Este Gabriella és Kate is meglátogatott. Egy csomó gyümölcsöt, meg mindent hoztak. Nem akartam megbántani őket, és megmondani nekik, hogy úgysem leszek bent sokáig. Gyorsan gyógyulok. Csak ezek a varratok aggasztanak. Holnapra beforr majd a vágás, és akkor lelepleződhetek.
- Hoztunk be almát, és narancsot is. Anyukám küldött neked pogácsát. És hoztam egy kis baracklét is. - Gabriella nagyon sok mindent hozott. Az aurája szürke szanű volt. Valamiért magát okolja.
- Én hoztam be neked egy jó könyvet. Nekem tetszett. Szerintem neked is tetszeni fog. - lerakta a szekrényre.
- Mind a kettőtöknek nagyon köszönöm, ezt a sok mindent. De nem kellett volna. Tényleg. Az orvos azt mondta, hogy két nap és hazamehetek. - Kate és Gabriella összenéztek.
- De az nem azt jelenti, hogy jöhetsz a suliba is. Egyébként, ki hozott be? - Gabriella kíváncsi volt. Az ajkamat harapdáltam.
- Edward Cullen. - éreztem, hogy elvörösödöm. Kate tátott szájjal nézett rám.
- Mesélj el mindent! Hogy került oda? - Kate kérdése váratlanul ért. Gabriella leült az ágyra.
- Hát... nem tudom. Én csak annyira emlékszem, hogy ellöktem a kisfiút, és utána elütött a kocsi. Aztán meg arra, hogy felébredtem és Edward itt volt. - mostmár Gaby is tátott szájjal figyelt.
- Mr. Szívtipró idehozott? Hát ez nála kb. olyan, mint egy randi! Soha senkit nem visz sehova, csak a testvéreit. Kate? Hallod ezt? Ma volt az első napja, és már elérte azt, amit még senki, mióta itt vannak. Pedig minden csaj nyomult rá. Egy hete érkeztek. Te jó ég! Nagyon késő van. Kate indulnunk kellene... - Kate is ránézett az órájára.
- De tényleg. Akkor szia Lilian. Majd még benézünk. - megpusziltak és indultak az ajtó felé.
- Sziasztok! - mikor kinyitották az ajtót, egy kis tündérszerű lány állt ott. A haja barna, szögecses. A szeme aranyszínű volt. Olyan, mint Edward-é és Dr. Cullen-é.
- Bejöhetek? - mosolygott a szeme, de egyben szomorú is volt.
- Persze. - Gaby és Kate kimentek. Betáncolt a szobába. Mostmár nem csak a szeme mosolygott, de még mindig szomorú is volt.
- Te még nem ismersz engem. Alice Cullen vagyok. Edward húga. A bátyámmal már találkoztál, igaz? - ő is nagyon szép volt.
- Igen. Te vitted haza a kocsimat? - vigyorgott.
- Igen, én. Remélem nem baj. Csak nem akartuk, hogy ellopják. - tehát Edward szólt neki, hogy vigye haza a kocsim.
- Nem. Sőt, köszönöm. De honnan tudtátok hol lakom? - maga elé nézett.
- Kérhetek valamit? - leült az ágyam szélére.
- Persze, Alice. De mit? - bűnbánóan nézett, és az ajkát harapdálta.
- Kérlek ne mondd el a bátyámnak, hogy bejöttem hozzád. Nem lett volna szabad.
- Nem mondom el neki. - kicsit fájt, hogy Edward megtiltotta, hogy Alice bejöjjön hozzám.
- Köszönöm. Már így is nagyon haragszik rám. - erre a kis tündérre haragudni? Kizárt.
- Miért haragszik? - a takarómba temette az arcát.
- Tettem neki egy szívességet, a jövőre nézve, de ő nem értékelte. - megsimogattam a haját és véletlenül a nyakát is. Jéghideg volt. Felnézett. Meglátta, hogy a kezemnek semmi baja. Csak a varratok csúfították el. - A kezed... - gyorsan ráhúztam a takarót. Miután ezt kimondta, a tekintete a semmibe meredt.
- Alice? Alice jól vagy? - rám nézett.
- Igen. Bocsáss meg, de most mennem kell. Majd a suliban találkozunk. - kirohant az ajtón. Nem értettem mi baja. De egyre több dolog íródik a a feltevés listámra. Sajnos.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése