél suli a padok körül lézengett. Edward megfogta a kezem, amibe belepirultam. Emmett és Jasper nevettek. Még jobban elvörösödtem. Odaértünk Katehoz, mikor Edward maga felé fordított, és megcsókolt. Nem engedett el, csak úgy hét perc múlva. - Később találkozunk. Sziasztok! - hátat fordított és elment.
- Szia! - odafordultam Katehoz, aki tátott szájjal nézett Edward után. Észrevettem, hogy nem csak ő, hanem mindenki, aki látta a csókunkat.
- Lilian! - vigyorgott. Leültem mellé.
- Szia Kate! Mi történt amíg én... - keresztbe tette a kezét.
- Amíg te Olaszországban voltál? Ó, igazán semmi, csak halálra aggódtuk magunkat Gabyval! Hogy mehettél el szó nélkül? - lehajtottam a fejem. - Álljon meg a menet! Hogyhogy pont azon a napon jössz vissza a suliba, mikor Edward Cullen? És véletlenül megcsókol? Ráadásul kézen fogva jöttök idáig? - elvörösödtem. - Itt valami nagyon nem stimmel.
- Igazad van. Tényleg sok minden egybe vág. - felvont szemöldökkel nézett rám. - Már akkor is igazad volt, mikor telefonáltál. Nem magam miatt mentem el. Edward után mentem. - itta a szavaimat. - Ő hozott el a suliba is, mert náluk voltunk. Későn érkeztünk, én elaludtam, ezért nem vitt haza. Vagyis, hozzájuk vitt el. Nem véletlenül csókolt meg. Úgy néz ki, hogy lehet együtt vagyunk. - feltartotta a kezét.
- Várj. Én még ott járok, hogy ott aludtál Cullenéknél? Edwarddal? Úr isten. Te a suli legjobb pasijával jársz? Lemegyek hídba. Ha ezt Gaby megtudja... - Gaby említésére körbenéztem. Nem láttam sehol.
- Hol van? - kivett egy papírt a táskájából.
- Egy órája ma elmarad. Később jön be. Most pedig induljunk, mert el fogunk késni Matekról. - elindultunk. Kate attól a hírtől, hogy lehet együtt vagyok Edwarddal, teljesen fellelkesült. Mondta, mondta, és mondta. Végül beértünk matekra, ahol hatalmas meglepetés ért.