Mikor kicsöngettek, a fiú szó nélkül felugrott, és kiviharzott a teremből. Az aurája azt mutatta, hogy nagyon ideges. Nem tudtam mire vélni ezt. Úgy döntöttem, hazamegyek. Elég volt a mai napból. Amint kiléptem az udvarra, megláttam, hogy a fiú ott áll a Volvo mellett. Ennél rosszabbat el se képzelhettem volna. Kate és Gabriella mellém álltak.
- Találkoztál Mr. Szívtipróval? - Gabriella vigyorgott. - Amint látom igen. Gyönyörű, nemde? A tökéletesség élő szobra. - még mindig engem nézett.
- Hát, külsőre lehet, hogy tökéletes, de belül nem hiszem. - elindultam, mire Kate visszarántott.
- De belül is az. Persze, olyanokkal mint mi, nem állnak szóba. Lilian, ha megkérhetlek, hazavinnél? Ugyanis úgy hallottam te a város másik felén laksz, és útba esik az otthonom. - Persze. Gyere, menjünk. Szia Gabriella. - elbúcsúztunk és elindultam a kocsim felé.
- Ugye nem akarsz arra menni? Ott a Cullen, illetve a gazdag részleg van. - húztam tovább.
- Mellesleg a sulitól való legtávolabbi parkoló. Gyere már! - akkorát rántottam rajta, hogy már ott volt mellettem. Félve ment balra, azt hihette, hogy ott a kocsim.
- Nem, nem, nem. Erre megyünk. - mikor meglátta, hogy a Volvo felé húzom, a fejére húzta a kapucnit. - Nem oda megyünk. - meglátta a Mercedest, és majdnem összeesett. Legalábbis a térde megrogyott.
- Az a te kocsid a Volvo mellett? - bólintottam. - Már bánom, hogy megkértelek, hogy vigyél haza. - a fiú nevetett. Nem értettem mi olyan vicces. Aztán láttam, hogy engem, meg Kate-t nézte. Kate beült az anyósülésre. Én is beültem. Aztán tolattam, majd gázt adtam. Nem mehettem többel kb. 140-nel, mire Kate visítani kezdett.
- Mi az? Mi van? - a kilóméterórát nézte kimeredt szemmel.
- 140-nel mész! Lassíts! Még elütsz valakit! - el is felejtettem, hogy azt hiszi átlagos vagyok.
- Bocsi. Így jobb? - már csak 100-zal mentem. - Kate? Ki volt az a fiú ott a Volvo mellett? - Mr. Szívtipróra gondolsz? Ő Edward Cullen. Miért? - vállat vontam.
- Csak azért, mert mellette ülök biológián, és mikor rám nézett azután nagyon ideges lett. - tátott szájjal nézett rám.
- Ez komoly? Mellette ülsz bioszon? Nem is tudod mennyire szerencsés vagy. - én ezt nem tartottam szerencsének. A városból kivezető úton Kate szólt, hogy álljak meg. Azt is megbeszéltük, hogy holnap én viszem suliba. Végre hazamehettem. Egész úton Edward körül járt az eszem. Lehet, hogy ő tényleg az? Beáltam a garázsba, mikor csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen volt, ezért felvettem.
- Hallo? - kicsit remegett a hangom.
- Szia, Lilian! Gabriella vagyok. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy nem akarsz-e majd később találkozni valahol.
- De, persze. az jó lenne. Mikor? - rövid csend volt.
- Olyan 4 körül, a parkban? - megnéztem az órát.
- Oké, az jó lesz. Szia! - leraktam. Bementem, felmentem a szobámba, és beraktam egy DVD-t. A filmen elaludtam. Nem sokkal ezután, csörömpölésre ébredtem. Lementem, de nem volt ott senki. Készülődnöm kellett, így nem volt időm megnézni, hogy mi lehetett a zaj forrása.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése