1. rész Találkozás

Egy kisvárosba költöztem. A neve Forks. Valamikor én is itt éltem. De az már... nagyon rég volt. Ez az egyetlen hely, ahol talán úgy élhetnék, mint régen. Az autómban ülök. Ma megyek először a suliba. Az utcán mindenki megbámulja az autóm. Az érkezésemre mindenki felfigyelt, főleg azért, mert a legdrágább házat vettem meg magamnak. Senkit nem ismerek a környékről. A suliban egy kicsit hátrébb parkoltam, hogy ne legyen annyira feltűnő a kocsim. De nem az én kocsim volt az egyetlen, ami itt luxus autónak számított. Mellettem parkolt egy Volvo, és egy BMW. Lassan lépkedtem. Odajött hozzám egy lány.
- Szia! Én Kate vagyok. Te vagy Lilian? - Kate fekete hajú, barna szemű, szemüveges lány volt. Törékeny testalkatú.
- Igen. Én vagyok. Meg tudnád mutatni nekem, hogy merre van a rajzterem? - ránéztem a papíromra. Ő elvette tőlem.
- Ma majdnem ugyanolyan óráink lesznek. Elkísérlek. - a hosszú folyosón át mentünk a rajzterem felé. Mindenki megbámult. - Ne is törődj velük. Majd hozzászoknak, hogy itt vagy. - bólogattam. Odaértünk a rajzteremhez, mire egy szőke lány az ajtóba állt.
- Te ki vagy? - nagyon ellenszenvesnek tűnt. Szőke rövid haja volt, és egy rövid topban meg farmerban állta el az utunkat.
- Amina, mi lenne ha elengednél minket? Egyébként ő Lilian. Az új évfolyamtársunk. - Amina alaposan végigmért, aztán elállt az utunkból. A tanárom Mrs. Lottiew követelte, hogy mutatkozzam be.
- Hello! A nevem Lilian Black. - megelégedtek ennyivel. Kate mellett már ültek, úgyhogy egy másik lány mellé ültettek. Piros kontaktlencséje, és fekete ruhája volt.
- Szia! Gabriella vagyok. Te pedig az új lány, igaz? - bólintottam. Az óra további részében nem beszéltünk. A következő órám matek volt. Nem nagyon érdekelt, és már úgyis kívülről tudtam. Így elkezdtem firkálni a füzetembe. Mr. Toms egyszer csak felszólított.
- Az eredmény? - felnéztem rá. Aztán a táblára, hogy lássan a képletet.
- 3, 28 az eredmény tanárúr.
- Helyes. Akkor folytassuk tovább... - visszagondoltam a gyermekkoromra, amikor még az iskola előtt futkároztam a barátaimmal. A csengő rázott fel az ábrándozásomból. Kate az ajtóban várt, míg összepakoltam.
- Mehetünk ebédelni? - a háta mögül előbújt Gabriella.
- Persze. - vígan mentünk az ebédlő felé. Nem voltam éhes, ezért csak egy almát vettem. Azt rágcsáltam.
- Lilian? Ahonnan te jöttél, ott voltak jó pasik? - ránéztem Gabriellára.
- Hát, nem voltak jobbak, mint itt. - nevettek. Nekem viszont sietnem kellett, mert biológia órám következett. Ahogy Kate elmagyarázta át kellett mennem az egész sulin. Mire odaértem pont becsöngettek.
- Jó napot kívánok tanárúr. Én vagyok az új diák. - a tanár felsóhajtott.
- Minden héten új diákok érkeznek? - rázta a fejét. Adott egy könyvet, és odamutatott az utolsó helyre a teremben. A hely egy nagyon jóképű fiú mellett volt. Bronz haja és arany szeme volt. Lehet, hogy ő? Nem. Az teljesen kizárt. Nem lehet. De a szeme, a világos bőre, minden megegyezik. Kíváncsian rám nézett. Aztán maga elé fordult. És többé nem nézett rám.